2010. május 11., kedd

Újhagymás göngyölt karaj

Tartozom még az anyák napi-Mazsolino névnapi menü főfogásának bejegyzésével, így hát ez következik.

Ahogy már említettem ez is Nők Lapja-újítás. Úgy tűnik, ráálltunk erre a vonalra a család nem kis megelégedésére. Az újhagymás göngyölt karajon bevallom, én átlapoztam, anyu viszont egyből kiszúrta és apu segítségével megvalósította.


Hozzávalók:
- 1-1,2 kg-os kicsontozott egész karaj
- 10-12 szál újhagyma
- 5+10 gerezd fokhagyma
- 1 citrom
- 4 ág (kb 20 cm-es) rozmaring
- 6 vékony szelet füstölt, húsos szalonna
- só, bors
- 1,5 dl százaz fehérbor
- 4 evőkanál olaj
díszítésnek: paradicsom

Az újhagymákat és a fokhagymagerezdeket megtisztítjuk, 5 gerezd fokhagymát áttörünk. A citromot megmossuk, sárga héját krumplihámozóval vékonyan lehántjuk, majd gyufaszálnyi csíkokra szeljük. 2 rozmaringágról lecsipkedjük a bóbitákat.


A megmosott karajt szárazra törölgetjük, majd vágódeszkára fektetjük és egy hosszú pengéjű késsel hosszában mélyen bevágjuk anélkül hogy teljesen átvágnánk. Így egy nagy lappá tudjuk kiteríteni. Folpack alatt kissé kiverjük, meghintjük sóval és őrölt borssal.

A rostokra merőlegesen beterítjük a húslapot a szalonnaszeletekkel, ezeken egyenletesen elkenjük az áttört fokhagymát, majd keresztben, zöld szárvégükkel kifelé, 3-4 cm-es távolságot tartva elrendezzük rajtuk az újhagymaszálakat, úgy hogy a húslap vége kb. 10 cm szélességben szabadon maradjon. A hagymák közé szórjuk a lecsipkedett rozmaringokat és a citromhéjcsíkokat.

Szorosan feltekerjük a húst, majd sonkaszerűen megkötözzük. Nagyobb serpenyőben olajat forrósítunk és körbepirítjuk benne a karajtekercset. Mellédobjuk a maradék fokhagymát és a maradék 2 szál rozmaringágat, aláöntjük a bor felét, további 5 percig pirítjuk-forgatjuk.


Sütőedénybe emeljük, rálocsoljuk a fokhagymás-rozmaringos pecsenyelét és a maradék bort, lefedjük, majd 200 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig, vagy puhulásig sütjük. Ha szükséges kevés vizet vagy további bort önthetünk alá.

Amint a hús megsült, vágódeszkára emeljük, kissé hűlni hagyjuk aztán eltávolítjuk róla a zsineget. Nem túl vékony szeletekre felvágjuk. Paradicsommal, rozmaringgal díszíthetjük.


Párolt zöldkörettel ettük, ami szerintem nagyon jól illik hozzá. Az első falatoknál furcsálltam a citrom intenzív ízét a húsban, de aztán megszoktam. Nagyon finom, omlós, szaftos lett a karaj. Határozottan finom volt.



Anyukám mostanában orchideákat gyűjt. Vagyis mi kényszerítettük rá, hogy gyűjtse, mert ilyen-olyan alkalmakra megleptük egy-egy cseréppel. A fenti képen láthatót Mazsolino vette neki még tavaly. Anyu gondoskodásának köszönhetően három ág is nőtt rajta, ami telis-tele van zöldessárga virágokkal. Élőben persze sokkal szebb.

Anyák napjára is orchideákat kapott tőlünk. Egy fehéret:


És egy lilás-pöttyöset:


Ezen kívül van még egy sötétlilás-bordós, amit Imitől kapott nőnapra és még azóta is virágzik és egy ötödik, aminek sajnos nem tudom a színét, csak azt, hogy két ág nőtt rajta és hamarosan kinyílnak rajtuk a virágok.

4 megjegyzés:

Andi írta...

Nekem is van két orchideám, nagyon szépek!

Ez a kaja is jól néz ki, szerintem hamarosan kipróbálom!

csincsilla írta...

gyönyörűek a virágok. de ez a karaj nagyon bonyi...

Bea írta...

Bonyi? Először nekem is annak tűnt, de ahogy gépeltem be a receptet, rájöttem, hogy tök egyszerű. Inkább a sütéssel van a baj, ugye? Hogy megpuhul vagy nem puhul meg? :)

csincsilla írta...

nekem már az összerakása sem lenne semmi. de aztán tuti elégetném, kiszárítanám, egybesült ehető húst még sosem sikerült előállítanom :(