2011. október 8., szombat

Paradicsomos-kukoricás házi spagetti

Amióta anyukám nyugdíjas lett, egyre-másra valósítja meg azokat a dolgokat, amikre az elmúlt években-évtizedekben nem volt ideje vagy energiája. Az egyik ilyen például a házitészta készítése.


Testvérem születésekor (lassan 26 éve) vették ezt a jó kis tésztakészítő gépet, ami azóta kb. kétszer volt használva mindössze. Ugyanis anyukám, ha nekiáll, nagy mennyiségben csinál tésztát, amit utána megszárít és dobozokba csomagolva eltesz. Múlt hét szombaton nekiálltunk...


Andi már többször is beavatott minket a házitészta készítés rejtelmeibe, például itt és itt lehet olvasni.

Mi a következő receptet követtük:
- 10 dkg liszt
- 1 db tojás

Természetesen ennek a sokszorosával kezdtünk. Próbaként beleszórtunk 1 kg lisztet a dagasztógép keverőtáljába és alacsony fokozaton elkezdtük keverni. Apránként hozzáadtunk 10 db tojást és amikor már majdnem teljesen összeállította a gép, kiborítottuk a tálból és alaposan átgyúrtuk a tésztát.

Először az alap, simítófejjel kezdtük a nyújtást. A nagy cipóból kis darabokat vágtunk és egy-egy darabot ötször-hatszor áthajtottunk a tésztakészítő hengerei között, mindig egyre szűkülő fokozaton. Anyu gépén az 1-es a legvastagabb, a 7-es a legvékonyabb. Ennyi lap lett 1 kg lisztből:



Rövid ideig szárítottuk a lapokat, hogy könnyebben tudjunk bánni velük. Amíg száradtak, addig begyúrtunk újabb 1 kg lisztet és 10 tojást és ezzel a tésztával is megismételtük az előző folyamatot.

Ezután a szárazabb lapokat kezdtük feldolgozni. 6 vagy 7 féle különböző tészta készítésére alkalmas fejet tudtunk volna csatlakoztatni géphez, de végül 4 féle készült belőlük.

Spagetti
:


Cikkcakkos szélű szélesmetélt:


Cérnametélt:


Sima szélű szélesmetélt:


A szélesmetéltekkel könnyű dolgunk volt, szépen vágta a gép, de a spagettivel és a cérnametélttel szenvedtünk. Folyamatosan tapadt össze, ahogy kijött a gépből és nem mertük nagyon szétrázogatni, nehogy szétszakadjon.

A 2 kg lisztből annyi tészta lett, hogy anyukámék ágyát teljesen beterítette. Aznap majdnem teljesen meg is száradtak, anyu bedobozolta mindegyiket, de a biztonság kedvéért másnap még kitette száradni a napra.



Ma pedig kipróbáltam az egyik kérdéses tésztát, a spagettit, hogy egyáltalán érdemes-e legközelebb foglalkozni vele.

Először is kifőztem a tésztát. Addig nem mertem szószt készíteni hozzá, mert benne volt a levegőben, hogy végül a kutyák kapják meg. :) De nem így lett. Igaz, hogy az összetapadt szálak nem nagyon akartak szétjönni a főzővízben sem, de egészen ehetőre sikerült. Természetesen más íze van, mint a "bolti" tésztáknak, de aki úgy áll hozzá, hogy ez két külön műfaj, az nem fog csalódni.


Ugyanúgy főztem ki mint bármilyen más tésztát: forrásban lévő sós vízbe szórtam (amibe pici olajat is tettem), néha megkeverve megvártam hogy újra felforrjon, ekkor elzártam a gázt, lefedtem a lábast és néhány percig hagytam hogy puhuljon. A leszűréskor láttam, hogy az összetapadt szálak nagy része szétesett, de azért sajnos maradt benne olyan is. :(


Ekkor gyorsan körülnéztem, hogy miből dobhatnék össze szószt kb. 25 dkg tésztához. A választék a következő volt:

- fél doboz bontott konzerv csemegekukorica
- 1 db kápia paprika
- 2 szál csemegehagyma
- 2 db paradicsom
- zellerszár
- só, bors
- olaj

A hagymát felkarikáztam, a paprikát kis darabokra vágtam, majd olajon megpároltam. Hozzákevertem a kukoricát és a kockára vágott paradicsomokat is. Sóztam-borsoztam, lefedve főztem. A paradicsom nagyon hamar levet eresztett és néhány perc alatt sűrű szaftja lett. A zellerszárat felaprítottam és megszórtam vele a szószt. Két-három perc után pedig tálaltam a tésztát.

Azt hiszem, folytatás következik, már ami a tésztagyártást illeti...

Ha van valakinek ötlete, hogyan lehet megvalósítani, hogy ne tapadjanak össze a spagetti és cérnametélt szálak, örömmel veszem és előre is köszönöm!

4 megjegyzés:

Mazsola írta...

Remélem fogsz jó ötleteket kapni, mert nekem bejön ez a házi tészta gyártás!
A szószod is szimpatikus a tésztán, egyszer én is szívesen megkóstolnám. :)

Andi írta...

Hát nagyon irigykedem, hogy ennyiféle tésztakészítő fejetek van, a cikkcakkos szélű a kedvencem!

Szerintem ezeket a kinyújtott lapokat nagyon-nagyon be kell lisztezni, mielőtt a vágófejbe beleeresztitek és akkor nem tapad.

csincsilla írta...

megint remekül szórakoztam, egy kiló liszt a próbaadag:) anyukád nem kispályás, el kell ismerni:)
mi imádjuk a házitésztát, tényleg teljesen más az íze, mint a boltinak.
Nekem is pont ilyen tésztanyújtógépem van, anyukámtól örököltem, csak nekem csak háromféle vágóm van (cérnametélt és kétféle vékonymetélt), isteni lehet a spagetti! meg nekem is nagyon tetszik a recés szélű is:)
minden elismerésem anyukádnak, én is alig várom, hogy nyugdíjas legyek (szintén tele vagyok tervekkel), ámbátor nem biztos, hogy megérem:)
ja, és persze cuki a szósz is, nagyon szeretjük az ilyen mindentbelemártásokat!

Bea írta...

Na hát köszi a biztatást csajok. :) Anyukámnak átadom a dicséretet és az ötletet is, Andi.