2010. november 17., szerda

Dió

Ha neked is gondot okoz a makrancos diók kifejtése. Soha eddig nem hallottam erről a módszerről, pedig már tíz éve küzdök minden ősszel a tésai papírhéjú diónkkal, légkalapács, véres ujjak, mérhetetlen idő, törött fogak. Mert nem csak az a baj, hogy nagyon macerás az ilyen diók törése, fejtése, hanem lehetetlen nagyobb darabokban kiszedni a belét, sok kis apró morzsalék, szóval óhatatlanul benne marad némi héjdarab (tulajdonképpen nem is a dió héja, azt még ritkábban felejti benne az ember, hanem az elválasztó hártyák darabkái, amik ugyanúgy kőkeményre száradnak, és undorító dolog beléjük harapni). Hát ennek most vége. Tehát a Módszer, amit a nagynénémtől hallottam, ő meg a szomszédasszonya Kláritól:)
A diókat be kell áztatni enyhén sós vízbe (egy nagy tálba egy nagy csipet só) egy éjszakára. Utána kicsit megszikkasztjuk, és már törhetjük is (érdemes tényleg kicsit megszárítani, mert a vizes dió egyrészt befogja a kezünket, másrészt nem jó vele babrálni, maszatos, lucskos, nem az a tiszta, száraz érzés). A kalapács is könnyebben viszi, de ami a legjobb, szinte egyben fordulnak ki a megpuhult diódarabok a héjból. Isteni. Ha kész vagyunk, akkor a nyirkos dióbelet egy nagy cseréptálban vagy bármi más alkalmatosságban jól ki kell szárítani a langyos cserépkályha tetején (annak hiányában meg a fűtött szoba közepén). Aztán már ki-ki tárolja, ahogy szokta, én a moly elől a fagyasztó aljára dugdosom a diós zacskókat.

És a napi cuki:
A vonalban ismét Villám, a bukaresti szupercica, látszik, hogy nehéz, nehéz a cicasors arrafelé.



A cuki képeket Villámgazditól kaptam.

4 megjegyzés:

Beastie írta...

Mi egy francia sráctól tanultuk a dió nyitást, de csak csemegéző szinten ajánlott.... csak úgy kaja után... szóval svájci vagy akármilyen bicska, s beilleszt a dió hegyénél(ahol a két csonthéj találkozik) a lyukba, s egy kis csavarintás a késen, máris kétfelé nyílik a dió. :)

Andi írta...

Akkor én is kérek tésai diót!

Emlékszem, egyszer egy fél zsákkal küzdöttünk Kisnánán hárman három napig. Azt még nem hevertem ki, de ez így biztatóan hangzik.

Bea írta...

Van egy még jobb megoldás: egy ráérős nagymama, aki minden évben bevállalja az egy szem diófánk termésének kibelezését. :)
Idén sajnos elég kevés lett, mindössze 2,5 kilónyi tisztán, kiszárítva, általában ennek a két-háromszorosa szokott lenni.

Andi írta...

Már annyiszor akartam kérdezni, hogy van-e híred arról a cuki cicáról, akinek gazdit kerestetek és találtatok?

Ez a cica is nagyon cuki!