2010. május 17., hétfő

Paradicsomos lepény


Nagyon-nagyon-nagyon fázom! Ha lenne egy kicsi házam, abban biztos lenne egy kandalló, de legalábbis egy vaskályha, amiben most vígan pattogna a tűz, fényével, hangjával, melegével okozva nagy örömet nekem. Ennek hiányában (egy távfűtéses lakásban) most inkább rátekeredem az olajradiátorra, kicsit ezzel sikerül is helyettesítenem a tüzet. Aztán bevetem még az adu ászt, a sütőt is. Mára egy paradicsomos lepényt néztem ki magunknak.

Hozzávalók a tésztához:

- 12,5 dkg vaj
- 25 dkg fiomliszt
- 1/2 kiskanál só
- kb. 4-5 evőkanál hideg víz

Robotbéppel először összekevertem a lisztet a sóval, majd beledobáltam a nagyobb darabokra vágott vajat és morzsalékosra kevertem a liszttel. Apránként hozzáadtam a hideg vizet, ezzel is elkevertem, de vigyáznom kellett, hogy ne alakuljon labdaccsá, épp csak annyira kell nedvesnek lennie, hogy a tészta összeálljon. Kiöntöttem a pultra, összegyúrtam, körré lapítottam, majd sodrófával kinyújtottam és kibéleltem vele a 25 cm-es fodros tortaformámat. Villával több helyen megszúrkáltam, és betettem pihenni a hűtőbe.



Hozzávalók a feltéthez:

- 3 nagy paradicsom felszeletelve
- 2 evőkanál (dijoni) mustár (nekem most nem volt itthon dijoni)
- szárított bazsalikom
- Edami sajt vékony szeletekre vágva
- 2 tojás
- 2,5 dl tejszín
- só és frissen őrölt bors

A paradicsomot felkarikáztam, kiszedegettem a magjait, besóztam és hagytam egy szűrőben elcsöpögni. 30 perc (vagy több) elteltével egy pillanatra a víz alá tartottam a szűrőt, hogy lemossam róla a sót, majd leszárítottam a lyukas karikákat. Előmelegítettem a sütőt 180 fokra. Kivettem a tésztát a hűtőből, megkentem kb. 2 evőknaál mustárral, megszórtam szárított bazsalikommal, erre fektettem a sajtszeleteket, majd elrendeztem rajta a paradicsomot. Kézi habverővel simára kevertem a tejszínt a tojásokkal, sóztam, borsoztam és ráöntöttem a feldíszített pitére. Betoltam a sütőbe 30 percre.


Amikor szép aranyszínű lett a pitém teteje, lekapcsoltam a sütőt és 10 perc pihentetés után felszeleteltem. Ez a vacsora vegyes fogadtatásban részesült: nem tudtuk eldönteni, hogy mi hiányzik belőle, vagy mitől nem tökéletes. Talán legközelebb nem 2 evőkanál, hanem több mustárt kennék rá, esetleg több bazsalikomot is tehetnék rá, de még valami hiányzik. Lehet, hogy egyszerűen csak a pitetésztával nem vagyok még mindig kibékülve? Mindenesetre vacsora után visszatettem még 10 percre a forró sütőbe, így majd holnap dől el, hogy ez segített-e rajta.


A receptet az Ünnepi étkek c. szakácskönyvemben (Geopen) találtam, és annyira megtetszett a fotón ez a pite, hogy mi is próbáltunk olyan szép képeket készíteni róla. Ezért még egy művészi fotót felteszek:


Nagyon remélem, hogy holnap már sokkal de sokkal melegebb lesz végre, de ha nem, akkor holnap is sütök valamit.

3 megjegyzés:

Bianka írta...

Nagyon guszta

csincsilla írta...

nekem nagyon tetszik, hogy minden nap sütsz valamit, szóval nem bánnám, ha még néhány napig hideg lenne:) és a pite is tetszik, tényleg gyönyörű lett! az ízéről, sajnos, nem tudok nyilatkozni, olyan minimálnak tűnik, ami időnként nagyon jól tud esni, főleg egy jó nagy korsó hideg sörrel:)

Bea írta...

Tök jól néz ki, bevágnék belőle egy szeletet. Az ízét is el tudom képzelni. Néha tényleg nem árt, ha nem eszünk annyira fűszeres, domináns ízű valamit, csak olyan kis "lájtosat".