2011. június 7., kedd

Túróval töltött hústekercs

Úgy érzem, soha nem fogom tudni behozni magamat, már ami a blogbejegyzéseket illeti. Akkor jutottam erre a következtetésre, amikor szembesültem vele, hogy az elmentett képek között még ott figyel néhány húsvéti (!) fogásnak a fotója.
Ezek közül az egyik ez a húsétel, ami tulajdonképpen a húsvéti menü főfogása volt. A recept mi másból is lehetne mint a Vidék íze magazinból. Erről jut eszembe: egészen biztos hogy az idei blogbejegyzéseim nagy része ebből az újságból fog kikerülni, mert tesómmal közösen Vidék Íze előfizetést ajándékoztunk anyukánknak anyák napjára :) Ő pedig lelkesen próbálgatja a finomabbnál finomabb ételeket. Mostanában főleg van rá ideje, mivel egy hónapja nyugdíjas lett.
Tehát vissza a hústekercshez. Sok féle tekercs készült már nálunk, de túróval töltött még nem. Ahogy először rápillantottam, azt hittem, körözöttel van töltve és nem is tévedtem olyan nagyot.

Hozzávalók:
- 2 szűzpecsenye (kb. 80 dkg) vagy egy hosszabb karaj kettévágva
- 50 dkg túró
- 2 tojás
- 10 dkg paprikakrém (aki szereti, annak lehet csípős)
- 1 csokor újhagyma
- őrölt bors
- só


A szűzpecsenyéket éles késsel nagy szeletekké kinyitjuk úgy, hogy kb. 1/2 cm vastag, méretes húsokat kapjunk. Gyengén kiklopfoljuk és besózzuk.
A túrót krumplinyomón áttörjük, összekeverjük a paprikakrémmel és az apróra vágott hagymával. Sóval és borssal ízesítjük, hozzáadjuk az egész tojásokat és az egészet jól kikeverjük.
Mindkét hússzeletet egy-egy kiolajozott alufóliára fektetjük, megkenjük a túrókrémmel és feltekerjük mint a bejglit. A végeit lezárjuk, "szaloncukrot" formázunk belőle.
160-170 fokra előmelegített sütőben puhulásig (kb. 50 perc, de inkább hústűvel ellenőrizzük) sütjük.
Lehántjuk róla az alufóliát és felszeleteljük. Melegen sajnos nem túl szépen szeletelhető, ahogy az a képken is látszik.

Anyuék krumplipürét készítettek mellé, aminek a tetejére hagymakarikákat sütöttek.
Nagyon finom, puha lett a hús, megszavaztuk hogy ilyen máskor is készülhet. Nem bonyolult és amíg sül, addig mást is lehet csinálni mellette. Tehát egyáltalán nem időrabló. :)
Közkívánatra íme itt egy kép Vilmáról, mert ő múltkor lemaradt. Illetve Vilmáról és Frakkról (és Mazsolino Zolijáról), akik így felügyelték a legutóbbi szalonnasütésünket. :)

7 megjegyzés:

csincsilla írta...

hű, nagyon irigykedem anyukádra:) a kutyák meg annyira cukik, sajnos, nem tudom őket megkülönböztetni, de annyira édik, ahogy segítenek, gondolom, minden kerti partiban aktívan részt vesznek:)
a tányért meg megvenném, pont úgy, ahogy van, nagyon kívánatos:)

Andi írta...

Nagyon irigykedem anyukádra a nyugdíjazása miatt! Én is számolom már a perceket! :-)

Remélem is, hogy sokat fog főzni, hogy sok ilyen jó ötletet tudjatok feltenni a blogba!

Bianka írta...

Ilyet még nem is ettem, nagyon finom lehet

Bea írta...

Jobbra Vilma-balra Frakk. :) Az aktivitással nincs gond, ha arról van szó, hogy bármikor leeshet nekik egy-két falat. De lassan azt is el fogom várni tőlük, hogy a füvet lenyírják és a kertet rendezzék a legközelebbi kerti partira.

Andi, szerintem neked még nagyon sok perced van a nyugdíjazásig. Hiszen még csak most lettél 20 éves :)

Andi írta...

Köszi Bea! :-) Mindig tudtam mennyire nagyon cukor vagy! :-)

Bea írta...

Na jó, elmesélek nektek egy történetet: amikor vezetni tanultam és az oktatóm azt mondta, forduljunk jobbra, rendszeresen balra kanyarodtam. A végén már poénosan megjegyezte, hogy a jobb kezemre egy piros szalagot fog kötni, hogy megtanuljam melyik is az.

Most is így jártam: néztem a képet és ellentétes irányokat írtam a kutyákra, pedig én meg tudom különböztetni őket. Tehát helyesen: JOBBRA FRAKK-BALRA VILMA.

csincsilla írta...

na, én is erre tippeltem volna, mert az asztal alatt lévő kutyus olyan lányos:) de aztán kicsit megkavartál, viszont gyorsan vissza is:)
annyira édesek! és ne fogd be őket dolgozni, l. sz., nem érnek rá, úgy látom:)