2011. szeptember 27., kedd

Rozsos-lenmagos csavart kenyér

Végre elmúlt az a nagy forróság, eljött a kenyérsütés ideje! Bár imádom a meleget én is, de kicsit jobban bírom, amikor esténként annyira lehűl a levegő, és vele együtt a lakás is, hogy már be lehet indítani a sütőt. Blogszempontból van egy nagy hátránya azért az ősznek, mégpedig hogy a fényviszonyok miatt nem tudok normális fényképet készíteni ezzel az egyszerű kis masinával. Mivel a kenyér elég jól sikerült, gondoltam rossz képekkel is megörökítem a receptet.


Micikéhez készültem egyik délután-este egy jót beszélgetni, és mivel ő padlizsánkrémet készített erre az alkalomra, gondoltam sütök hozzá finom házi kenyeret. Ezt a fajta csavart kenyeret Annánál láttam (és ettem) már több alkalommal is, de ő boltban veszi, hát azt gondoltam, nem egy olyan nagy ördöngösség csavarintani egyet a kenyérkék derekán.

Hozzávalók:

- 455 g rétesliszt
- 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt
- 2 marék lenmag
- 1 ek só
- 2 kiskanál barna cukor
- 1 ek kovász
- 1/4 élesztő

A kovász nyugodtan elhagyható, én csak félretettem az előzőleg sütött dagasztás nélküli zsemlék tésztájából azt a kis maradékot, amit levakartam a kelesztés után a tál oldaláról. Műanyag dobozban, hűtőben, tartottam kb. 1 hétig, de ha nincs, az se számít.

A tészta hozzávalóit összekevertem, géppel megdagasztottam és hagytam kelni ameddig akart. Mivel hűvös volt a lakásban, jó sokáig tartott a kelesztés, de időm az van, türelmesen megvártam, amíg duplájára kelt. Ekkor lisztezett pultra borítottam, kicsit átgyömöszöltem, és elfeleztem a tésztát. Mindkét darabot megformáztam, majd az egyiknek a derekán egyet, a másiknak pedig kettőt csavartam. (A duplán csavart kenyérke lett a formásabb.) Hagytam újra duplájára kelni.

Már írtam, hogy Erdélyben azt tanultam, hogy nem kell kétszer keleszteni a kenyeret, de mivel ilyen csavarintást tettem a formázásba, ezért szükséges volt a másodszori kelesztés is.

A sütőt előmelegítettem 250 fokra, a kenyerek tetejét tenyeremmel jól bevizeztem, majd 220 fokon kb. 30-40 perc alatt megsütöttem. Amikor az alját megkopogtatva kongó hangot ad, akkor jó.

Friss kenyér, finom padlizsánkrém, két üveg Chardonnay - kell ennél jobb?

5 megjegyzés:

csincsilla írta...

hűha, de szép lett!!!!! nagyon kívánatos! vágott kép nincs véletlenül? isteni, hogy megint nyilvánosan főzöl, egyébként:)

Andi írta...

Köszi! Összeszedem magam lassan...

Vágott kép nincs sajnos, mert nem akartam felvágva vinni a vendégségbe, ott meg nem estünk neki egyből, hanem csak egy üveg bor után (ez itt most időmértékegységként szerepel), és akkor már nem vacakoltam a fotózással. Sajnálom egyébként, mert jól nézett ki a belseje is.

Bianka írta...

Szépek lettek

Bea írta...

Nekem csak egy valami tűnt fel a fotókon és nem az, hogy nem sikerültek. Hanem, hogy mennyire másképp néznek ki ezek a kenyerek mint a boltiak. Mennyivel frissebbnek, egészségesebbnek. És pont a szabálytalanságuk az, ami vonzóvá teszi, mert így látszik, hogy nem nagy üzemben készültek.
Csak így tovább, Andi!

Andi írta...

Köszi! :-)