Szülinap az Árnyasban karamelles ekler fánkkal

Ma van a tesóm szülinapja! Idén, rendhagyó módon nem anyukám készítette az ünnepi menüt, hanem az Árnyas Étteremben gyűltünk össze ünnepelni. Már elég régen eldöntöttük, hogy így fogunk tenni, mert nagyon megszerettük ezt a helyet. Idén harmadszorra voltunk ott: először Mazsolino diplomaosztója után, aztán egy „grill-fröccs-fánk” nevű vacsorán és aztán tesóm azt mondta, hogy milyen jó lenne télen is elmenni oda, és a duruzsoló kemence mellett ebédelni vagy vacsorázni. Ez a vágya most teljesült.

Nagy volt a sürgés-forgás amikor megérkeztünk, mert szinte tele volt az étterem. Lajos úr a tangóharmonikán játszott, a zenével megteremtve az alaphangulatot. Az étterem már karácsonyi díszbe öltözött, de még ez sem tudta elnyomni a békebeli, századfordulós jelleget, amit a belső tér áraszt magából. A falakon a régi képeket nézegetve visszarepülhetünk a múltba.

Azt hiszem, nem is kell említenem, hogy a konyha kitűnő, a személyzet kedves és gyors. A Facebook-on is lehet hozzájuk csatlakozni, sőt érdemes is, mert mindig van valamilyen nagyon kedvező akció, vagy rendezvény, amit kár lenne kihagyni. Pl. disznótoros vacsorák, vagy a már említett grill-fröccs-fánk est, ez nyári-kora őszi program volt. Most éppen egy olyan akciójuk fut, hogy minden hétköznap vissza lehet nyerni az aznap elfogyasztott vacsora árát. A részletek a honlapon, vagy ezen a Facebook címen találhatók.


A tulajdonosról, Janiról feltétlenül meg kell említenem, hogy nála közvetlenebb vendéglátóssal még nem is találkoztam. Remek humorú, mindenre nyitott, folyamatosan pörög, szervezkedik és ő ugyanúgy kiveszi a részét a munkából, mint a kollégái. Ma például egy percre nem láttam megállni, mindig ott volt valamelyik vendégnél. Na jó, egy percre talán igen. Tesómnak elénekelte és szájharmonikán eljátszotta a "Happy birthday to Mazsi from Árnyas" című számot. :)


Ez volt az ő meglepetése, és Mazsolino nagyon örült neki.


Néhány hónappal ezelőtt tesóm meglátott a Vidék Íze magazinban egy karamellkrémes ekler fánkot. Azt mondta, hogy szívesen elfogadná szülinapjára. Én azonnal lecsaptam az ötletre, de azért kicsit félve álltam neki. Már rájöttem, hogy ha valamit nagyon szeretnék elkészíteni, és különleges alkalomra lesz, az a legritkább esetben sikerül úgy, ahogy kellene. A Vidék Ízé-ben talált recept nem nyerte el tetszésemet, ezért az én elképzelésem szerint álltam neki.

Az alap tésztához sok receptet átböngésztem, de végül a saját képviselőfánk tésztámnál kötöttem ki. Abban eddig nem csalódtam, ezért úgy gondoltam, ezt használom. Mindössze annyit módosítottam rajta, hogy nem 4, hanem 5 tojásból készítettem és a többi hozzávaló mennyiségét is ennyi tojáshoz növeltem.

Megint csak nagyon könnyű volt vele dolgozni. A tepsibe kb. 2 cm széles 8 cm hosszú csíkokat nyomtam a csillagcsőrös habzsákomból.

200 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg szépen megnövekedtek és a tetejük barnulni kezdett.

Összesen 20 db fánkom lett.

Karamellkrém

Eredetileg azt terveztem, hogy karamellpudingot főzök és kihabosítom egy kis vajjal. De aztán rájöttem, hogy van más lehetőség is, miután rákerestem a neten a karamellkrémre. Gasztrokalandornál találtam meg a számomra tőkéletesnek tűnő receptet.

Így szól:

Hozzávalók:
- 25 dkg kristálycukor
- 6 dl tej
- 1 tojás
- 1 evőkanál finomliszt (én 1,5 evőkanállal használtam)
- 1 csomag vaníliás cukor

Megpirítunk 20 dkg cukrot, és 0,5 l tejjel felengedve, karamellé főzzük A maradék 5 dkg cukrot a tojással, liszttel és a vaníliás cukorral simára keverjük, 1 dl hideg tejjel felengedjük, a tojásos keveréket a forró karamellbe öntjük, miközben habverővel szüntelenül kevergetjük. A tűzre visszatesszük, állandóan kevergetve sűrű krémmé főzzük.

Pontosan az utasítás szerint jártam el, a liszt mennyiségét kivéve. A biztonság kedvéért többet adtam hozzá mint az előírás. Kicsit meg voltam ijedve, mert melegen még így is elég hígnak tűnt a krém, de miután kihűtöttem, pont megfelelő állagú lett.

A kihűlt fánkokról levágtam a tetejüket és az üreges belsejüket megtöltöttem karamellkrémmel.

4 dl habtejszínből 1 evőkanál porcukorból és 2 csomag habfixálóból kemény habot vertem, majd habzsák segítségével a karamellkrém tetejére nyomtam. Ezután ráhelyeztem a fánkok „kalapját”.

2 evőkanál kristálycukrot karamellizáltam, és gyorsan – amíg folyékony állagú volt – a fánkok tetejére csorgattam díszítésképpen.

Nem tudtam, hogy Mazsolino vajon elfelejtette-e hogy ezt kérte szülinapjára, így úgy gondoltam, legyen meglepetés. Ezt Jani – az Árnyas szuperjófej tulajdonosa – segített megvalósítani. Lebeszéltem vele, hogy előző nap elkészítem és elszállítom hozzájuk a sütit, ők tárolják egy éjszakát és másnap a desszert elfogyasztása után kihozzák, mint egy második desszertet. Még a gyertya kérdést is meg tudtam oldani némi virágkötészetben használatos oázis és alufólia segítségével, így nem kellett izgulnom azon, hogy a fánkokba hogyan fogjuk beleszúrni.


A meglepetés sikerült, Jani személyesen szolgálta fel a fánkokat, miközben Lajos úr a Boldog szülinapot című dalt játszotta harmonikáján. :) Persze a család - hogy ne legyen elrontva a meglepetés - desszertet is rendelt előtte, így tesóm nem tudta eldönteni, hogy az időközben kihozott Créme brulée-jét egye vagy az ekler fánkokat. :)


Jani is tiszteletét tette az asztalunknál és megkóstolta az ekler fánkot. Sajnos már nem volt olyan finom, mint tegnap, hiszen a tészta egy napi állás után nem maradt olyan friss, de azért mindenki elégedetten nyilatkozott róla. Én is megnyugodtam, mert nem rontottam el a meglepetés sütit, teljesen simán ment minden a sütés során. :) Janinak és az Árnyas többi tagjának pedig köszönjük ezt a szuper napot.

MÉG EGYSZER BOLDOG SZÜLINAPOT TESÓKÁM!