Ennek az ételnek az elnevezéséből is rá lehet jönni könnyen, hogy nem az én fejemből pattant ki a recept, hanem Stahl Végre otthon! c. szakácskönyvében találtam. Igazából a sáfrányos-tejszínes szélesmetélt miatt ugrottam rá, leginkább az keltette fel az érdeklődésemet. A hústekercsekért amúgy nem vagyok oda - most se lopta bele magát teljesen a szívembe -, de legutóbb a snidlinges-paradicsomos sajtkrémmel töltött pulykamelltekercsnél olyan aranyos kommentet kaptam, Matitól, gondoltam elkészítem ezt az ételt, hátha ő is kedvet kap egy újabb kísérletre és kapunk megint valamennyi hosszabbítást a férjétől. :-)
Hozzávalók a hústekercshez:
- pár szelet pulykamell (nálunk most 6 szelet)
- ugyanannyi szelet pácolt, szeletelt, szárított sonka (vagy valami más)
- szeletenként 2-2 friss bazsalikomlevél (vagy szárított) (az eredeti receptben zsálya)
- só, bors
- 5-10 dkg vaj
Az igazság az, hogy a kiszáradt hústekercsekhez - mint már írtam - nem volt sok kedvem, ezért, hogy javítsak a helyzeten, a húst 1-2 napra fokhagymás tejben pácoltam, attól általában finom puha, porhanyós lesz. De még mielőtt a pácba kerültek volna, minden szeletet félbevágtam előbb, hogy akkorák legyenek, mint a tenyerem (az ujjaim nélkül), kicsit kiklopfoltam mindkét oldalukat, és sóztam-borsoztam is őket. Amikor főzni kezdtem, a húst kivettem a pácból, lemostam róluk a tejet, leszárítgattam, és mindegyikre helyeztem 2-2 bazsalikomlevelet, egy szelet sonkát, egy kávéskanálnyi puha vajat, feltekertem és fogpiszkálóval megtűztem, hogy sülés közben nehogy szétnyíljanak. Kívülről még egyszer megsóztam és megborsoztam mindet. Áttettem a tekercseket egy sütőpapírral bélelt sütőtálba, a tetejükre is morzsoltam egy kis vajat és 200 fokon addig sütöttem, amíg szép pirosak lettek. Ezalatt elkészítettem a tésztát.
Hozzávalók a sáfrányos tésztához:
- 2,5-3,5 dl tejszín
- 1-2 csipet sáfrány
- szélesmetélt annyi személyre, ahánynak készül a kaja
- só, bors
A tejszínt meglangyosítottam, beleszórtam a sáfrányt és félretettem, hogy kiázzon belőle a sáfrány szép színe és - állítólag különleges - íze. Lehet ezzel kezdeni az egész főzést, mert minél tovább ázik, análl jobb. A tésztát kifőztem, lecsepegtettem, és kevergetve összemelegítettem a sáfrányos tejszínnel. Tálaláskor a tányérra halmoztam egy jó adag tésztát, és szépen a tetejére helyeztem a megsült hústekercseket.
A tészta valóban nagyon finom lett, különlegesen szaftos a tejszíntől, de csak frissen. Mert igen gyorsan felszívta a szaftját, melegítve már nem volt annyira hatásos, kicsát száraz lett, amint ez a képen is jól látszik. (Ezt a képet megint később kellett készítenem, mivel az elemekkel megint gond volt.) A hústekercsre hozta a formáját, azaz kicsit kiszáradt, de azt találtam ki, ha legközelebb nekiállok ilyennek, hogy serpenyőben fogom kívül megpirítani, majd vagy itt a serpenyőben lefedve, vagy a sütőben, alufóliával letakarva fogom teljesen készre - és remélhetőleg puhára - sütni/főzni.
5 megjegyzés:
Csorog a nyálam
hű, de jól néz ki. a címet látva rögtön két kérdésem volt, hogy honnan szedtél zsályát meg sáfrányt, a végére már csak egy maradt:) egész nyáron saltimboccát terveztem, és fogalmam sincs, honnan szedjek hozzá zsályát. jövőre ültetek, az tuti.
Egyszer anyu kapott egyik szomszédjától egy külföldi nyaralásról fűszereket, és abban volt sáfrány, és nekem adta az egészet. Szárított zsálya Micike szerint van az arabnál a Lajos utcában. Én nem szeretem különösebben, azért is nem vettem.
Sajnos én nem szeretem a sáfrány ízét, úgyhogy biztos valami mással készíteném ezt a tésztát. A hússal nekem is ugyanolyan problémáim vannak mint neked, legutóbb karácsonykor csináltam hústekercset, egyelőre utoljára :)
A képen egyébként nagyon finomnak és omlósnak néz ki, ügyi vagy! :)
Köszi Bea, nagyon aranyos vagy! :-)
Ki lehet hagyni a sáfrányt, a tejszín tette különlegessé ezt a tésztát.
Megjegyzés küldése