Prágai cuki 2.

 Ígéret szép szó. Prága annyira kutyás hely, hogy már sétálni is gyönyörűség. És az már csak hab volt a tortán, hogy Vysehrad (remélem, valahogy így írják) városrészben teljesen véletlenül belebotlottunk egy nagy kutyás rendezvénybe. Ott volt egy csomó menhely, mindenféle örökbefogadható ebbel, és jótékonysági vásárral. A kutyusok jól fésültek voltak, és csinosak, a menhelyesek meg kedvesek.

Drappkutya-variációk. Feketével ellenpontozva.

Az elején voltak az agarak.

Ez a kis fekete különösen édes volt.

A bácsi mellett ülő kuty 10-12 éves. Nekem nagyon tetszett. Tiszta Kóficka.

Kicsit vehemens (itt épp nem látszik), ámde szépséges dobi.

Sérült kutyus. Őt DT akarta hazahozni. Harmadiknak. Lehet, hogy tényleg el kellett volna hozni.

Ki nem találnátok. Jutifaliosztás.

A menhelyes rész után jött a cirkusz. Többféle kutyaszépségverseny, bemutatók, mittudomén. Isteni volt például az összeöltözős. Egész napot el tudtam volna ott tölteni. És ezzel mások is így voltak.

Ennyire gyönyörű tacsit ritkán látni. Ők úgy öltöztek össze a gazdival, hogy nem a kutyus kapott ruhát, hanem a gazdi öltözött fekete tacsinak. De embereket nemigen merek fényképezni, hátha nem tetszene nekik.

Annyira szépek voltak. Bírom ezt a mintát nagyon.

Tőle pedig egyenesen el voltam ragadtatva.

Szereplés után jutipuszi anyutól és aputól.

Termoszból vizecske. Kicsit gáz, hogy nem rózsaszín a termosz.

Aztán elrakták a rózsaszín tatyójába:)

Cuki.

Aztán beültünk egy sörözőbe. Ami szintén tele volt kutyákkal. Ők is pihegtek, remélem, kaptak kolbászt is.

Meg volt egy kis felnőttjátszóterezés is. Csodálkoztam volna, ha nem lett volna körhintázó eb is.

Ez pedig az utolsó csapás. Mentünk már hazafelé, és benéztünk egy kocsma ablakán. És három szép, gömbölyű feneket láttunk. Letámasztották őket, mint az esernyőket, amíg a gazdik ledöntik azt a pár korsót. Nagyon állat, nem?

Itt találod az első részt: Prágai cuki 1.