2014. július 4., péntek

Málnás-citromos jégkrém


Minden ebbe az irányba sodort. Egyrészt a Joli annyit emlegette mostanában a világ legegyszerűbb jégkrémét (joghurt és meggy vagy bármi összekever, ízlés szerint cukor bele, és mars a fagyasztóba). Másrészt épp a napokban emlegette a F. Zsuzsi, hogy ő hogy csinálja a házi fagyit, és persze már elfelejtettem, pedig nagyon jól hangzott, és biztosan volt benne felvert tojásfehérje. Aztán egy családi összejövetelre kerestem a gyors, munkamentes desszertet, és arra gondoltam, hogy - horribile dictu - bolti vaníliafagyi lesz, meggy-ribizli-málna rote grützével. Mert azt meg a tésai hétvégén csináltam a tejberizs mellé, és annyira, de annyira jó volt. (Nem írnék hozzá külön posztot: az összes gyümölcsöt minimális mértékben összerottyantja az ember, kis cukor, és kész. Én ezekhez a nyári bogyósokhoz nemigen teszek fűszereket. Vaníliát tennék egyedül, de az meg úgyis volt a tejberizsben. Két dologra kell figyelni: nem lekvár, tehát nem szabad sem túlfőzni, sem túlcukrozni.) Szóval megvettem a fagyit, megcsináltam a rote grützét, aztán úgy gondoltam, hogy mégis csinálok valami házi fagyifélét. Na, ilyenek az én gyors desszertjeim.

Hozzávalók:
2,5 dl tejszín
0,5 dl tej
2-3 dl zsíros házi joghurt (görög, ha bolti)
2-3 biocitrom
4 tojás
1 marék málna
cukor vagy ilyesmi
vaníliakivonat
20 g porzselatin (Horváth Rozi)

Azt hiszem, megtaláltam a legmacerásabb fagyikészítést. Először is kétfelé vettem a tojásokat. A fehérjékből habot vertem, kitessékeltem a robotgép táljából, és a helyére öntöttem 2 deci tejszínt, egy kis porcukorral azt is habbá vertem. A sárgájákat összekevertem pár evőkanálnyi cukorral, fél deci tejjel és ugyanennyi tejszínnel, és gőz felett kevergetve besűrítettem. Ez a legunalmasabb és leghosszabb része. A zselatint kis vízbe beáztattam, majd felmelegítettem. Egy nagyobb tálban összekevertem a joghurtot a citromok reszelt héjával és kinyomott levével, öntöttem hozzá egy teáskanálnyi kivonatot. Hozzáforgattam a tejszínhabot és a tojáshabot. A tojássárgájából főzött krémet összekevertem a felolvasztott zselatinnal, és összeforgattam a joghurtos-habos krémmel. Ellazáztam a hőkiegyenlítést, így helyes kis sárga göbök lettek a krémben. Azt javaslom, hogy ti rendesebben csináljátok, persze az az igazság, hogy ez sem volt rossz. Most kell az édességét teljesen beállítani, cukorral vagy bármivel. Kicsit vártam, hogy kezdjen dermedni, közben kibéleltem fóliával egy hosszú püspökkenyérformát, és beleöntöttem a masszát, közben időnként szórtam rá málnát. Tényleg nem kell sok, mert elviszi íz ízét. Nekem ebből a mennyiségből lett még 3-4 kicsi mascarponés dobozzal is. A nagy ment a fagyasztóba, több óra kell, hogy megfagyjon (ezért mi hideg krémként ettük, mert persze megint időhiány, időhiány...). De úgyis jó volt. És a rote grützével locsolgattuk. A kicsiket nem fagyasztottam le, úgyis jó volt.
Két nap múlva vettem újra kézbe a fagyasztottat, tényleg szép formásra fagyott, és szépen ki lehetett borítani a fóliával együtt. A mínusz húszból kivéve azonnal lehet szeletelni (hála a sok lazító habnak). Nekem nagyon bejön.



Volt már nálunk hasonló jeges-habos: Jamie semifreddoja.

És akkor jöhet a Pancsoló eb második fejezete. Kóficka előző életében biztos valami szép kis kövér halacska volt, mindenbe belecsobban, amibe csak teheti. Gyalog mentünk le az Ipolyhoz, ott rögtön fejest ugrott a vízbe. Leúszta az ezer méterét, utána már csak a partról nézte egyesek bohóckodását.


Aztán mire visszaértünk a faluba, ismét nagyon melege lett, szóval upsz, belecsobbant a kútnál lévő itatóvályúba. Még épp belefért.


Itt azért látszik, hogy még van is egy kis hely a formás idomai és a beton között.


Megfordulni benne persze azért nem könnyű, egy ilyen gyönyörű, hosszú, áramvonalas testtel.



Van úgy, hogy az ember, akarom mondani a kuty kicsit beszorul.


De a nyers erő mindent legyőz, és máris jobbra nézünk.


És aztán felüdülve és víztócsát húzva magunk után flörtölünk egy kicsit egy idegen pasival.


Akinek tulajdonképpen az éppen tüzelő Zsuzsi tetszett meg, de őt egy magasabb régióba menekítettük (nem állunk egyelőre készen tíz darab pici féligfoxira).


3 megjegyzés:

Unknown írta...

Jézusom, a fagyit el se tudtam olvasni, annyira bonyolult. Múltkor megmaradt egy kis eperjoghurt (joghurt+ eper+tejszín+cukor), és beraktam a mélyhűtőbe, hátha fagyi-szerűség lesz belőle. Hát ennyi az én fagyim.

Szeretnék kérni több ilyen képregényt, mert nagyon élveztem! Gyönyörűek a képek is és nagyon irigylem Kófickát. Pláne azét, mert le tud úszni 1000 métert. Én most nem állnék készen rá.

Domci írta...

továbbra is imádom Kófickát

csincsilla írta...

igen, Kóficka nagy úszóbajnok:)) na jó, lehet, hogy csak ötszáz volt:)
és nekem is ilyen fagyit kéne csinálni, mint amilyet te csináltál, és nem vacakolni ilyen hülyeségekkel.
köszi Domi, át fogom adni neki!