2010. július 26., hétfő

Zöldséges hús diszkoszban


Még mindig nyaralunk. Ezt a sütőalkalmatosságot a Tamás már rég kinézte, csak valahogy sosem vettük meg, most elment, és gyorsan vett kettőt. A nagy azért jó, mert nagy, sokat lehet benne egyszerre megsütni, a kicsi meg azért, mert pont belefér a cserépkályhánkba, kíváncsi vagyok, beválik-e. Meg persze a hátizsákba is sokkal kényelmesebb. (A mindenki által jól ismert sörös üveg természetesen a gyufás skatulyát helyettesíti.)

Jó vastag acélból vannak, a használati leírást én ugyan nem olvastam, de nyilván pont úgy kell velük bánni, mint minden ilyesmivel, első használat előtt alaposan kiégetni, használat után meg elmosni, megszárítani, és rögtön bekenni jó alaposan zsírral. A rozsda ellen, természetesen.

Ilyen csinosan záródnak.


Maga a recept rém egyszerű. A diszkoszt ki kell bélelni hajszálvékony szalonnaszeletekkel. Erre rápakoljuk az előzetesen bepácolt (tetszés szerint, nálunk fokhagyma, oregánó, majoranna, bors szerepelt, legalábbis azt hiszem) húsféléket. A képen a csak csirkés változat van, de volt egy marha-csirke vegyesen nagy tál is, csak az annyira finom volt, és annyira éhesek voltunk, hogy egyszerűen nem volt időm lefényképezni. A húsok tetejére mehet mindenféle zöldség, amit találunk otthon, itt most újkrumpli volt, sárgarépa, némi zeller, talán még hagyma is. Összecsukjuk a műszert.
Most jön a neheze. Vastag parazsat kell előállítani, és abban gondosan elhelyezni (nagy lánggal égő tűzbe nem szabad tenni), és egy-két-három órán át keresztül ott tartani.
A végeredmény egészen pazar. Nem nagyon értem, hogy miért, de minden alkatrésze pont megfelelőre puhul, szóval vajpuha a marha, puha a csirke, de nem szakad cafatokra, nem maszul a krumpli, nem mállik a répa, és az egésznek nagyon-nagyon finom íze van. Ha egy lábasba egyszerre dobálnám bele mindezt, és párolnám, akkor a marha tuti kemény lenne, a krumpli meg két óra alatt teljesen szétfőne, stb. De a diszkoszból tökéletes állapotban kerültek elő:)
A nagy diszkosz hat nagyon jó étvágyú embernek elég volt ebédre, szóval normál ebéd részeként a kicsi is pont elég lenne négy embernek. Hip-hop jön  a tél, ha beindul a fűtési szezon, rögtön ki is próbálom:)

De azért még nyaralunk. Strandolunk. Van, aki fáradhatatlanul föl-alá úszkál egész nap, befelé:


és kifelé:


És van, aki a strandon is az intellektuális kalandokat keresi, és békésen ücsörög a napernyő alatt, jó társaságban:


A szép állatos képeket Rebeka csinálta.

3 megjegyzés:

Bea írta...

Egyszer egy étteremben hoztak ki ilyen diszkoszban (persze egy személyesben) csülköt. Hogy az milyen jól nézett ki! Én még nem láttam sehol ilyen edényt. Hol lehet venni? Nagyon tetszik nekem is.

A kutyusok imádnivalóak. Csak azért nem írom, hogy ennivalóak, nehogy valaki félreértsen, bár ez lenne a megfelelő kifejezés egy gasztroblogra. :)

Andi írta...

Ez a sörösüveg minden kirándulásra elkísér titeket? :-)

Ez nagyon finomnak tűnik, hogy így minden szépen összesül, a nyálam is csorog, pedig mostanában nem vagyok éhes. Lehet, hogy még nézegetem egy kicsit a képeket és meggyógyulok! :-)

Azt nehezen tudom elképzelni, hogy beteszitek majd a cserépkályhába, de hogy veszitek ki onnan, amikor tűzforró? Van valami eszköz erre? Mert én nem szívesen nyúlnék be...

csincsilla írta...

időnként találunk magunk körül egy-egy kósza sörösüveget:)
a tetején van egy kis karika, oda be lehet akasztani bármit, és azzal kirángatni. legalábbis úgy képzelem. majd a fűtési szezonban beszámolok róla:)