Ezentúl csak arról írok, hogy miért nem írok. Szóval azért, mert annyira egyszerű dolgokat eszünk, amióta édes kettesben maradtunk DT-sal. Azt is ritkán, hétközben nemigen főzök. Télen ipari mennyiségű sütőtök, cékla, gyökérzöldség fogyott, általában megsütöttük sütőben. Néha volt hozzá krumpli is, szintén sütőben sütve. Néha meg rizs, a szuper kedvenc Aldis zacskós barna rizs. Meg saláták. Ha meg jöttek a gyerekek hétvégén, akkor ugyanez az egyszerűség, csak hússal. Sütni alig sütök, de ha igen, akkor csak rém egyszerű glutén- és tejmentes kevert sütit, hát arról sincs sok írnivaló. Most meg végképp nem fogok, itt az eperszezon, nyilván epret fogok enni eperrel desszertként. Meg az újkrumpli, amit imádok. Bárhogy. Most vasárnap csináltam egy nagy bödön újkrumplis paprikás krumplit (mint a másik, csak olívaolajjal, viszonylag hosszú lével, és ha kész, ment még bele pár felkarikázott főtt tojás, meg két nagy csokor petrezselyem zöldje összevágva). Annyira finom, egész héten ellennék rajta. Hozzá meg friss káposztából saláta. Erről sem tudok regényt írni. Összevágom, tálba rakom. Szórok rá sót, 1 evőkanál mézet, őrölt köményt, pici ecetet, karikázok hozzá egy kis újhagymaszárat. Aztán vizet forralok a vízforralóval, és nyakon öntöm. Átkeverem, kihűtöm, és pár részletben felfalom.
Lesz még sok-sok petrezselymes krumpli uborkasalátával, mármint az étrenden. Meg barna rizs zöldborsóval és sok petrezselyemmel. Volt és lesz rengeteg zöldségleves, de hát erről sincs mit beszélni, megfőzöm, aztán vagy átturmixolom vagy sem. Most épp szárítottgomba-szezonban járok. Pici olívaolajon megpirítok némi felkarikázott répát, gyökeret, zellert, felengedem vízzel, beleszórok egy maréknyi beáztatott gombát (vargánya és róka általában), aztán megfőzöm. Só, bors. Semmi izgalom, de nagyon finom. Szóval egyelőre még a terveimben sem szerepel semmiféle bonyolult, blogra kívánkozó cucc.
Napi cukival sokkal jobban állok. Kóficka nagy műtéten van túl, egy hete műtötték, gyakorlatilag ivartalanítani kellett egy gyulladás miatt. 12 éves kor fölött ez már nem egy délutános program. De, úgy tűnik, a nehezén túl vagyunk. Még össze van stoppolva, de egyszer majd a varratok is lekerülnek arról a gyönyörű hasikóról. Rosszak a képek, de nem szeretek vakuzni, és azért látszik a lényeg.
Altatás után mindig nagyon-nagyon fázik. Egész pontosan négy összehajtogatott polárpléd van rajta.
Itt már megy fel a láza, csökken a pokrócok száma, nő a szomjúság és a rossz közérzet.
Itt pedig már egészen jól van, kb. két-három nappal a műtét után. Már a kötést is levettük.
Szóval most a gyógyulás folyik. Jön majd arról a szép hasról is kép. Most nehéz a kommunikáció, sem ölbe venni nem lehet, sem a hasikáját hosszan simogatni. De már nem tart sokáig ez a lehetetlen állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése