2011. január 13., csütörtök

Egy pályakezdő fiatal viszontagságai


Nem gasztroblogba való a mai téma, de kolléganőm, Zsuzsi ma már nehezményezte, hogy nem frissül a blog, s azt mondta, írjak bármiről, ő szívesen olvassa. Nos, jó, akkor egyik aktuális gondomról írok most, ami engem foglalkoztat.

Fiam érettségi után autószerelőnek tanult egy évig, de hamar rájött, hogy autószerelő felmenők és az ezzel járó jól felszerelt műhely, valamint átvehető rengeteg tapasztalat hiányában semmire sem megy ebben a szakmában. Keresett magának egy másikat, így iratkozott be egy kétéves, OKJ-s, nappali tagozatú általános rendszergazda képzésre. Elvégezte, na nem mondom, hogy szorgalmasan, de végigcsinálta, és én megnyugodtam, hogy most már sínen van.

De nem olyan egyszerű, hiszen minden szakmába vágó álláshirdetésben 2-3 éves szakmai gyakorlatot kérnek, nem beszélve arról, hogy ezen a munkaterületen mindenképpen csak egyetemi vagy főiskolai diplomával lehet érvényesülni, ezt persze nem tudtuk a tanfolyam megkezdése előtt. Az utolsó nyári szünetet meghagytuk a pihenésnek, kikapcsolódásnak és szeptemberben elkezdtük az álláskeresést.

Meg kell említenem, hogy egy kedves kollégám két helyre is beajánlotta a fiamat, egyikhez kevés volt a szakmai tudása, a másik interjún nem tudott megszólalni angolul annak ellenére, hogy négyesre érettségizett ebből a tantárgyból. Tudom, az izgalom is befigyelt, de persze főleg az ő érettségi óta hanyatló angoltudása volt a hibás, hiába tanult a tanfolyamon két évig szakmai angolt. Ez persze nem csak az iskola hibája, hanem az övé is. Mindenesetre most elszánta magát az angoltanulásra.

Egyik első lépésünk volt, amikor meghallottam, hogy a munkaügyi központ a munkanélküliek számára ingyenes képzéseket szervez a pályakezdők munkaügyi központjában történő regisztrálás volt. Azt gondoltam, hamar kiajánlják őt néhány munkahelyre, s ha így sem sikerül elhelyezkednie, akkor tanulhat. De nem megy ez ilyen gyorsan. Regisztráció után egy hónapra kapott időpontot, ahol tájékoztatták inkább a kötelességeiről, mint a jogairól: keressen munkát, pecsételtessen a kiskönyvbe, ahol jár, majd három hónap múlva jelentkezzen újból a központban. Ha sikerül elhelyezkednie kötelessége ezt jelenteni.

Nehéz ügy ez a pecsételtetés, hiszen az esetek 90%-ában nem is reagálnak az álláshirdetők a pályázatra, vagy jobb esetben egyszerűen e-mailben jelzik, hogy már betöltötték az állást, ilyenkor el sem jut a helyszínre, hogy pecsétet kérjen. De van ám jobb is.


Egy újságban láttam, hogy modelleket, statisztákat keresnek, lehet jelentkezni bárkinek, nem kell gyakorlat, csupán 3 fénykép. Elküldtük erre a hirdetésre a jelentkezését, majd Toma még az interneten is talált egy ilyen felhívást, oda is jelentkezett. Behívtak.

1. modellügynökség: A formaságok (fényképezés, nyomtatvány kitöltése) után közölték, a tanfolyam, ami előfeltétele a kiközvetítésnek, 60.000 Ft-ba kerül, de - mint ahogy hallottuk, amikor egy szemmel láthatóan szellemi fogyatékos lánnyal is közölték - nem garantálják, hogy ezután munkát tudnak biztosítani. Elköszöntünk. Nagyon megsértődtek.

2. modellügynökség: Ugyan csak 3 papírképet kértek, de a helyszínen közölték, portfólió nélkül nem tudják alkalmazni, annak elkészítése pedig 80.000 Ft-unkba kerül, mert ők a nagyobb költséget átvállalják. Mivel nem ebben a szakmában szeretne végleg elhelyezkedni, nem szándékoztunk ennyi pénzt ebbe befektetni. Csak valami kiegésíztő jövedelmre szerettünk volna szert tenni, ami úgy tűnt, ezen a vonalon nem sikerülhet.

3. modellügynökség: Kedves barátunk segítségével egy olyan modellügynökségnél is tudtunk jelentkezni, ahol egy-kéterezer forintért regisztrálták a fiamat és tartják nyilvántartásban, s majd ha ilyen karakterre lesz szükség, jelentkeznek. Hát én ezt eleve így képzeltem.

Közben persze más állásokra is jelentkeztünk, szakmába vágóba és oda nem vágóba egyaránt. Egyik ilyen egy mobil rendszergazda szolgálat, ahol az egyórás önmagáról történő ömlengés után a tulaj néhány névjegykártyát nyomott a fiam kezébe, hogy szerezzen megrendelőket, mert nem nagyon megy az üzlet. Aztán azt hittük, mégis komolyan vehető ez a lehetőség, amikor e-mailen jött az üzenet, hogy egy munkára ki kell menni egy céghez és elhárítani a hibákat. Csak a lépcsőházban közölte ember, hogy ez egy próbamunka lesz, amiért nem kap semmi pénzt. (Halkan jegyzem meg, hogy a BKV jegyek oda-vissza majdnem ezer forintba kerültek.). A munka jól sikerült, sok dicséretet kapott, olyan problémát is megoldott, amit valahogy addig nem sikerült embernek, mégsem jelentkezett többet. - Gondolom, várja, hogy szállítsuk a megrendelőket...

Aztán az a hirdetés, amelyik irodai munkát hirdetett, kihangsúlyozva, hogy nem ügynöki munka, csak éppen a cég a saját nevét nem jelezte sem a hirdetésben, sem az e-mailekben. Persze a címből egyből sejtettem, hogy kiről van szó: egy nagyon drága termékeket ügynökhálózaton keresztül értékesítő cégről. A jelentkezéskor beterelték a fiatalokat egy terembe, ahol 20 perces vetítést kellett elszenvedniük, majd jött a csábító ajálat: pár hónapon belül exkluzív szolgálatigépkocsi-park autói közül választhatnak, persze mobiltelefon, kiemelkedő fizetés, év végi egyhavi fizetés és a legjobbakra jutalomüdülés vár. A teendő annyi, hogy egy menedzser (istenem, de utálom ezt a szót) mellé osztanak be egy-egy ifjoncot, akinek a teendője az ügyfelekkel időpont egyeztetése, helyszín és tárgyalás leszervezése, cuccok odaszállítása, a menedzser megköti az üzletet, majd az ifjonc kiszámolja a hitelt, megírja a szerződést és átrohan a bankba, hogy megköttessen a hitelszerződés.

Bedolgozói munka keresése közben sem jártunk sokkal több sikerrel: a hirdetésben ingyenes tájékoztatót ígértek, napi 4-6 óra munkával havi 90-120 ezer forintos jövedelmet. A válaszemail-ből megtudhattuk, hogy 6.500 Ft-ért küldenek próbamunkát, és ha ott megfelelünk, akkor további munkákat is kaphatunk. Fel nem tudom fogni, hogy mi szükség erre a pénzért nyújtandó munkára, illetve felfogtam, de éppen ezért nem kérek belőle.

Borzasztó, hogy a legkiszolgáltatottabb emberekkel mit csinálnak, épp azokkal, akik nem képesek megvédeni magukat, mert nincs pénzük rá és nincs önbizalmuk hozzá. Miért nem lehet egyszerűen csak dolgozni?


Amúgy ma bablevest főzetem fél kiló szárazbabból, 3 sárgarépával, 1 nagy fehérrépával, fél fej zellerrel, egy fej hagymával, 20-30 dkg füstölt husival, házi paprikakrémmel, paradicsomlével, tárkonyos ecettel, jó fokhagymás rántással, sok-sok tejföllel. Nagyon finom lett!

8 megjegyzés:

viki írta...

:((( ezért vándorol külföldre mindenki, mert itthon nem lehet elkezdeni egy életet... :(

Andi írta...

Hát igen, ismeretség nélkül marha nehéz. De nem adjuk fel! :-)

mazsolla írta...

A végén a csattanó annyira jó!!! :D Amúgy szerintem is elkeserítő a helyzet, de majd ha beindul a saját üzletünk, senkinek nem lesz gondja a családban! ;)

Andi írta...

Már alig várom, Mazsi! :-)

Bianka írta...

Sajnálom

zsuzsa írta...

Köszönöm szépen a beszámolót! Nagyon jó, hogy megírtad, de szerintem vágatlanul elküldhetnéd a Pályakezdőket koordináló Munkaügyi Központnak (bableves nélkül:))
Sajnos tudom miről írtál, mert én a tesómmal csinálom ezt végig!!!

Bea írta...

Sajnos nem ti vagytok az elsők, akiktől hasonló történetet hallok. Nagyon sajnálom és szorítok, hogy hamarosan megoldódjon a helyzet.

Andi írta...

Köszönjük szépen!