2011. január 18., kedd

Waldorf-saláta cicával

Nem ma lőttem, de akár így is lehetett volna. Írtam már, hogy mennyire nem szeretem ezt a csöpögős, ködös-vizes időt? Az én édes kis bogaram a nagykapun helyezkedett el kényelmesen, fogalmam sincs, hogy fér el azon a két-három centin , de valamiért kedvelt tartózkodási helye. Cuki, nem?


Most egy kis étel, aztán majd lesz megint cica. Tudom, hogy ciki, de nagyon szeretem a majonézes salátákat (többször írtam már, hogy Globusmajonéz-függő vagyok). Waldorf-salátát nagyon rég csináltam, nem is tudom, mért, pedig amióta megkorosodtam, nagyon szeretem a zellert. Egyébként is olyan jó kis retrós ez is.
Ilyenkor, január végén, elkezdek vágyni valami zöld után, tegnap körülnéztem alaposan egy kis zöldséges boltban, ami ráadásul nagyon útba is esik hazafelé, van répa, káposzta, ilyen-olyan hagyma, cékla, zeller, feketeretek, szóval van azért megfizethető alapanyag január végén is. Jöhetnek a téli saláták.
Ez a Waldorf most különösen finom lett, a citromtól és a halványító zellertől könnyű és ropogós, barna kenyérrel, sajttal, nagy bögre teával isteni.

Hozzávalók:
- egy zellergumó
- 2-3 savanykás alma (kiválóan megfelelnek a kissé romlásnak indulók még ép részei)
- némi kemény sajt
- egy-két szál halványító zeller
- egy marék dió
- majonéz (szívesen írnám, hogy végre megcsináltam az Andi főzött majonézét, de lusta voltam, tehát bolti szerepelt)
- tejföl
- só, cukor, citromlé

A saláta elkészítése kb. három perc, utána jó, ha áll egy picit, de frissen is finom már, kipróbáltam, a tudományos érdeklődésem végett (isteni így együtt, nem?) :). Egy nagyobb tálban összekevertem a majonézt a bocimobilos tejföllel (Lajos Mari egy dl habbá vert tejszínt ajánl helyette, de egy dl tejszínnel nem fogok szórakozni meg mosogatni), egy fél citrom levével, és egy kávéskanálnyi cukorral. Aprítóval lereszeltem a meghámozott zellert, mehetett is a tartárba. Mehetett a többi, a felkockázott alma, sajt, halványító zeller, meg az aprítóval darabosított dió, és már kész is volt.

Az én édes kicsi cicámnak megint állatorvosra volt szüksége, a gerince mentén volt egy többcentis sebes sáv, meg nagyon kopaszodik a hasija is. Csak háromszor volt borzalmasabb az akció, mint vártam, pedig elég borúlátó vagyok ilyen ügyekben. Nagyon rossz természetű ez a kis tündér, sajnos. Már attól rángógörcsöt kap, ha valaki hozzáér akkor, amikor ő nem akarja. Maga a vizsgálat úgy zajlott, hogy a kiéheztetett állatot a Tamás sonkacafatokkal etette a fürdőszobában, az állatorvos némán (volt már ügyük a cicával, és nem akarta a hangjával is felizgatni:)) négykézláb mászkált a cica körül, én meg kicsit felemeltem az elejét, hogy lehessen látni a hasiját is. Hozzáérni persze nem lehet. Pontos diagnózist persze elég nehéz egy ennyire vonakodó páciensről felállítani, szóval három injekciót kellett beadni, a biztonság okáért. Én kijöttem a fürdőből, nem tudom elviselni ami ilyenkor zajlik, egyszerűen vereséget szenvedtem ettől a cicától, kész, nem bírok vele. Három oroszlánnal egyszerűbb lenne. Nincs valahol cicasuttogó? A Tamás meg betekerte a fürdőköpenybe, nagy és erős, férfias küzdelemmel lefogta, és így sikerült háromszor is megszúrni. A cicus közben pont úgy ordít, mint akit ölnek, egészen borzalmas. És sokkal tovább tart, mint ami elviselhető. Az utolsó injekció még csípett is. A cica sokkot kapott, alig tudott járni utána, én is sokkot kaptam, először a hangoktól, utána meg a látványtól. Borzalmas volt.
De azért néhány perc alatt magához tért, és zaklatottan felfalt egy nagy adag ételt. Aztán visszafeküdt az egyik kutyakosárba, amit néhány napja ejnstandolt, és pont olyan cuki, mint volt. Nagyon remélem, nem kell ezt túl gyakran előadni, mert egyre rosszabb. Mit lehet csinálni egy ennyire vonakodó cicával, ha valami orvosi kezelésre van szüksége????



A szép képet a szép cicáról Rebeka csinálta.

13 megjegyzés:

Bea írta...

Jaj szegény cica :( Kiderült legalább, hogy mi a baja? Jobbulást kívánunk neki! Az utolsó képen egészen elégedett fejet vág, ez még a vizsgálat előtt készült?

Én is imádom a majonézt, ezzel nem vagy egyedül. De most szilveszterkor annyi majonézes salálát ettem, hogy pár hónapra elég volt belőle :) Waldorf salátát még nem csináltam soha, csak ettem, de valahogy nem lett a kedvencem a zeller miatt. :)

csincsilla írta...

bolha, szőrtüszőatka és valami hormonhiány (vagy túltermelés?), valószínűleg ezek egyike vagy többike. vérvizsgálat kéne a pontosításhoz, egy vérvétel még egy kutyánál sem könnyű, ezt a cicát el kéne altatni egy vérvételhez. a tortúra után készült az elégedett kép, azt hiszem, gyorsan regenerálódik:)
igen, a zeller is megosztja az emberiséget, én is nagyon utáltam fiatalkoromban:) majd belenőttök:)

Bea írta...

Frakkot megint állatorvoshoz kellett vinnünk két hete, rajta is furcsaságok jelentek meg dudorok formájában és nála különösen meg vagyunk ijedve a bőrrák után, ha ilyesmit látunk rajta.
A doki azonnali vérvizsgálatot javasolt, ott helyben a rendelőjében meg is csinálta és ki is elemezte. Bőrférgességet mutatott ki, aminek nem örültünk, de legalább megnyugodtunk, hogy nincs nagyobb baj.

Lehet, hogy volt valami élvezeti szer abban az injekcióban, azért vág ilyen elégedett képet a macsek :)

csincsilla írta...

nem is hallottam még bőrférgességről:( remélem, most már, hogy megvan a diagnózis, egyértelműen gyógyítható.

Bea írta...

Magyarországon még nem is nagyon ismerik ezt a fajta betegséget, de szerencsére a mi dokink Angliában és Amerikában praktizált sok évig. Gyógyszeres kezeléssel gyógyítható, tulajdonképpen egy speciális féreghajtóval.

Andi írta...

Remélem, a cickák és kutyák teljesen meggyógyultak. Ceasar egyik műsorában a kamerába vigyorogva azt mondta: A cicásoknak pedig üzenem, hogy a cicák is nevelhetők! - és a hóna alatt volt egy rossz-rossz-rossz-cica.

A zellert én se szeretem, de ennek a salátának olyan nagyon elegáns neve van, hogy ha elém tenne valaki (mondom valaki) egy adaggal, biztosan megkóstolnám!

Andi írta...

Annyira örülök, hogy ilyen intellligens és okos és gyors felfogású blogszerzőtársam van (mindkettő persze!), hogy azonnal érti a finom célzást és hoz egy kis kóstolót ebből a salátából! :-)

Kóstolás után rá kellett döbbennem, hogy én is szeretem a zellert, azaz hozzáöregedtem, de legalábbis ez a saláta mesésen finom volt! Köszönöm!!

Bianka írta...

Szegény cicus, jobbulást neki és a saláta is remek

mazsolla írta...

Szegény állatkák... Én is nehezen viselem az ilyen vizsgálatokat, olyan érzés mintha te kínoznád vagy cserben hagynád a kisállatod...Remélem mostmár mindenki rendbejön :)

Andi! finom célzás???? :D Amúgy az sztem nem volt annyira rossz cica, csak a kutya folyton zaklatta! Amúgy kíváncsi lennék hogy szoktatná le orit a folyamatos nyavikkolásról. én néha alkalmazom a pssszt+csípés/rúgás kombót de csak néz rám bambán h ez megőrült, aztán ott folytatja ahol abbahagyja..Aztán megpróbáltam azt a technikát is amit ő csinált a kutya+macskával, hátha ki tom békíteni a 13 éves ellentétet pamacs és ori között, de képzelheted az eredményt....:D

Andi írta...

Mazsi, szerintem folytasd a gyakorlást, Ceasarnak is pár perc kísérletezés után sikerül átvenni a falkavezérséget. Nagyon várom már Vikitől a Ceasar-könyvet, hogy kölcsön adja, abból hátha tudunk még tanulni Ori-ügyben is. :-)

tata írta...

nem akarlak idegesíteni csincsilla, de amikor nyáron Ori festéktüsszentőhapcibenő lett (vért prüszkölt) és elvittem orvoshoz, altatás nélkül vért vettek tőle, és megmérték a vérnyomását. picit bamba lélek szegény, de mi így szeretjük! :)

csincsilla írta...

sajnos, mégis sikerült felidegesítened. bár csak lenne kicsit bambább az én édes kicsi cicám is:)
nagyon irigyekedem!

tata írta...

na jó, de azt azért "elfelejtettem" megírni, hogy pamacs meg pont olyan mint a te cicád. nem nagyon lehet megvizsgálni. így már jó? :)