Barackos-fehércsokis túrótorta

Hát ezt is megértük, hogy a legkisebb gyerekünk 18 éves lett. Lassan nem fognak ráférni a gyertyák egy tortára, hihetetlen, hogy öregszenek.
Általában túrótortát rendel a delikvens, most kicsit változtattam rajta (a régebbi változatok itt és itt).

A torta alja általában valamilyen piskóta szokott lenni, de most tényleg nagyon siettem, és valami másra vágytam, szóval vajas kekszmorzsa volt az alap, megsütve, sárgabarackkal kirakva, rajta a szokásos túrós-joghurtos-zselatinos krém. A teteje szintén félbevágott barackokkal kirakva, sárgabaracklekvárral megkenve, pisztáciával megszórva. Nekem nagyon ízlett ez a sokféleség, az édes, ropogós, vajas kekszmorzsa, az enyhén sós pisztácia, az édes, lágy és puha túrókrém, benne a ropogós fehércsokidarabkák, a kemény, harapható, nyers, cseppet savanykás sárgabarack, meg a savanykás lekvár a tetején (saját baracklekvár, és én minden lekvárt helyből kicsit savanykásnak csinálok, nagyon kevés cukrot használok). Szóval teljesen rendben volt, szerintem:) És még gyors is volt, három körül kezdtem el, és a hűtéssel együtt hét körülre már tálalható volt, meg is dermedt a krém teljesen (most tényleg nem kellett kanál hozzá).

Akkor a részletes recept:

Hozzávalók az alaphoz:
- 300 gramm zabpelyhes keksz
- 10 dkg vaj

A kekszet egy zacskóban sodrófával összetörtem. Összekevertem az olvasztott vajjal, és belenyomkodtam egy papírral kibélelt 28 cm-es tortaforma aljába. Forró sütőben halványbarnára pirítottam (kb. 10-15 perc). Amikor teljesen kihűlt, kioperáltam a formából, ekkor sikerült kb. negyven darabba törni, fogalmam sincs, mért volt ilyen törékeny, talán a vaj volt kevés? nem tudom. Ekkor nekiálltam pázölözni vele, de elég gyorsan feladtam, újra összetörtem az egészet morzsává, és ezt a vajas sült morzsát osztottam szét az újrapapírozott nagy tortaforma (28 cm) alján.

Hozzávalók a rakományhoz:
- 1 kg nem túl érett, kemény sárgabarack
- 1 marék sós pisztácia
- 2 dl baracklekvár

A barackokat megmostam, félbevágtam, kimagoztam, és leöntöttem forró vízzel. Néhány perc állás után könnyen le tudtam húzni a héjukat. Az immár héjtalan fél barackokkal sűrűn kiraktam a kekszmorzsát (pont fél kiló kellett hozzá, a másik fél kiló majd a tetejére jön).

Hozzávalók a krémhez:

- 0,6 kg krémtúró (Lidles vödrös, az egyszerűség kedvéért, ezt nem kell áttörni)
- 200 gramm joghurt
- 0,3 liter tejszín
- porcukor ízlés szerint (100-200 gramm?)
- vaníliás cukor
- egy fél citrom frissen csavart leve
- 10 dkg fehércsoki
- 25 gramm zselatin (mert tényleg kevés volt az idő, és tényleg nem akartam kanalast)

Egy tényleg nagy tálban összekevertem a túrót a joghurttal, cukrokkal, citromlével. A fehércsokit aprítóban morzsásítottam, ezt is hozzákevertem. Egy másik, kisebb tálban habbá vertem a jól lehűtött tejszínt. A zselatint beáztattam két-három dl hideg vízbe. Öt perc múlva folyamatos kevergetés mellett forrásig melegítettem. Jöhetett a kavargatás. Amíg kicsit hűlt a zselatin, addig a nagy tálamban összekevertem a túrókrémet a tejszínhabbal, óvatosan persze, ne zúzzam szegényt halálra. Azrán  a zselatinba kevertem egy-két merőkanál krémet, alaposan összekevertem, aztán megint egyet, megint egyet, aztán meg ezt zúdítottam vissza a többi krémhez a nagy tálba, és itt is nagyon alaposan összekevertem (nem percekről van szó, csak azért két-három kavarás nem elég). Így soha nem lesz csomós a zselatin.
Ezt a krémet ráöntöttem a tortaformában várakozó, barackos kekzsmorzsára. Nem szabad a pereméig érnie, mert a barackoknak még kell egy kis hely.
Betettem a hűtőbe két-három órára.

Ennyi idő alatt szépen megdermedt, hála a viszonylag sok zselatinnak. Most már csak a díszítés volt hátra.
A tetejét kiraktam félbevágott, meghámozott sárgabarackokkal. Olyan 2 dl házi, savanykás baracklekvárt botmixerrel simára kevertem, kicsit felmelegítettem, és egy szilikonecsettel alaposan megkentem a torta tetejét vele, jó vastagon. A kész művet megszórtam egy marék durvára tört sós pisztáciával.

A szép képeket Rebeka csinálta.