2011. szeptember 6., kedd

Fahéjas-meggyes csiga

Itt az iskola, néha kéne valami édes reggelire, meg egyébként is kalácssütő-idő van, Beával egyszerre fogtunk bele a nagy őszi kelttészta-projektbe (Bea csodás fonott kakaós kalácsát itt találod).  Én a múlt héten vetettem magam bele a reggeligyártásba, csináltam két jó nagy adag kelt tésztát, egy sósat és egy édeset. A sósból pizzás csigák lettek, az édesből pedig ezek a fahéjas-meggyesek (12 db) meg egy kisebb fahéjas kalács.
(Andi, ne sírd el magad a látványon, tudom, hogy nálad mind a 12 tökéletesen egyforma lett volna, de erre én, sajnos, teljesen képtelen vagyok).



Kelt tésztánál mindig a jól bevált tojásmentes receptemet használom. Folyamatosan tervezem, hogy egyszer csinálok egy próbasütést, egyszerre kétféle tésztát, egy tojásost meg egy nem tojásost, az lenne a biztos. De egyelőre nekem valahogy jobban bejön ez a tojásmentes, már eleve ugye jóval egyszerűbb és olcsóbb az elkészítése, ráadásul nem kell tojástöréssel piszmogni, és a fagyasztót sem öntik el a maradék tojásfehérjék. És nagyon finom marad másnapra is, nem szíjasodik meg.
Mostanában igyekszem minél több teljes kiőrlésű lisztet használni, a várható fogyasztói összetétel (:)) alapján döntöm el, hogy milyen arányban cserélem le a finomlisztet, most a minimális egyharmadnál maradtam.

Tehát a tészta:
- 3 púpos csésze liszt, ebből egy teljes kiőrlésű, a másik kettő finomliszt
- kb. másfél csésze langyos tej (egy része lehet langyos víz)
- 10 gramm friss élesztő
- 5 csapott evőkanál cukor
- 1 teáskanál só
- kb. 150 gramm puha vaj (50 gramm a tésztába, 100 gramm a kenéshez

Ha reggel már tudom előre, hogy este sütni fogok, akkor a fenti hozzávalók egy részéből kovászt csinálok, és szobahőrmérsékleten hagyom állni estig, ettől különösen finom és könnyű lesz a tészta. Tehát egy nagyobb tálban összekeverek egy csésze finomlisztet, 1 kanál cukrot meg az élesztő felét, zacsit húzok a fejébe, és békén hagyom néhány órára. Este aztán a kovászt és a maradék hozzávalókat beleöntöm a robotgépbe, és szép fényesre kidagasztom, közepesen lágy tésztát készítek.
Letakarom, hagyom kelni kb. egy órát, míg szépen megemelkedik.

A formázásnál a tészta nagyobbik részéből szép nagy téglalapot nyújtok, megkenem olvasztott vajjal, megszórom őrölt fahéjjal és porcukorral, most tettem még rá néhány kanálnyi darabos meggylekvárt is. Feltekertem, és gondosan 12 nem egyforma darabra vágtam, mehetett a tepsire.

A kalácshoz is téglalappá nyújtottam a maradék tésztát, olvasztott vaj, fahéj, porcukor, feltekertem, mint a bejglit, és belefektettem egy kisebb szilikon sütőformába. A közepére tettem még egy kis,m kívülről gondosan kivajazott sütőbiztos porcelán tálacskát, hogy megmaradjon a gyűrű formája. Felülről néhány helyen bevagdostam, hogy csinosabb legyen.

Mind a kétféle süteményt hagytam még kelni, aztán 230 fokra előmelegített sütőben sültek készre. Hűlés után cukorsziruppal (pici víz sok cukorral összefőzve) kifényeztem.





5 megjegyzés:

Bea írta...

Mondtam én, hogy ezt fogom legközelebb megcsinálni. :) Ebéd után vagyok, jóllaktam, de most még be tudnám tolni a fél kalácsot. Sajnos nagyon kelttészta-imádó vagyok.

Bianka írta...

IMÁDOM

Andi írta...

Hát igaz, ami igaz, teljesen kiborultam, amikor megláttam, hogy a jobb alsó sarokban lévő csiga sokkal nagyobb lett mint a többi, de aztán inkább azon borultam ki, hogy egyesek milyen szorgalmasak! Én már egy hónapja tervezek kenyérsütést, és nem tudom hová szorítsam be, annyira nincs rá időm!

Gyönyörűek lettek amúgy a csigák és a kalács is, és nagyon büszke vagyok rátok, hogy ennyi kelttésztát el tudtok fogyasztani. Nálunk a fele adagra is vendégséget kell szervezni.

Merci írta...

A kalács közepére még egy kis... mit is tettél?

csincsilla írta...

szia Merci,

van egy felesleges m betű a vessző után, azt vond le:) szóval egy kis porcelántálacskát, mert valamiért nem kuglófformába tettem, pedig arra vágytam a szívem mélyén:)