2012. május 29., kedd

Csokifagyi


Nem cseréltem össze a képeket:) Szóval az úgy volt, hogy vasárnap valami isteni ribizlifagyit csináltam, mert épp volt kéznél egy büdöge felengedett ribizli (ennél messzebb már nem mennék vissza, hogy ez miért is volt, valahol ki kell tűzni a nullát), valami gyors nasira vágytam, és pár perc alatt tényleg isteni desszertünk lett. Hétfőn meg, gondoltam, előadom ugyanezt csokiban. Láttam ugyan, hogy esik, meg hideg van, de annyira nem volt kedvem sütögetni, gondoltam egy gyors habveréssel meg némi fakanálhasználattal elintézem a desszertügyet, mert hogy anélkül nem vacsora a vacsora.
Szóval előkaptam a maradék 2,5 dl tejszínt, elkezdtem felverni habbá, közben ment bele mindenféle édesítőszer (sztívia, csipet barna cukor, kávé, vanília), a maradék10 dekányi csokijaimat meg összeolvasztottam egy tálban, mikróban, mert kevés volt csak. Meg szépen előkészítettem a fagyasztótálat, meg a joghurtot. Amikor már szép kemény volt a hab, akkor járó motor mellett lassacskán csurgattam bele az olvadt csokit. És ekkor hallottam meg, hogy iszonyúan sikoltoznak a madarak, nyilván megint repülőóra volt, és a három cicánkból x darab arra cirkált. Kivágtattam a kertbe, hogy összeszedjem a fenevadakat (a szőrösekre gondolok), persze esett az eső, és láttam is, hogy a dagi cicánk fent van az egyik fán az oktatás közepén, én is sikoltoztam volna a rigómama helyében. (Annyira utálom ezt a madárvadászatot, de nincs szívem rájuk tenni a csörgős nyakörvet, teljesen megbolondulnak tőle, nem tudom, mit kéne tenni, mondjuk, ez az év jobb, mint az eddigiek, mert még nem találtam megölt fiókát a kertben.) És akkor a hideg esőben odaálltam a fa alá, és próbáltam lecsalogatni a cicát, aki jött is volna, csak nem volt kedve ilyen magasról leugrani. Közben befutott az ÉÉKC (én édes kicsi cicám) is. Nagynehezen sikerült rávenni a cirmost az ugrásra, a hónom alá vágtam, és becsörtettem vele konyhába, közben hívtam a másik szörnyeteget is, gondoltam, mindenkit bezárok néhány órára a lakásba. És akkor vettem észre, hogy nem kapcsoltam ki a habverőt, tehát lett egy rendes adag csokis vajam (csokis íróban? vagy mi marad a köpülés után?). Eljátszottam a gondolattal, hogy mindent földhöz vágok, aztán távozom a helyszínről. Marhára sajnáltam a meghiúsult projektet, meg a finom tejszínt, a csokikat, nyaf, nyaf. Persze nem volt otthon még egy adagnyi egyikből sem. Aztán valahogy összekapartam magamat a romokból, és átalakítottam brownie-vá, szerintem vállalható lett a végeredmény. Leszűrtem az összeugrott tejszínt, a levet kiöntöttem, a maradékba pedig kevertem még két egész tojást, egy kis pohár joghurtot, 1-2 kanálnyi kakaót, egy csésze lisztet némi sütőporral elvegyítve. Aztán ment a közben előmelegített tepsibe, 200 fokra, 12 perc alatt megsült.


A gyerekek Bea fantasztikus szedres őszibaracklekvárjával ették (köszi Bea!!!!!!!!!!), rögtön fel is tolták az egész üveggel, annyira örülök, hogy résen voltam, és legalább egy teáskanálnyival megkóstoltam. Ha lesz az idén szeder meg őszibarack, akkor tuti én is teszek el, mert tényleg nagyon finom és különleges.

Napi cukinak meg két szinkronbűnöző:






2012. május 23., szerda

Bea búcsúzik....

.... a blogtól, Csincsillától, Anditól és tőletek Kedves Olvasók.

Idén múlt 3 éve, hogy Csincsilla és Andi nagyon kedvesen invitáltak, hogy csatlakozzak a Közös konyha(kert)-hez és legyek én is blogszerző mellettük.Én addig csak olvasgattam a receptjeiket, élménybeszámolóikat, csodáltam a képeken látható szebbnél-szebb ételeket, sütiket és csendesen elfőzögettem itthon. :) Időnként elküldtem Andinak, hogy mit is sikerült alkotnom, aztán derült égből villámcsapásként ért a kérdés: nem szeretnék én is írni?

Természetesen szerettem volna, de tartottam is attól, hogyan fogom én azt a színvonalat megütni, amit ők ketten képviseltek addig? Biztattak, menni fog. Szép lassan belejöttem: főztem, sütöttem, fotóztam, írtam. És egyre jobban élveztem, hogy csapatuk tagja lehetek.

Hatalmas segítségemre voltak szüleim, akik folyamatosan újabbnál újabb ételeket próbáltak ki, hogy legyen "anyagom", ne maradjak le Csincsilla és Andi mögött. És tesóm, aki lefotózta mindezeket.

Most viszont, 3 év után újra Csincsilláé és Andié lesz a blog. Döntésemet hosszú gondolkodási folyamat előzte meg. Nem könnyű elbúcsúzni, hiszen jó volt itt lenni. Rengeteget tanultam blogszerzőtársaimtól, de főleg azt szeretném megköszönni nekik, hogy megkaptam tőlük a lehetőséget akkor 3 éve... Hogy biztattak, teret adtak nekem, lehetőséget.

És köszönöm nektek is Kedves Olvasók, hogy követtetek, olvastátok receptjeimet, véleményeztétek azokat és kipróbáltátok - velem voltatok. Olvassátok továbbra is a blogot, Andit és Csincsillát, hiszen még rengeteg kipróbálásra váró ötletük van, amit nagy szeretettel jegyeznek majd le nektek. :) Én is követni fogom őket, nem szakadok el teljesen tőlük. :)

Mindenkinek minden jót kívánok!

                                                                                     Bea


2012. május 21., hétfő

Képes beszámoló az Árnyas Konyhakert estről

2012. május 18-a nagy nap volt az életünkben, blogunk életében. Az Árnyas Étterem és Kertvendéglő tulajdonosának, Giber Jánosnak jóvoltából megmutathattuk, hogy receptjeink nemcsak a blogon, leírva, de élőben, kipróbálva és megfőzve is megállják a helyüket.

Néhány hónappal ezelőtt kaptunk egy felajánlást, miszerint rendezzünk egy klubestet az Árnyasban, ahol az általunk publikált receptekből összeállított menüsorokat kóstolhatják meg azok a kedves olvasók, akik részt vesznek ezen az eseményen. Mindehhez az Árnyas Étterem adja a helyszínt, az alapanyagot, a Chéf Úr és segítői szaktudását, mi pedig a recepteket és az olvasóinkat, mint vendégeket. Így született meg az Árnyas Konyhakert.


2 hónapos szervezkedés után péntek este terített asztallal vártuk a vendégeket az étterem belső helyiségében. Sajnos a hűvös idő nem igazán tette lehetővé, hogy hosszú órákig kint üldögéljünk, ezért a gondos személyzet előre láthatóan bent készítette elő a terepet.

Pancza József Chéf Úr órák óta dolgozott a két menüsoron (kétszer három fogás), de bemehettünk a konyhába megkóstolni az ételeket, jóváhagyni, hogy "igen, ennek valóban ilyen ízűnek, ilyen állagúnak kell lenni". Módosításra természetesen nem volt szükség, a Chéf Úr elsőre tökéletesen eltalálta. Pedig 25 év után először főzött újra receptből, ha jól hallottuk... :)


Kedves vendégeinket megajándékoztuk egy-egy gravírozott vágódeszkával, hogy emlékezzenek erre az estére...


.... Jani, az étterem tulajdonosa pedig másfajta meglepetéssel kedveskedett nekünk: a rendezvény tiszteletére nemcsak az ételeket, hanem a ház finom, minőségi borait is 50 % kedvezménnyel adta , valamint meghívott minket egy jó kis házi pálinkára.

Az étvágygerjesztő ital után kezdődhetett a levesek felszolgálása.


Ezen a képen bal oldalt Csincsillát, blogunk egyik alapítóját, blogszerzőjét láthatjátok, aki még vár a saját adagjára. :)


Két féle leves közül választhattak a kedves vendégek. Jamie paradicsomlevese, ez a pikáns, enyhén csípős leves volt az egyik...



... és a Szabolcsi krumplileves volt a másik. Ahogy a paradicsomleves sem a hagyományos magyaros, cukros paradicsomleves volt, úgy a krumplileves szó is megtéveszthette a vendégeket. Ugyanis ez egy könnyű, almás-citromos ízesítésű leves, sok-sok friss petrezselyemmel.


Nem volt panasz egyikre sem, szépen kiürültek a csészék és tányérok...


... elismerő szavakat kaptunk mindkét levesért.


A leves utáni csendélet fehérborral és házi pálinkával.


Egy kis pihenés után kezdődhetett a második fogások kóstolója.


Mézes sült oldalas paradicsomos-uborkás bulgurral és fűszeres tepsis krumplival. A hús annyira puha volt, hogy szinte leomlott a csontról.


Nagyjából fele-fele arányban választották a vendégek az oldalast és a Kanizsai gombás rostélyost, amelyet friss házi galuskával kóstolhattak meg.


Ismét egy kis közjáték következett, ugyanis Benito, egyik kedves olvasónk kisfia hegedűjátékkal szórakoztatott bennünket. Nagyon aranyos volt, ahogy kiállt mindenki elé és bemutatta tudását. Be is zsebelte a tapsokat érte. :)


Aztán Jani zsebéből is előkerült a szájharmonika és eljátszott nekünk két dalt. Igazi zenés vacsorában volt részünk. :) A tulajdonos úr ezután leült közénk és elfogyasztotta oldalasadagját. 


Mi ekkor már a desszertünknél tartottunk. Bal oldalt kockás ingben Andi, a másik blogalapító, blogszerző látható, aki a saját receptjéből készült sütit csodálja éppen...


.... ami nem más mint a Meggyes máktorta, tojásfehérje-habból készült tortalapokkal, tejbegrízes krémmel és két meggyes réteggel. Eperrel és szőlővel díszítve.


Aki inkább csokis édességre vágyott, az megkóstolhatta ezt a Legjobb kakaós brownie-t, aminek az a titka, hogy nincs benne csokoládé, csak kakaópor. Kívül ropogós, belül krémes volt, és a vaníliafagyi igazán jól illett hozzá a mentalevlélkével együtt.


Blogszerzőtársaim nevében kijelenthetem, hogy jól sikerült, jó hangulatú estét hagytunk magunk mögött és ez természetesen az Árnyas Étterem csapatán és természetesen kedves vendégeinken múlott.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani még egyszer - most itt is - Giber János tulajdonosnak a nagylelkű felajánlásaiért, a tökéletes környezetért, a szórakoztatásért, Pancza József Chéf Úrnak a profi kivitelezésért és tökéletes ízekért, Imre és Tamás pincéreknek a pontos, gyors és udvarias kiszolgálásért, Évinek a koordinációs munkáért és mindenki másnak, aki aznap az étteremben dolgozott azon, hogy nekünk felejthetetlen esténk legyen.

Valamint köszönjük mindazoknak akik ott voltak, megkóstolták a receptjeinkből készült finomságokat, elnézték nekünk apróbb-nagyobb hibáinkat -  ami talán betudható annak, hogy még soha nem volt lehetőségünk ilyen rendezvényt összehozni - beszélgettek velünk, és dicséreteikkel biztattak minket.

Köszönjük a támogatást! Reméljük, mindenki jól érezte magát, kikapcsolódott egy kicsit a hétköznapok után. Olvassatok bennünket továbbra is. :)

Jobbról balra: anyukám, testvérem, én

Jani szerint az Árnyas Konyhakert rendezvény tulajdonképpen: 
AMIKOR A RECEPT MÁR NEM VIRTUÁLIS TÖBBÉ! :)

2012. május 13., vasárnap

Karamelles almás pite

Az igazat megvallva sajnos fogalmam sincs, hogy ennek a sütinek - vagy ehhez nagyon hasonlónak - fent van-e már a receptje a blogon. Ugyanis rengeteg almás süteményünk van, az "alma" keresőszóval 50 féle ételt, desszertet posztoltunk már. Ezért előre is elnézést kérek, ha esetleg ismételnék valamit, de szerettem volna, ha felkerül ez a süti is, mert a tesóm névnapjára készítettem és nagy sikert aratott.


Úgy kezdődött, hogy tesókám átküldött nekem jó néhány linket különféle sütireceptekkel, hogy megkönnyítse a dolgom, mi az amit szívesen megkóstolna. Volt köztük egy almás-pudingos, de az úgy, abban a formában ahogyan le volt írva nem nyerte el a tetszésemet. Ezért rögtönöztem egy kicsit és ez lett a végeredmény.

Hozzávalók:
- 15 dkg vaj
- 25 dkg liszt
- 10 dkg + 5 dkg + 3 evőkanál cukor
- fél csomag sütőpor
- 1 tojás
- kb. 60 dkg alma (tisztítva)
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom reszelt héja
- fél evőkanál őrölt fahéj
- 1 csomag karamell ízű pudingpor
- 5 dl tej

Nem volt kérdés, hogy karamellpudingot fogok használni, mert tesóm nagyon szereti a karamelles dolgokat.


Először is a tésztát készítettem el. A lágy vajat, a 10 dkg cukrot, a lisztet, a sütőport és a tojást jó alaposan összegyúrtam. Nagyon lágy állagú tésztát kaptam ezért nem volt egyszerű a sütőpapírral bélelt sütőformába beleegyengetni. Kissé hullámost lett, ezért néhány helyen több tészta került az alma alá, néhány helyen kevesebb. Igyekeztem peremet is kialakítani a tésztából a tölteléknek.

Az almát megtisztítottam és felaprítottam. Összekevertem a fahéjjal, a reszelt citromhéjjal, az 5 dkg cukorral és a vaníliás cukorral, majd beleborítottam a tésztával bélelt sütőformába. 180 fokra előmelegített sütőbe toltam, kb. 10 percig elősütöttem.

Ezalatt gyorsan megfőztem a pudingot. A hideg tejben csomómentesre kevertem a 3 evőkanál cukrot és a pudingport majd amikor sűrűsödni kezdett elzártam alatta a gázt - nem hagytam, hogy teljesen besűrűsödjön.
Még forrón egyenletesen beterítettem vele az almatöltelék tetejét és így együtt sütöttem még kb. 25 percig.

Akik nem szeretnek pudingporral dolgozni, azoknak ajánlom a karamelles ekler fánknál leírt karamellkrém alapján elkészíteni a fedőréteget.


Ahogy említettem, nagy sikert aratott annak ellenére, hogy tesóm szerint vaníliapudinggal még finomabb lenne, mert a vanília valahogyan jobban megy az almához. Igazat adok neki, legközelebb úgy is kipróbáljuk. De a tészta állagával nagyon meg voltam elégedve. Puha és omlós volt még napok múlva is.

Itt pedig két jókedvű, mosolygós kutyát láthattok, akik élvezik a napsütést és a kirándulást. Még április utolsó napjaiban készült a kép, amikor a hosszú hétvégén elkényeztetett minket az időjárás és szinte nyári meleggel köszöntöttük a májust. Dobogókőre vittük fel Vilmát és Frakkot rohangálni egy kicsit. :)

2012. május 11., péntek

Cukkinis-kolbászos tészta


Tészta meg cukkini eddig a K(K)K-n:
- Andi trombitagombás csodája
- csincsilla-család kedvence
- Andi orsótésztája
- Andi fantasztikus sajtmártásos tésztája
- Marcsi kedvence
- Beáék különleges, zöldségraguban főzött, sajttal átsütött tésztája


Mint látszik, a téma totálisan kimeríthetetlen. Ez most egy kannibalizált változat. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is egy fazékba képes leszek beletenni cukkinit és kolbászt, de egyszer mindennek eljön az ideje (mint a pomázi pizzarendelésnek). Egyébként sem szeretek kolbásszal főzni, mert túlzottan erőszakos az íze, mindent elnyom, és ha kolbászízre vágyom, akkor egyszerűen eszem belőle. Csak a paprikás krumpliba - amit úgy kb. kétévente egyszer főzök - szokok (bocs, Andi) rakni, meg módjával a rakott krumpliba. Azt hiszem, semmi másba. Pláne nem a cukkinihez, aminek olyan kis szelíd íze van, még egy izmosabb sajt is elnyomja. De most valahogy folyamatosan ezt vizionáltam magam elé hazafelé tekervén, aztán meg persze meg is csináltam. A végén mindig mélyen elgondolkodom, hogy mi a fenének töröm magamat, annyira finomak ezek a tészták, és annyira szeretjük őket, hogy nyugodtan ehetnénk minden nap ezt, és akkor gondolkodnom sem kéne, egyszerűen beledobálnék minden otthoni cuccot a szószba. Valószínűleg bármit csinál az ember, marha finom lesz. Mint ahogy ez is az volt, egész nyáron ellennék rajta.

Hozzávalók:
- 50 dkg tk. tészta
- 2 közepes zsenge cukkini
- 8 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál libazsír
- egy irgalmatlan nagy csokor petrezselyemzöld
- 6-8 levél zsálya
- 1 szál kolbász
- némi angolszalonna
- 1 evőkanál szójaszósz
- 1 késhegynyi őrölt csili
- só, bors
- sajt?

Felraktam a vizet főzni a tésztának. A libazsíron kicsit megpirítottam a felaprított fokhagymát (mert még mindig nem pótoltam az eltörött nyomómat). Rádobtam a felkarikázott kolbászt meg a kevéske felkockázott angolszalit, jól átsütöttem. Ekkor ment bele az apróra vágott petrezselyem fele meg a zsálya, meg a karikára vágott cukkini. Amikor már pont jó volt a cukkini, akkor rálocsoltam a szójaszószt, hogy szebb legyen a színe, meg só, bors. Aztán már a tűzről levéve tettem bele a petrezselyem másik felét. Ja, valamikor beleszórtam némi őrölt csilit is, hogy icipicit csípős legyen, tényleg csak épp hogy. És ebbe szedtem bele a kifőtt tésztát. Én egy kis reszelt trappival ettem (parmezán sajnos nem volt otthon), de így is annyira finom volt, meg vörösborral.

Napi cukik. Valamelyik délután körbejártam, és lekaptam szorgosan munkálkodó állatkáinkat. Mindegyikben beépített hőmérő van, annyira tudják, hol kell legyenek.

Dagi cicánk délután a már árnyékos nappalit kultiválja.


Azt hiszem, kicsit zavarta a fotózás, felriadt miatta. Remélem, vissza tudott aludni.


Zsuzsika megint teljes illegalitásban, sütteti a hátsóját. Hűvös szoba, üvegen szűrt napfénnyel keverve.


És a világ legcukibb négylábúja a szellőjárta lábtörlőn adja elő ugyanezt:


Szemből a virágszál. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy annyira nőcisen tud feküdni, a két kis hátsó lábát is keresztbe teszi:)


Kicsit bosszantó, amikor én futva rohangászom valami undormányos takarítóeszközzel, ezeknek meg az a legnagyobb gondjuk, hogy pont hol és melyik felüket napoztassák, fuj. A két fekete cica nyilván valami tuti helyen napozott, szóval nem voltak szem előtt, igazolom a hiányzásukat.

2012. május 7., hétfő

Árnyas Konyhakert vacsora 50 % kedvezménnyel - 2012. május 18.

Bizonyára mindannyian hallottatok már arról, hogy május 18-án este 18 órától az Árnyas Étterem és Kertvendéglőben (www.arnyas.hu) lehet találkozni velünk, de ami a lényeg: aznap megkóstolhattok néhány fogást, melyet az általunk publikált receptek alapján készítünk el az Árnyas szakácsai és a Chéf Úr segítségével. :)

Most már publikusak az árak is és örömmel jelentjük, hogy féláron vacsorázhattok, vagyis minden fogás árából 50 % kedvezményt kaptok!

Az Árnyas Étterem és Kertvendéglő bejárata.

A levesek közül ezt a kettőt választottuk erre az estére:

Levesek:
1. Jamie Paradicsomlevese 980 Ft  (50% kedvezménnyel 490 Ft)
http://csincsilla.blogspot.com/2011/09/jamie-paradicsomlevese.html
2. Szabolcsi krumplileves 880 Ft  (50% kedvezménnyel 440 Ft)
http://csincsilla.blogspot.com/search?q=szabolcsi+krumplileves



Hangulatos kerthelység, fedett terasszal.

A húsimádóknak kedveztünk a főételekkel.

Főételek:
1. Kanizsai gombás rostélyos 2600 Ft (50% kedvezménnyel 1300 Ft)
http://csincsilla.blogspot.com/2009/01/kanizsai-gombs-rostlyos-nokedlivel.html
2. Mézes sült oldalas bulgurral és/vagy fűszeres tepsis krumplival 2200 Ft  (50% kedvezménnyel 1100 Ft)
http://csincsilla.blogspot.com/2011/01/mezes-sult-oldalas.html 
http://csincsilla.blogspot.com/2010/11/fuszeres-tepsis-krumpli.html


Napsütésben a legszebb a terasz, de rossz idő esetén is tökéletes helyszíne egy baráti, családi ebédnek, vacsorának.

A dessszertek közül pedig lehet választani a csokis és a gyümölcsös közül. Vagy akár mindkettő megkóstolható.

Desszertek:
1. Meggyes máktorta 900 Ft  (50% kedvezménnyel 450 Ft)
http://csincsilla.blogspot.com/2010/10/meggyes-maktorta.html
2. A legjobb kakaós brownie 1300 Ft   (50% kedvezménnyel 650 Ft)
http://csincsilla.blogspot.com/2010/12/legjobb-kakaos-brownie-most-kandirozott.html


Tehát a fenti menüvel várunk Benneteket május 18-án az Árnyas Étteremben, a János Kórháznál a 100 éves gesztenyefák alatt. 

A Facebook oldalunkon jelentkezhettek az eseményre:
www.facebook.com/akozoskonyhakert
www.facebook.com/events/277330309015222/

De a Facebook-os jelentkezés nem elegendő, asztalt foglalni KÖZVETLENÜL AZ ÉTTERMNÉL tudtok, az alábbi elérhetőségeken:

Telefon: 06 1 212 56 81
E-mail: arnyasetterem@gmail.com


Foglalásnál jelezzétek, hogy az Árnyas Konyhakert esten szeretnétek részt venni.

Várunk Benneteket szeretettel! Gyertek a családdal, barátokkal! :)
 


2012. május 3., csütörtök

Medvehagymás lasagna

Már legalább másfél-két hete készítettem ezt a medvehagymás lasagnát, úgyhogy gyanítom, hogy elkéstem a bejegyzéssel. Múlt héten ugyanis már nem túl jó állapotban lévő medvehagymákat lehetett kapni a piacon. De hátha van még valaki, aki hozzájut egy-két csokor frisshez, vagy esetleg elraktározott magának a mélyhűtőbe ahogyan én is szoktam.

Egyébként életemben először sütöttem lasagnát, nem lett rossz, csak kicsit száraz. Legközelebb több besamelt kell főznöm hozzá, mindössze ennyi volt a probléma vele.


Úgy kezdődött a lasagnasütési projekt, hogy árválkodott otthon két csokor medvehagymám. Valamilyen tésztás ételre vágytam, de nem tudtam pontosan milyenre. És hogy mit tegyek bele a medvehagymán kívül? Beszabadultam egy boltba, kétszer körbementem, mire a hűtőpultnál megláttam a lasagnalapokat. Elmorfondíroztam rajta, hogy vajon most vágjak bele életem első lasagnájába vagy ne? Győzött a kíváncsiság. Vettem még gombát, füstölt tarját és a többit az otthon található dolgokból oldottam meg.

Hozzávalók:
- 50 dkg lasagnalap
- 2 nagy csokor medvehagyma
- 1 fej hagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 4 nagy paradicsom
- 50 dkg gomba
- 20 dkg szeletelt füstölt tarja
- 1 teáskanál Worchester-szósz
- oregano
- bazsalikom
- só
- cukor
- olívaolaj


A besamelhez (nekem kevés lett, ennél több kell ekkora adaghoz):
- 8 dl tej
- 2 púpozott evőkanál liszt
- 5 dkg vaj
- só
- szerecsendió

+ a tetejére reszelt sajt


Először is elkészítettem a szószt.

A felhevített olívaolajon megpároltam a megtisztított, félbe- majd karikára vágott hagymát és a felkarikázott fokhagymát. Erre rádobtam a felszeletelt gombát és összekeverve, fedő alatt néhány percig főztem. Közben felkockáztam a paradicsomot,csíkokra vágtam a tarját és a medvehagymát.

Amint a gomba félig megpuhult, belekevertem a paradicsomot. Nekem jó érettek és húsosak voltak, ezért viszonylag hamar levet eresztettek. A tarját is hozzáadtam és néhány percnyi összerottyanás után fűszereztem oreganóval, bazsalikommal, borssal és Worchester-szósszal. A sóval óvatosan kell bánni, hiszen a füstölt tarja is sós. Egy pici cukrot is kevertem hozzá.

A medvehagymát akkor adtam hozzá, amikor már összefőttek az ízek, minden fűszer a "helyére került". Beledobtam a szószba és elkevertem benne. Körülbelül két perc múlva le is zártam alatta a gázt, mert csak annyi volt a lényeg, hogy összeessen a medvehagyma.

A besamel-mártáshoz a vajat felolvasztottam, felmelegítettem. Ezen picit megkapattam a lisztet, majd felöntöttem a tejjel. Csomómentesre kevertem. Sóval és szerecsendióval ízesítettem és addig főztem, amíg sűrűsödni kezdett.



Egy négyszögletes sütőtál aljára besamel mártást öntöttem, erre fektettem a lasagnalapokat. Majd paradicsomos szósz, besamel mártás és ismét lasagna következett. Addig folytattam, amíg el nem fogyott. Lényeges, hogy a tetejére szósz + besamel mártás maradjon.

Lefedtem alufóliával és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. Kb. 20 percig fólia alatt sütöttem, ezután levettem róla, megszórtam sajttal és még kb. negyed órát hagytam bent a sütőben. Ez alatt szépen rápirult a sajt a tetejére és megpuhult a tészta is. Sajnos a szószt is túlságosan magába szívta.

Hatalmas adag lett belőle, egy hatfős család biztos jóllakott volna vele. Napokig hordtuk a munkába, de végül elfogyott. Úgyhogy nem lett rossz. Legközelebb firss, saját készítésű tésztából fogok lasagnát csinálni.

2012. május 2., szerda

Napi cuki


Eltelt a négynapos hétvége is, átaludtuk egy az egyben. Négy nap alatt sikerült főzzek egy csirkepörit (igaz, bográcsban), meg egy jó kis kolbászos tojásrántottát. Ja, meg főztem ki a gyereknek 20 dkg tésztát is (amit aztán dobtam is ki a szemétbe, mert nem ette meg). Meg volt még a kutyáknak egy csirkeszíves ragu:) De itt aztán tényleg vége, ezen felül semmi, de semmi. Még csak egy joghurtot sem kavartam össze magamnak. Szóval a cuki képekhez kivételesen nincs recept, de majd igyekszem összeszedni magamat.
Felent a békésen fürdőző ebek, egy rövid, ámde izzasztó (nem a sebesség, hanem a meleg miatt) futás után. Annyira bírom, ahogy Kóficka alig hogy hazaérünk, csobban bele a patakba úszkálni, Zsuzsi meg ott molyol mellette az imádott kerek tárgyával (ezt a remek csíkos labdát egyébként ő találta vagy másfél éve a Duna árterén, főkedvenc, időnként eltűnik, de aztán eddig mindig megkerült valamelyik tésai bokor alján). 





Aztán pedig a kéjes napozás-szárítkozás.


A nyár legbiztosabb jelei a törpék, kár, hogy a virágoskert lassan kivadul alóluk.



Ilyen szép ilyenkor: