2010. augusztus 25., szerda

Zserbó

A hosszú hétvégét Vépen töltöttük, mint minden évben az augusztus 20-a környéki hosszú hétvégéket. Ilyenkor szokták rendezni Szombathelyen a Savaria Karnevált, de nem is kifejezetten ezért mentünk, hanem hogy Imi keresztszüleivel, unokatestvéreivel lehessünk.

Erzsi néni természetesen megint kitett magáért. Megérkezésünkkor a konyhában sürgött-forgott és teljesen zavarba jött attól a ténytől, hogy fél 12 (!) van és még nincs kész az ebéd!!! Nem mintha éhesek vagy türelmetlenek lettünk volna...

Paprikás csirkét, hozzá friss, apró nokedlit, harcsapaprikást, máglyarakást és zserbót készített nekünk. A zserbóját muszáj bemutatnom, hiszen messze földön híres. Az utcájukban lakó cukrász is tőle kérte el a receptet, mert olyan finomat még ő sem tud készíteni.

Emlékszem, amikor először hívtak meg engem magukhoz, kb. 10 évvel ezelőtt, szintén zserbót sütött. Azóta sem ettem még hozzá hasonlóan finomat. Omlós, puha, egyáltalán nem száraz, nyami... Azzal poénkodtam, hogy beházasodtam a családjukba csak azért, hogy a zserbójából ehessek minden évben. :)

Idén végre elkértem Erzsi nénitől a receptet. Kis ideig kutatott utána, hiszen ő már nem papír alapján, hanem rutinból készíti. Semmit nem mér hozzá, mégis pontosan tudja, hogy miből mennyit adjon hozzá, hogy egy nagy, gáztepsi méretű sütemény legyen a végeredmény. És mindig ugyanolyan az íze! 

Én egy kisebb tepsihez való sütemény hozzávalóit írtam le:
- 30 dkg liszt
- 10 dkg zsír (lehet, hogy vajjal is ugyanolyan jó, bár nem biztos!)
- 12 dkg cukor
- 2 dkg élesztő
- 2 dl tej
- 1 tojás sárgája
- késhegynyi szódabikarbóna
- baracklekvár
- darált dió
- tortabevonó csokoládé


Az élesztőt langyos tejben egy csipetnyi cukorral felfuttatjuk.

A lisztet a maradék cukorral, a lágy zsírral, a tojás sárgájával és a szódabikarbónával gyúródeszkára helyezzük. Hozzáadjuk az élesztős tejet és jó alaposan összegyúrjuk. 

A tésztát 3 egyforma részre osztjuk, mindegyik részt akkora téglalappá nyújtjuk, hogy a tepsit éppen befedje.


Az első lapot a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk. Ezt alaposan megkenjük baracklekvárral, lehetőleg házi készítésűvel, mert az biztos nem válik folyóssá a hő hatására. A lekváros réteget megszórjuk darált dióval, úgy hogy egy pici rész se maradjon ki. Erre ráfektetjük a következő kinyújtott tésztalapot és picit rányomkodjuk. Jöhet megint a lekvár-dió réteg, végül az utolsó tésztalap. 

170-180 fokosra előmelegített sütőbe toljuk a tepsit és a sütit addig sütjük amíg a teteje aranybarna lesz.

Amint kivettük a sütőből, még forrón, egyenletesen bevonjuk a tetejét a megolvasztott tortabevonó csokival. Kihűtve szépen szeletelhető.

Végre rájöttem, hogy én is ismerek egy gombaszakértőt: nevezetesen Erzsi néni férjét, Miki bácsit.  Aznap reggel, amikor odaérkeztünk, szintén gombászni volt és ezeket a gyönyörű példányokat gyűjtötte. Még a nevüket is elsorolta nekem: galambica, molyhos tinóru, piruló galóca, törzsökgomba és vargánya került a ládába.

A gombák egy része gombapaprikásként végezte, másik részüket pedig rántott gombának készítette el Erzsi néni. Én ekkora gombákat még életemben nem láttam. Nekik viszont teljesen hétköznapi lehetett a látvány, mert mint megtudtam, Miki bácsi rendszeresen, néha hetente többször is jár gombát szedni.


7 megjegyzés:

jókaja írta...

Meg kell ezeket a fejből sütött recepteket örökíteni, sok év rutinja áll mögöttük.

Nekem azt tanította a Nagyanyám, hogy vajból negyed résszel többet kell venni, mint ha zsírral sütnénk. Pedig biztos nem tudta, hogy a vajnak csak 80 % körüli a zsírtartalma, ez is gyakorlati tapasztalaton alapuló tudás volt. :-)

Bianka írta...

Én még sosem mertem nekiállni, nagyon jól néz ki. És a gomba is isteni

csincsilla írta...

hű, örülök, hogy végre megszerezted Erzsi néni fantasztikus receptjét, elég ehetőnek tűnik a képeken:)
a gombák meg irtó csinosak, jó kis gombászós helyek lehetnek arrafelé.

Mazsolino írta...

Hú, most konkrétan bevágnék ebből a zserbóból fél tepsivel! Istenien néz ki!!! Én nagyon kevés jófajta zserbót ettem életemben. Mmmmm...
A gombák meg nagyon jól néznek ki, de nekem csak képről. :)

Andi írta...

Nekem a piruló galóca a kedvencem!

Lehet, hogy egyszer majd én is sütök zserbo-bo-bót, mert az annyira klasszkius karácsonyi süti. Köszi a receptet, Bea!

Bea írta...

Szívesen a receptet mindenkinek.

Kedves Jókaja, egyetértünk, én is azon az állásponton vagyok, hogy a régi bölcs öregek receptjeit le kell jegyezni, hogy ne vesszenek el. Mert ők aztán tudtak sütni, főzni!

Tesókám, te már kóstoltad Erzsi néni zserbóját? Mert ha nem, legközelebb jönnöd kell velünk!

Andi, olyan érdekes, nekem nem a karácsony jut eszembe róla, hanem pont a nyár.

Mazsolino írta...

Nem emlékszem, hogy kóstoltam volna sajnos... Valószínűleg emlékeznék az ízére, ha igen, nem igaz? :) ;-)