2011. január 20., csütörtök

Mákos kölesfelfújt Rongybabától

Avagy a mákos tészta kockában, úgy látszik, ez egy kockás év lesz. Véletlenül belebotlottam ebbe a remek receptbe, és már indultam is a konyhába. Épp most vonszoltam haza fél kiló kölest, mák maradt egy csomó még karácsonyról, más meg alig kellett hozzá, szóval akkor hajrá.
Ez is a nagyon gyors, viszonylag olcsó, nagyon finom, elronthatatlan kategória, és mindezek tetejébe még egészséges is, a kölest nagyon szeretjük, mert többi kedvencünkkel ellentétben lúgosít, a mákot meg akkor is imádnánk, ha nem lenne ennyire egészséges, cukor meg alig van benne. Azt hiszem, mostanában ő lesz a reggeli nass. Köszi a receptet.

Hozzávalók:
- 20 dkg köles
- 20 dkg darált mák
- 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt (malmom még nincs, de szerintem lesz:))
- 12 dkg barna cukor
 (az eredetiben méz is van, de azt én, sajnos, nem eszem meg, viszont a barna cukor nyugodtan lecserélhető sztíviára és fruktózra, meg ezek keverékére)
- csipet só
- fél liter víz a köles megfőzéséhez és 2 dl majd az összeállításhoz
- extrának szilvalekvár, de ez akár el is hagyható

A köles több vízben alaposan megmostam. Utána fél liter vízben, csipet sóval megfőztem. Nem régen olvastam, hogy sokkal tovább kell főzni, mint gondolná az ember. Nem úgy, mint a rizst, hanem a már puhának tűnő kölest még tovább kell kis lángon forralni. Na, ez meg is történt, a vége felé még kellett hozzáadni némi vizet, meg figyelni, nehogy odakapjon. De ez volt a sütés egyetlen kicsit is bonyolult feladata.
A főtt kölest átöntöttem egy jó nagy tálba, hozzáöntöttem a hideg vizet (azért volt mindez az óvintézkedés, hogy ne a forró anyaghoz öntsem a lisztet). Most ment bele a többi hozzávaló, elkevertem.
Kivajaztam egy kisebb porcelán tepsit, beleöntöttem a tésztát. Az én sűrű szilvalekvárom nem a kenhető kategória, szóval inkább csak megpötyögtettem egy fél üvegnyi lekvárra.
Előmelegített sütőben (180 fok)  addig sütöttem, amíg éppen elkezdett pirulni a teteje.
Hidegen nagyon szépen lehet szeletelni, nagyon-nagyon finom. Tartalmasabb levessel komplett ebéd.

Bori kedvéért igyekszem mindenhez valami szépet is tenni, most mákoshoz a mákosat. Ilyen kis álmos még reggel Zsuzsika. Beengedtetést nyert a fogvacogtató hidegről, fejest ugrott a kosarába, és próbált volna még szunyókálni, ha nem piszkálták volna a fényképezéssel. Remélem, vissza tudott aludni.


3 megjegyzés:

Bianka írta...

Izgalmas, finom lehet. Kutya nagyon édes

Andi írta...

Bori nevében nagyon köszönöm a figyelmességedet! :-)

Szerencsére kaptam kóstolót és igazolhatom, hogy nagyon finom ez az édesség, nekem azért különösen a szilvalekvárod ízlett benne!

Bea írta...

Hűha, a köles mint étel kissé távol áll tőlem. Mindig az jut eszembe róla, amikor a Nincs kettő négy nélkül-ben Bud Spencer és Terence Hill beszélgetnek:
"Ismerkedés a Tibeti konyhával - avagy mire jó a köles." - vezeti fel Terence Hill vagyis Bastiano Coimbra de la Coronilla y Azevedo az esti programot.
"Kalitkában tálalják vagy az ablakpárkányról kell felcsipegetni?" - méltatlankodik Bud Spencer alias Antonio Coimbra de la Coronilla y Azevedo :):)

Eleinte a bulgurt is csak távolról szemléltem, azóta az egyik kedvencem lett. Biztos vagyok benne, hogy a kölessel is így lennék, ha rávenném magam, hogy kóstoljam meg végre. Persze úgy nem lenne nehéz, ha Csincsilla lerakna elém egy szeletkét ebből az egyébként nagyon vonzó ételből. :)

Zsuzsika egy cukorfalat, látszik rajta a "szegény, rossz sorsú kutya vagyok" tekintet. :)Persze én nem dőlök be neki, miután nap mint nap találkozom itthon ezekkel a tekintetekkel.