2010. november 20., szombat

Ez meg az


A napokban megint sokat gondolkodtam rajta, hogy minek nekem ez a blog? Kicsit el voltam akkor keseredve, mert egymás után nem sikerültek a dolgok, és nagyon utálok kaját kidobni. Aztán meg elég sok időt vesz el, receptkeresés, fotózás, írás - néha nagyon sajnálom rá ezt az időt, meg a pénzt is a sok kísérletezésre. Egyik ilyen totális kudarc volt a zöldborsófőzelék.


Gondolhatjátok, hogy elment az eszem, hogy egy sima zöldborsófőzeléket akartam feltenni a blogba, de én igenis, még sosem csináltam. Nem szeretem ugyanis a borsót, és nem tudtam, hogy Toma hogy áll hozzá, azt gondoltam, mivel ez egy édeskés főzi, meg lehet vele etetni egy jó fűszeres fasírt mellé. Rákerestem a készítésre az interneten, és mindjárt kétfélét is találtam, egy rántással készülőt, és egy habarásost. A másodikat választottam.

A mirelit zöldborsót egy kis vajon megpároltam, megszórtam liszttel és petrezselyemmel, felöntöttem tejjel és kész. Az öt fasírthoz kábé öt szem borsót evett a gyerek, így hát ment a főzelék a kutyáknak, remélem nekik legalább ízleni fog.

Másik nagyon elkeserítő harcom a DNK kenyerekkel folyik már évek óta. Bár Csincsilla hétről hétre süti feszt, és Bea is sikeresen túlvan rajta, nekem még sosem sikerült, pedig a sütőtanfolyamon is érintettük ezt a témát, és olyan egyszerűnek tűnt ott! Egyébként alapproblémám ezzel a DNK-val, hogy sosem tudom előre, hogy mit fogok csinálni egy óra múlva, nemhogy 12 óra múlva, ezért most Piszke turbó kenyérkéjének a receptjét választottam. A recept ott áttanulmányozható.

Kétszer próbálkoztam meg ezzel is, és bár első alkalommal külsőre kifogástalan lett, de belül mintha nyers maradt volna, ennek ellenére Toma felfalta majdnem mind a kettőt egy ültő helyében, mert annyira jó íze volt, emlékeztetett azokra a kenyerekre, amit apukám hozott Ceglédről (A Ceglédi Kenyér) sok-sok évvel ezelőtt. Ez félsiker. Másodszorra tökélyre akartam vinni, de azt meg olyan mértékben elrontottam, hogy kihűlés után azonnal ki kellett dobnom. Persze én voltam a hibás, nem a recept, mert úgy belemerültem a könyvbembe, hogy a kelesztési időt 1 órával meghosszabbítottam, ez természetesen annyira nem tett jót neki, hogy másodszor már meg se kelt.



Nagy reményeket fűztem a csipkebogyó-bonbonhoz is, amit a Csincsillától kapott isteni hecsedliből akartam elkészíteni.

"A csipkebogyóból készült gyümölcsvelőt jól keverjük össze kétszeres mennyiségű porcukorral és főzzük pár percig óvatosan, nehogy leégjen. Terítsük el a masszát egy enyhén kivajazott sütőlapon, vagy tepsiben és szárítsuk meg a sütőben, ( 80 C-on) vagy a fűtőtesten. Ezután vágjuk fel kisebb darabokra, forgassuk meg a darabokat barnacukorban és tegyük egy jól záródó dobozba, vagy üvegbe. Kellemes nyalánkság. Tea ízesítésére is kiváló!"

Első olvasásra egyszerűnek is tűnik, és Csincsilla megpróbáltatásait elkerülendő, gondoltam én nem a tűzhelyen fogom kevergetni, hanem mikróban forralom ameddig jól be nem sűrűsödik. Ki is öntöttem a kis üveg lekváromat egy tálkába, hozzáadtam a porcukrot, és betettem 1 percre. Itt még nem is történt semmi baj, de a második egy percesnél felforrt, kifutott és ragadt az egész mikró tőle. Amikor átemeltem a mosogatóhoz, persze lecsöpögött, mondanom se kell perceken belül ragadt az egész konyha. Jó, akkor kiöntöm egy sütőpapírral borított tepsire és sütőben fogom szárítani, míg birsalmasajt-keménységű nem lesz. Három napig minden szabadidőmben 100 fokon szárítottam légkeveréssel, de csak a széléből kábé 5 mm vált viszonylag vágható keménységűvé, a többi továbbra is folyt. Ekkor adtam fel, most szegényt már csak egy süti tésztájába tudom elhasználni.

Ezen, és még más, most eszembe se jutó elkeserítő kudarcok után gondoltam úgy, hogy most megint kicsit szünetelek, de amikor valami alapanyagomhoz, vagy egy vendég fogadásához kerestem sütireceptet, sok-sok új étel került megint a listámra. Ezek:

- Szélforgók
- Epres-fehércsokis panna cotta (Stahl)
- Ribizlis-grízes (Piszke)
- Grízkocka
- Sült cukkíni
- Burgonyás töltött lepény (hát, ez nem volt annyira sikeres, legalábbis nálam)
- Narancsos karamellpuding
- Narancstorta
- Csokis pavlova (nagyon finom lett, ez lesz a karácsonyi desszertünk is!)
- Sáfrányos rizottó aszalt paradicsommal és gorgonzolával

Fentiek közül néhányat már sikeresen elkészítettem, ami továbblendített alkotói válságomon :-), a többivel jelentkezem még. Kicsit talán ritkábban, mert blogszerzőtársaim közelmúltban publikált receptjeit is ki akarom próbálni. Igaz, nagyrészt édességek maradtak a listán, de esetleg szavazhattok rá, melyikkel folytassam.

11 megjegyzés:

mazsolla írta...

Szélforgók!!! (elképzelni sem tom h mik lehetnek :D)

Andi írta...

Majd meglátod! :-)

mazsolla írta...

húdeizgihúdeizgi!

Marcsi írta...

narancsos karamellpudig és narancstorta :)))) a pavlova nálam is felkerült a listára, nem lett olyan szép mint a tiéd, de nem kellett sokáig nézni olyan finom volt :)

Bea írta...

Szerintem szavazzunk mindannyian másra, így biztos, hogy Andinak sok újdonságot kell kipróbálni és publikálni. :) Szóval én arra szavazok, amire még nem érkezett szavazat. :)

Nyugi Andi, én most (karácsony előtt) jutottam el odáig, hogy sokszor még arra sincs időm, hogy ránézzek a blogra, nem hogy írjak is bele valamit. És ez engem is stresszel kissé. Főleg, hogy a tesóm egymás után készíti a finomabbnál finomabb sütiket, küldi a kóstolókat, a recepteket, képeket. Tehát lenne miről írnom, csak ezer más dolog is vár rám.

A kudarcélményeidhez: én is kb. így készítettem a borsófőzeléket, amíg Imi keresztanyuja fel nem világosított egy sokkal finomabb változatról, amibe pirospaprika is kell, azóta csak úgy csinálom.

A DNK kenyérrel az utóbbi időben én is befürödtem. Vagy nem kelt meg, vagy nyers maradt, szóval landolt a kukában és hónapok óta nem voltam hajlandó egyet sem sütni. Amúgy az én változatom sokkal rövidebb kelesztési időt ír mint Csincsilláé, az enyémnél nem kell betervezni hozzá fél napot.

Bianka írta...

Izgalmas!
Szerintem egy zöldborsót is fel kell tenni, mert mindenki másképp csinálja. Pl én pirospaprikával :)
Vannak ilyen napok pl ez én mostani hétvégém. Mindent elsóztam :) A tésztát elfelejtettem betenni este a hűtőbe. Ma mehet a kukába stb...

Andi írta...

Marcsi, én is e kettő közül nem tudok még dönteni!

Jó, Bea, megnyugtattál! Köszi!

Bianka, igen, vannak ilyen napok, én is tudnám folytatni a felsorolásodat.

csincsilla írta...

Szavaznék: narancsos cuccok, szóval pont, mint a Marcsi:)
elég jól szórakoztam rajtad, még, még és még.
a főzeléked, sztem, tökéletes, az más kérdés, hogy nem szeretitek:)
én hol rántom, hol habarom, de nem teszek bele pirospaprikát:) és sajnos, sokkal ritkábban főzöm, mint amilyen finom:)

zsuzsa írta...

Szerintem a zöldborsó főzelék úgy volt jó ahogy csináltad! Igen is kerüljenek fel a blogra ilyenek is!!! Csincsillával értek egyet. Van aki szereti és van aki nem... NE menjen el a kedved a blog írástól!Mi szeretjük csorgatni a nyálunkat. Én nem szavazok, azt csinálj és publikálj amihez kedved van. Csak írj. A blogimádok szakszervezetének képviselője.

Beastie írta...

a DNK kenyerek kapcsán a kelesztési idő nálam még sosem volt meg 12 óra, valahogy mindig rövidebbre sikeredett. Persze nem mindig lesz nagy lukacsokkal tarka, de 2/3 fehér és 1/3 tönköly liszt aránnyal azért jól sikerül általában. S egy alumínium gyümölcsöstálban szoktam kisütni. Inkább hajrá!

Andi írta...

Rendben Zsuzsi, a blogimádók szakszervezetének képviselője, igyekszem majd tovább kísérletezni. Köszi a biztatást!

Beastie, ezt a DNK-t még nem adtam fel teljesen, de most kicsit hanyagolom. Próbálom majd úgy is, ahogy írod. Köszi!