Annyira vágytam már valami levesre. Aztán ez lett belőle. Nekem nagyon bejött. Persze mostanában minden bejön, ami paradicsomos, és kicsit csíp. Kicsit lájtosabb bableves, mint a téli szokvány. Pont ilyen nyár végi, jön már az ősz meg a hideg, de ma még kicsit süt napokra való.
Hozzávalók:
egy darabka füstölt sonka és szalonnabőr
1 konzerv vörösbab
2 sárgarépa
1 kisebb gyökér
1 darabka zeller
2-3 gerezd fokhagyma
10 dkg sűrített paradicsom
1 darabka paprika (részben csípős)
pár levél bazsalikom
1 kis ág tárkony
2-3 teáskanál barna rizsliszt
Először is a sonkát és a szalonnabőrt raktam fel főni, úgy egy liter vízben. Szalonnabőr mindig van bőviben, megeszik a fiúk a füstölt akármit, aztán a bőrt nem szoktuk kidobni, levesekbe pont jó. Legalább fél órát kell főzni, hogy mindenki megpuhuljon, de elvan magában, sokat nem kell vele foglalkozni közben. Amikor már majdnem puha volt a sonka, felkockáztam. Melléraktam a nagyon kicsi kockákra vágott leveszöldségeket, a meghámozott, két-három szeletre felvágott fokhagymát, a tárkonyt és a darabka paprikát, és addig főztem, míg meg nem puhultak. Ekkor adtam hozzá a leszűrt, alaposan átmosott babot, és jól összeforraltam. A rizslisztet elkevertem egy kis vízzel, és behabartam vele a levest. Végül belekapirgáltam a sűrített paradicsomot, és azzal is összeforraltam (simán rakhattam volna bele friss paradicsomot, de lusta voltam meghámozni). Ja, és persze ezzel együtt ment bele a kicsire vágott bazsalikom is. Szerintem isteni lett. Utána meg túrós tészta volt egyeseknek, ketteseknek pedig fahéjas szilvás süti. Majd jön.
Napi cukinak meg két eb, amint küzd a hőséggel Tésán. Remélem, a jövő heti program is ez lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése