Minden édességet szeretünk, de abból néha túltermelés van, sósból viszont nem tudok eleget sütni, bármennyi elfogyna. Különösen szeretjük a croissant-szerű dolgokat, persze normális recepttel még sosem próbálkoztam, nem is tudom, miért. Biztosan nem lassabb, mint a derelye vagy a csipkelekvár. Némileg irtózom attól, hogy ugyanazt kétszer ugyanúgy süssem meg (ennek persze megvannak az előnyei és a hátrányai is), szóval fel sem merült, hogy így csináljam.
Hozzávalók:
- 60 dkg finomliszt
- negyed kocka friss élesztő (1,25 gramm)
- 1,5 evőkanál só
- 1 evőkanál cukor
- kb. 3,5 dl langyos víz
- 10 dkg libazsír (lehet vaj is)
- 15 dkg vaj
- kb. 20 dkg sajt (nem mértem, sajnos)
- őrölt bors, köménymag, opcionális
A lisztből, langyos vízből, cukorból, sóból és élesztőből géppel lágy tésztát dagasztottam. Amikor már szép fényes volt, hozzáadtam a lágy libazsírt, azzal is dagasztottam még tíz percig. (Ha van finom libazsírunk, tényleg érdemes azt használni, nagyon omlós és finom lesz tőle a tészta, ld. még Gyöngyi sógornőm sajtos rúdját.) Letakarva hagytam a duplájára kelni.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, átgyúrtam, és két cipóra osztottam. Az egyiket letakarva félretettem, a másikból jó nagy négyzetet nyújtottam, megkentem langyos, olvasztott vajjal, megszórtam kevés őrölt borssal.
Megint megkentem olvasztott vajjal, megszórtam reszelt sajttal, megint középre hajtottam a csücskeit.
Ezt a vastag téglalapot nyújtottam ki óvatosan hosszúkás téglalappá. Pizzavágóval szép hosszúkás háromszögekre vágtam.
Ezeket a háromszögeket kézzel még egy kicsit meg is huzigáltam, hogy még több tekerés legyen a tésztán, és helyes kis kiflikké csavartam őket (Moháéknál nagyon találóan tatu kifli néven fut ez a formázás:)).
Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket, két és fél tepsinyi lett belőle.
Letakarva megint hagytam megkelni. A sütőt előmelegítettem 250 fokra. A kis kifliket lekentem felvert tojással, és megszórtam reszelt sajttal. Egyik felét még össze is köménymagoztam. Öt percig sütöttem őket ezen a magas hőmérsékleten, utána rögtön levettem a hőfokot 180 fokra, és így még sültek vagy 10-15 percet (nem néztem az órát, viszonylag gyorsan sül, figyelni kell).
Értékelés: erősen addiktív.
A desszert megint Villámcica lesz, mert annyira cuki, és ezt a gondos gazdi meg is örökíti.
Itt kicsit morcog, mert nem az ő képeit nézik már megint a monitoron, kénytelen élőben cukulni.
Itt pedig mély alfában éppen kémiát tanul. Remélem, nem töri az oldalát az a kemény könyv:)
A szép képeket természetesen Villámgazditól kaptuk.
5 megjegyzés:
Ezt én is meg fogom csinálni!
Képzeld, Imire olyan hatással volt ez a bejegyzés (amit még munkában olvasott), hogy hazafelé beugrott a Lidl-be, hogy vegyen valamilyen sajtos péksütit, (nekem is vett, olyan rendes) annyira megkívánta a croissant-t. :)
Nagyon édes a cica, gondolom azért feküdt a kémia könyvre, hogy alvás közben a fejébe szálljon a tudomány.
Lehet, hogy csak figyelmetlenül olvastam, de nem láttam, hogy mi lett a másik cipóval? :)
Ezek a kis tatuk baromi jól néznek ki, gratulálok!
A cukulás szót pedig nyelvújítani kéne, annyira találó!!! :-)
bocs, a másodikkal is pont ugyanaz történt:)
a cukul szót nem én találtam ki, sajnos, régóta szerves része a magyar nyelvnek, a fenti tevékenység pontos leírására szolgál:)
Ja, bocs! Annyira tájékozatlan vagyok! :-)
Megjegyzés küldése