Szebb képek vannak, jobb sütik kevesen. Az idén szinte csak ezt sütöm. Annyira imádom. Muszáj beírni, mert most kimértem, és hátha elfelejtem jövőre. Általában jól állok almával, mármint üvegessel. Van Tésán jópár almafa, valamelyik mindig terem. Nem eszeveszetten sokat, de azért eleget. Nem télálló egyik sem, szóval valahogy fel kell dolgozni. A legegyszerűbb az almaszósz (a meghámozott almát feldarabolva felfőzöm, aztán mehet az üvegbe). Bio, cukormentes, finom és praktikus kb. mindenhez. Tök jó lenne például almaleveshez vagy almaszószhoz, ha csinálnék ilyesmit. De az idén csak süti lett belőlük. Ja, és körtéből is pont ezt szoktam csinálni, az még édesebb, mint az alma.
Tehát, fogok egy üveg (4-7 dl) alma- vagy körteszószt (most körte volt soron, mert az alma elfogyott). Beleöntöm egy nagy tálba. Adok hozzá egy nagy vagy két kicsi tojást (szeretném teljesen vegánosítani, de még nem találtam meg a tutit - igen, próbáltam a lenmagot is). Aztán öntök rá 0,35 dl olívaolajat. Csipet só, egy evőkanál barna cukor, egy kávéskanál őrölt fahéj, löttyintésnyi vaníliaaroma. Most jöhetnek a szárazanyagok: 10 dkg mák és összesen 7 dkg vegyes gluténmentes liszt (most barna rizsliszt, Nutri Free GM lisztkeverék, burgonyapehely, hajdina, nagyjából egyenlő arányban). Fakanállal elkeverem. Ha túl sűrű, öntök hozzá egy-két deci vizet. Az a cél, hogy sűrű, éppen önterülő legyen a massza. Van, amikor dobok még bele egy marék diót vagy mandulát, most nem raktam. Ha minden kész, hozzákeverek még fél zacskó sütőport is. Egy kis tepsibe papírt rakok. 180 fokos előmelegített sütőben sütöm. Akkor kész, ha tenyérrel középen megnyomva jó ruganyos, a széle pedig kicsit megbarnul. Az állaga isteni: valahol a puding és a tészta között, úgy jó, ahogy van.
Napi cukinak meg pár túrázó eb. Szombaton voltunk a Dunamenti 35-ön, nagyon szép volt. Mi is jól elfáradtunk, de Kóficka volt a nap hőse. Nem volt szívünk otthon hagyni, szóval előrelátóan vittünk neki hátizsákot (és gondosan bele is próbáltuk otthon, nehogy úgy járjunk, mint anno a Bujáki Kikeleten). Jött lelkesen árkon, bokron, hegyen, völgyön, és csak az utolsó pár kilométeren raktuk be két rövid szakaszra a zsákba. Persze az is fantasztikusan állt neki. Már a 13. évébe kezdett bele, és még mindig ilyen kis sportos!
Az elején még mindenki nagyon fitt volt:
Ámbár Kófickának már kicsit lógott a nyelve az első emelkedő után:)
Nyika pedig gondosan odafigyelt, hogy minden pihenőnél megkapja azt, ami jár egy ilyen bársonyos vizslának.
Volt közben még egy félelmetes lengőhíd is. Zsuzsikát nem különösebben érdekelte, hiszen nem teniszlabda volt. Nyikának volt némi ellenérzése ezzel a hülyeséggel szemben.
De aztán sikerült rábeszélni a folytatásra. Kóficka nem értette, hogy miért is kéne neki ezen az imbolygó micsodán átbillegnie. Szóval ő felmérte a helyzetet, hátraarcot csinált, és átszaladt alatta. Formás kis feneke a híd alatt, félúton látható.
Még itt is nagyon virgonc:
Aztán csak beraktuk egy kicsit a zsákba, ha már elhoztuk magunkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése