2010. december 19., vasárnap

Cukrozott narancshéj


Annyi meló van ezzel a cukrozott narancshéjjal, hogy gondoltam megérdemel egy külön bejegyzést, bár elkészítéséről már olvashattunk Csincsillától kétszer is, itt és itt, sőt Beának is van egy narancshéj-eltevős receptje a nagymamájától. Mint írtam, nagyon macerás az elkészítése, nem is kezd neki az ember, csak magának, vagy valaki másnak, akit saját magánál is jobban szeret.

(Csincsillának szeretném itt feljegyezni, hogy egy másik akcióból pár darab (bio)narancshéjam maradt, ami a hűtőben egy dobozkában várakozott a cukrozásra kábé 3 napot. Na ezekről sokkal, de sokkal könnyebb volt eltávolítani a fehér részt, mint a frissen kifacsart héjakról, mert kicsit már kiszáradtak, de nem nagyon, csak épp annyira, hogy volt egy kis tartásuk.)

Nekem csak 4 db bionarancsom maradt erre a célra, és amikor pucoltam-daraboltam, még örültem is ennek, később rájöttem, hogy ha a daraboláson túlvagyunk, a macera ugyanannyi marad, viszont a négy narancshéj elég kevés. Stahl receptjét használtam én is, de szorgalmasan lekörömölöm:

Hozzávalók:

- 6 félbevágott, kifacsart bionarancs héja (fontos, hogy bio legyen!)
- 50 dkg cukor
- 1/2 liter víz
- 15-20 dkg cukor a hempergetéshez

A kifacsart, félbevágott narancshéjakat újból félbevágtam, ezeket a negyed narancshéjdarabokat 3-3 majdnem egyforma csíkra vágtam (10 x 1 cm-es). A csíkokból pengeéles késsel kivágtam a fehér részt annyira, hogy már átütött a narancssárga pöttyös minta. Egy nagyobb fazékba tettem, jó sok vízzel felöntöttem, és 1-2 percig forraltam. Leszűrtem, újra felöntöttem bőséges mennyiségű vízzel, forraltam 1-2 percig, ismét leszűrtem, összesen 4 alkalommal.

Az utolsó szűrés után a narancshéjakat a szűrőben hagytam, a fazékba 50 dkg cukrot tettem, felöntöttem fél liter vízzel és addig melegítettem, amíg a cukor feloldódott a vízben. Ekkor visszatettem a narancshéjakat, és csendesen gyöngyöztetve 1 órán keresztül főztem. Ha a narancshéjak nem merülnek el teljesen a szirupban, annyi vizet kell még hozzátenni, amennyi szükséges. Az egy óra elteltével a narancshéjakat leszűrtem, lecsepegtettem és a tálcára kiszórt cukorba hempergettem. Rácson egy napig szárítottam.


Különleges és finom csemege, szépen becsomagolva ajándékba is adható. A 6 db narancs héjából Stahl szerint bő fél kg lesz - ez elég félrevezető kifejezés, mert egyáltalán nem bőséges, hanem nagyon is kevés!

6 megjegyzés:

csincsilla írta...

nagyon szépek lettek, remélem, milliméteres papíron vágtad darabokra! és szerintem is mindig kevés, én rengeteget csináltam, és mindjárt elfogy, aggódom is miatta:)

Bianka írta...

Nagyon fincsi

Andi írta...

nem kell hozzá milliméteres papír, rááll már a kezem :-)

Alexa Christi írta...

Szia Andi! Tetszik a cukrozott narancshéj:)
Írtam Neked a panírozásról a bejegyzéshez, ha van még kérdésed, akkor írj nekem. Üdv.

Andi írta...

Szia, örülök, hogy tetszik, bár a hülye barátaim azt mondták, szóljak nekik, ha nincs pénzem narancsra... :-/

Köszönöm a válaszodat, kértem értesítőt a blogodtól is, biztos, ami biztos! És már feltettem az újabb kérdésemet is. :-)

Bea írta...

Úgy látom, te sem unatkozol mostanában, Andi. :) Tényleg nagyon szépek, úúúúgy el tudom képzelni, becsomagolva, ahogyan te szoktad az ajándékaidat.