Ha kint vagyunk, mindig egyszerű ételeket eszünk. Ha lehet,
azt, amit találunk. Ez ugye alapvetően gomba. De most ugyan találkoztunk jó sok
mezei csiperkével, de nem volt időnk visszamenni és leszedni, szóval ez most
kiesett. És szeretünk kint főzni, mert az mindig sokkal jobb. Szuper nyári
konyhám van a cseresznyefa alatt. Van ez a kis primitív téglakeret, ha platnyit rakunk
rá, akkor lehet rajta palacsintát sütni vagy wokban főzni. (Otthon öntött vas
wokom van, itt ez a lemez, mind a kettőt imádom, nem tudom eldönteni, melyik a
jobb.) Ha rácsot, akkor lehet rajta grillezni meg padlizsánt sütni. Mögötte a csinos, dizájnos darab egy régi fürdőszobai vízmelegítő alja.
Ha levesszük a cseppet rozsdás fedőt róla, pont beleillik a kicsi bogrács, és
pár szál pilincka fával meg lehet főzni a komplett ebédet rajta, annyira
energiatakarékos, egy pici hő sem vész el, csak átalakul pörköltté.
Most csaptunk egy kis meghosszabbított hétvégét, annyira jó
volt, kár, hogy vége. Majdnem. Mert ezt még kint írom, a tésai irodámban.
És gondoltam, hogy összeszedem nektek, miket ettünk. Először
is azzal kezdtem, hogy rögtön kiraktam egy jó nagy üveg uborkát meg káposztát
kovászolódni (kenyér helyett krumplival, jó sok csomborral – mert az van -,
szárított kaporral – mert nem kaptunk rendeset, meg persze töméntelen
fokhagymával. Annyira imádom a krumplival kovászolt uborkát, mert sokkal, de
sokkal ropogósabb, mint a kenyeres társa. Jó is lett, nagyon.
A káposztának kicsit több idő kell, még napozik, szerintem
estére már jó lesz.
Az első este rögtön megsütöttünk vagy öt padlizsánt, jó
égettre, ebből van a legeslegjobb padlizsánkrém. Este megsütjük, éjszaka
kifolyik a leve. Reggel kikaparom, és összeturmixolom egy gerezd fokhagymával,
citromlével, sóval, borssal, jó sok olívaolajjal. Isteni.
De csináltunk friss salátát is, itt vannak a delikvensek. Én
hisztiztem a porcsin és a szerintem öreg pitypang miatt, és nem is ettem
belőle. de DT szerint jó volt. Normál dresszinget kapott, olíva, balzsamecet,
só, pici cukor.
Aztán csináltunk ilyen padlizsános ragut. Kis húsos
szalonnát apróra kockáztam, zsíron megpirítottam. Ment rá két nagy,
felkockázott vöröshagyma. Ha már az is üveges, rádobtam három meghámozott,
felkockázott padlizsánt, és szépen megpirítottam azt is. Ha az már kész volt,
akkor ment hozzá három félig hámozott, szintén kockázott cukkini, 1 fej
átnyomott fokhagyma, 3-4 zöldpaprika összevágva. Nagy marék oregánó, mert bőven
van a kertben. Egy-két nyers paradicsom darabolva, meg egy kis csípős paprika,
az íze miatt. Fűszerek, úgy mint őrölt kömény, római kömény, só, bors, pici
cukor, és a végén fél litert sűrített paradicsom, azzal is összerotyogtattam
(ez az egyes szám első személy királyi, mert
DT csinálta, én csak ordítottam neki az instrukciókat, mert valami
mással voltam elfoglalva, persze minden elő volt készítve, felkockázva,
átnyomva, összevágva, kihordva, megrágva). Közben kifőztem kétféle tésztát
(normált DT-nek magamnak meg gluténmentes ehetőt), és erre szedtünk bőven a
raguból, egészen frenetikus vacsoránk volt. Borzalmas nagy adag lett, szóval a
felét visszük haza, hárman még pont jóllakunk vele. A pici szalonna nyilván
kihagyható, és akkor rögtön vegán cucc.
Volt egy leves is, mert annyira megkívántam. A semmi
különös, mégis olyan jó kategória. Főztem olívaolajon egy fél vöröshagymával
egy hígabb sárgarépa-krémlevest, és amikor már átnyomtam botmixerrel,
hozzáraktam 2-3 kicsi, feldarabolt krumplit, egy kis fokhagymát, csombort, és
addig még forraltam, hogy a krumpli is megpuhuljon. Pirított kenyérrel komplett
ebéd. Második fogás egy csomó őszibarack. Tudom, hogy nem kéne. De nehezen
tudom megállni. Hát ezt nem fényképeztem le. Pont úgy nézett ki, mint egy sárgarépás krumplileves.
Aztán tegnap már maradékfelhasználás volt, abból kellett
főzni, amit találtunk a hűtőben. Tojásos sült rizs lett, és ez is isteni volt.
Volt még három közepes krumpli, ezt meghámoztam, nagyon apróra vágtam, és picit
előfőztem (hideg vízbe raktam, és amint felforrt, leszűrtem). Szintén DT két
ügyes kezét használva némi zsíron megpirítottam egy nagy, feldarabolt
vöröshagymát. Rádobtam a krumplit és 4-5 kisebb, felkarikázott sárgarépát, és
kevergetve addig sütöttem, míg meg nem pirult. Ekkor ment hozzá az ízesítő
tányér: felaprítottam két zöldpaprikát, két paradicsomot, átnyomtam majdnem egy
egész fej fokhagymát, 2 kovászos ubit (mert ebből is sok volt) belevagdostam
egy kisebb csokor friss bazsalikomot, némi csombort és sok oregánót, mert ugye
az is tengernyi van. Ezzel még össze lett rotyogtatva, és nyomban ki lett
költöztetve a wokból. A helyére ment még egy pici zsír, és öt felvert tojás,
amibe szórtam sót, borsot, rengeteg őrölt köményt, és nehezen, de megálltam,
hogy római köményt ne. Ebből sütött DT egy lágy rántottát, összetörte
fakanállal, visszaöntötte bele a sült zöldségeket, és ment bele még 12,5 dkg
külön megfőzött barna rizs, szóval egy zacsi, főzve nyilván nehezebb. Hát ez is
nagyon jó lett. Kovi ubival meg salátával. Nem igazán fotogén, de nagyon jó.
Süti nem volt, mert nincs is sütő. Lehetett volna
palacsintát sütni, de úgysem fért volna belénk vacsi után. És barack meg volt
egy csomó.
Napi cukinak meg egy hasfájós Zsuzsika.
Meg egy felforrósodott, nem hasfájós Zsuzsika.
Persze, akinek volt esze, az a besötétített, hűvös szobában bekkelte át a 40 pluszos napok közepét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése