2013. február 26., kedd

Narancsos csokimussztorta


Narancsos csokitortára kaptam megrendelést, mert hogy megint szülinap volt, lassan már el sem férnek a gyertyák. Szokás szerint halálra bénáztam magamat, nem is értem, hogy miért nem tudok egy rendes tortát megcsinálni. Tudom, hogy a konyhai balkezesség mindig sokkal érdekesebb, mint a recept, de most ezt nincs kedvem hosszasan ecsetelgetni. Mindenesetre már a piskóták is rosszabbak lettek még a szokásosnál is. Az utolsó pillanatban kaptam ki őket a sütőből, aztán elrohantunk fürcsizni (főképp brüggölni, mint ahogy ezt egy hete megtanultam a Csilláéktól). A sütőt persze bekapcsolva felejtettem. Egyébként az a típus vagyok, aki háromszor is visszamegy, hogy a vasalót nem hagyta-e bedugva, és általában nem, de időnként igen, ez most a második vari volt, de nem mentem vissza, mert már nagyon siettünk, és arra gondoltam, hogy biztosan kikapcsoltam. Hát nem, tehát még három órát ment csak úgy magában. És igen, örülök, hogy legalább a ház nem égett le, de azért a legjobb az lett volna, ha kikapcsolom. Hazafelé jövet akartam még narancsot venni, mert az előző adagot felfaltuk szinte mindet, erre a Sparban nem volt már. Ekkor már sírtam. Aztán hazafelé váratlanul belebukkantunk egy zöldségesbe, ami persze ezer éve ott van, ahol van, csak mivel sosem járok oda, fel sem merült bennem, hogy hát majd ott. Végül is lett sok-sok narancs, és kikapcsoltuk a sütőt is. Másnap a kifiléztem 3-4 kiló narancsot, aztán kidobtam a szemétbe, ennek a részleteit már tényleg nem fogom leírni, ezért is elég nyűgös voltam, mert ha ezt az egyébként nagyon finom, édes, leves narancsot (amihez nem is volt könnyű hozzájutni) a kukába szántam, akkor legalább ne filéztem volna ki előtte, ami azért elég vacakolós munka. És itt lépett életbe a zsenialitásom, azaz a B terv, és egy üveg bolti narancslekvárt vetettem be. Valahogy éreztem, hogy azt is kell vegyek. Ez az egyetlen fajta volt az Intersparban (nem kapok jutalékot, csak így alakult), a többi boltban meg semmilyet sem láttam. 20%-os volt a gyümölcstartalma:) Az íze meg mint a narancsízű savanyú cukorkáé. De a semminél sokkal-sokkal jobb volt. Végül nem lett annyira rossz a végeredmény, de nem ezt terveztem. A gyenge 40 dkg csoki, 4 dl tejszín és a negyed kiló mascarpone miatt már mindegy, hogy mennyi cukrot teszünk bele, és az is mindegy, hogy legalább vaj már nincs benne. Ha kihagytam volna a narancsfilézős-kidobós részt, akkor még gyors is lett volna, ezt a maradékot már elrontani sem igen lehet. Változatlanul dolgozom a tuti narancsos-csokis tortán.

Hozzávalók a tésztához:
- 6 tojás
- 6 evőkanál cukor
- 4 evőkanál liszt
- 3 evőkanál kakaó
Hozzávalók a locsolgatáshoz:
- 2 dl víz
- 1 evőkanál kakaó
- 1 evőkanál cukor
- fél deci narancslikőr
Hozzávalók a töltögetéshez:
- 1 üveg narancslekvár (400 g)
- 250 g mascarpone
- 1 dl joghurt
- 4 dl tejszín
- vanília kivonat
- 1 narancs héja
- porcukor
- 2 zacsi habfixáló
- 26 dkg étcsoki
Hozzávalók a bevonathoz:
- 14 dkg étcsoki
- 1 dl tejszín

Kakaós piskótát csináltam, három körlapot. 2 tojást kihabosítottam 2 evőkanál cukorral, aztán beleforgattam egy evőkanál kakaót és 1,3 evőkanál lisztet. Kiszabtam három kerek sütőpapírt, az egyiket beletettem egy kerek (25 cm-es) tortaforma aljába, ráöntöttem a masszát, fakanállal egyenletesen kihúzogattam a széléig, és 180 fokos sütőben pár perc alatt megsütöttem. Rácsra borítottam, lehúztam róla a papírt. Közben ezt még kétszer megismételtem, így lett három egyforma tortalapom.
Öntet: összefőztem a vizet a kakaóval és a cukorral. 
Krém: habosra kevertem a mascarponét a joghurttal, reszelt narancshéjjal (jó lett volna bio, de volt, szóval mérgezettet használtam), cukorral, vaníliával. Habot vertem a tejszínből 1-2 kanál porcukorral meg a habfixálókkal. Gőz felett megolvasztottam a csokit. Aztán ezt a háromféle dolgot összeforgattam.
Összeállítás: tortagyűrűvel egyformára szabtam a lapokat (23 cm lett a nyerő). A gyűrűben raktam össze, egy falapon. Alulra egy lap, alaposan meglocsolgattam a kakaós öntettel és narancslikőrrel. Rákentem a narancslekvár felét (nem volt könnyű, mert a locsolgatástól nagyon puha lett a piskóta), arra ment egy jó vastag réteg krém. Arra ismét piskóta, locsolgatás, narancslekvár, krém. Tetejére piskóta, locsolgatás. Betettem a hűtőbe összeérni.
Teteje: Felforrósítottam a tejszínt, majd beletördeltem a csokit. Kevergetve összeolvasztottam, és ráöntöttem a tortára.

A nagy torta mellett csináltam egy pici gluténmentes változatot is, tehát a töltelék és a csokibevonat jó bőven van számolva, az egy ötödét le lehetne vonni. De akkor maradna egy kis mascarpone meg egy kis tejszín, szóval egyszerűbb vastagabban kenni, ilyen kalóriamennyiségnél már tök mindegy. Pont ezért érdemes tejszínhabot is adni mellé, jól áll neki.

Kicsit csalóka a kép, mert nem látszik, hogy tényleg nagyon vastag benne a krém. Meglehetősen ütős darab, sokat nem lehet enni belőle, nem is tudom, hogy sajnos vagy hála istennek.



Napi cukinak meg befor-kép az ünnepeltről. Külön figyelmet érdemel a cuki fogazat és a még cukibb frizu:) After meg most nem lesz.


2 megjegyzés:

GasztroManó írta...

Nagyon szep lett a torta :)

Andi írta...

Jóvolt! És nagyon édes a baba, legalább annyira, mint a torta.