2011. március 16., szerda

Bakonyi sertésszelet

Meglepődve tapasztaltam, hogy az egyik kedvenc ételem még nem szerepel a blogban. Amikor ezt felfedeztem, úgy gondoltam, gyorsan pótolni kell ezt a hiányosságot. A legjobb alkalom akkor kínálkozott erre, amikor Imi egyik hétvégén tatárbifszteket (vagy tatár bifszteket, tatár beefsteak-et, vagy hogy írják helyesen? Segítség!) csinált magának, én pedig nem bírom megenni a nyers húst. 

Három szelet karaj volt még bent a mélyhűtőmben, anyuéktól pedig kértem három nagyobb gombát hozzá és meg is voltak a tökéletes ebéd alap hozzávalói. 


Hozzávalók:
- sertéskaraj
- gomba
- hagyma
- paprika
- paradicsom
- só
- bors
- pirospaprika
- liszt
- tejföl
- olaj



A húsokat kiklopfoltam, mindkét oldalukat megsóztam és lisztbe forgattam.

A hagymát felaprítottam, olajon megpároltam, majd a tetejére fektettem a hússzeleteket, mindkét oldalukat kifehérítettem és kissé meg is pirítottam. Megszórtam pirospaprikával, kissé összekevertem, majd felöntöttem annyi langyos vízzel, hogy a húst ellepje. Hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és paprikát, megszórtam borssal és fedő alatt addig pároltam amíg a hús majdnem megpuhult.

Ekkor hozzáadtam a megtisztított, felaprított gombát és rövid lére főztem a hús teljes puhulásáig. Belekevertem egy evőkanálnyi tejfölt, még egyszer összerottyantottam és készen is volt.


Nokedlivel lett volna az igazi, de magam miatt nem álltam neki nokedlit gyártani. Amúgy sem a kedvenc elfoglaltságom a ragacsos masszát eltávolítani a szaggatóról. :) Tésztával is nagyon finom volt, és megállapítottam, hogy gyakrabban kellene bakonyit csinálnom, nem 5 évente egyszer. 

8 megjegyzés:

csincsilla írta...

de jó, hogy írtál valamit!!! én is nagyon szeretem, még száz éve nagyon gyakran ettem ilyet étteremben. nálunk ugye a gomba embargós volt évekig, de már megeszik a gyerekek is, szóval főzhető:)
rég hallottam Vilmáról és Frakkról...

Bea írta...

Már nekem is hiányoznak az új bejegyzések. :)

Érdekes módon, én sem szerettem gyerekkoromban a gombát, viszont a bakonyit már akkor is imádtam. Hogy ezt hogy hoztam össze, nem tudom :)

Vilmáék köszönik szépen, jól vannak, élvezik, hogy most már nincs olyan hideg és rohangálhatnak az udvaron anélkül, hogy megfagynának. Frakk most éppen Don Juan-t játszik, mert a szomszéd németjuhász lányka a szokásos féléves tüzelést kezdi. :)

Bianka írta...

Nagyon tetszik

kotaliza írta...

Hagyd rászáradni a ragacsot,ha teljesen száraz,nagyon könnyű egy papírtörlővel letakarítani.Mióta így csinálom,szeretem főzni.

Bea írta...

Nahát, micsoda ötlet! Köszönöm szépen kotaliza! :)

Andi írta...

Ez biztos nagyon finom volt, én a Stahl-tól szoktam csinálni valami gombás csirkét és nagyon imádom!

Amúgy a gombát Toma se eszi meg, cskis a milánói makaróniban... mintha ott nem gomba lenne a gomba. :-/

Bea írta...

Jól van Andi, megnyugtattál, hogy nem csak én vagyok kissé ferde, ami a gombát illeti. :) A mai napig nem fér a fejembe, hogy a bakonyit miért imádtam, a gombát miért utáltam. :)

Mazsola írta...

Én is ilyen "gombás" vagyok, Tesókám. :)