2010. május 4., kedd

Aranyérmes boraim - ismét


Akkor szoktam rá a délutáni alvásra, amikor a fiam éjszaka kezdett hazajárni, és én mindenképpen ébren akartam megvárni őt ... erre rá kellett pihennem. De az is lehet, hogy már korábban, amikor sokat dolgoztam éjszakánként, és képtelen lettem volna délutáni alvás nélkül végiggépelni az éjszakát. Talán már akkoriban, hát nem is tudom. Többször elhatároztam, hogy kibírom estig, akármilyen álmos vagyok, de aztán mindig visszaestem. Sajnos alvásfüggő vagyok, imádok aludni.

Jó ez a délutáni szieszta, vagy nem? Nem tudom eldönteni. De az biztos, hogy ha késő délután, vagy akár este alvás után felébredek, akkor kezdődik nálam az élet. Ha ekkor kezdek el főzni, pont addigra készül el a vacsora, mire Toma hazaér. És vacsora után teli hassal, kialudva már csak magammal törődhetek! Mivel gyakrabban nem tévézek, mint igen, rengeteg időm marad mindenféle jó dologra, kivéve persze a hangos házimunkákra, mint például a porszívózás, mert éjszaka a szomszédok miatt nem szabad zörögni. De akkor sem tudom eldönteni, melyik a jobb életforma: sziesztázni délután, vagy sem?

Hogy hogy jön ez ide? Nem tudom. Talán úgy, hogy most megint eldöntöttem, nem alszom délután, s most húzom az időt: finom brassóit főztem szigorúan úgy, ahogy annak idején apukám készítette, aztán csináltam pár képet az engem érdeklő tárgyakról, mint például ezekről a gyönyörű borokról, s várom Tomát, írom a blogot, és hogy ébren tartsam magam, internetezem. A napokban megakadt a szemem egy borhíren: idén is aranyérmesek lettek Dúzsi Tamás rozéi. Gratulálok neki, megérdemli! Én már csak tudom, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy idén is kaptam unokabátyámtól, Dezsőtől mindegyik fajtából egy-egy üveggel, s most élvezettel kortyolgatom ezt a finom nedűt, vacsorapajtikámat várva. Remélem, nem csiccsentek be teljesen, mire hazaér!


Köszönöm, Dezső ezeket a finom és híres borokat, már csak ennyi bontatlan üveget "kell" végigkóstolnom. Asszem meg tudok birkózni a feladattal, ne segítsetek!

7 megjegyzés:

csincsilla írta...

hű, mennyi szép bor! és én a sziesztára szavazok, egyértelműen! nincs édesebb a délutáni alvásnál!

Andi írta...

Pon te mondod, aki mindig csinál valamit alvás helyett??? :-)

Éva írta...

Én is sziesztázni szeretnék! Nagyon szeretnék! és késő este pedig nagyot vacsorázni barátokkal beszélgetve a verandán!! És ha érdekel még valakit mi mindent szeretnék, szóljon!!! A telehassal lefekvés viszont nem jön be.... Nálatok?

Andi írta...

Engem érdekel! :-)

Nekem nagyon bejön! Amikor tele a hasam, akkor vagyok a legeslegálmosabb. Ha egyáltalán lehet még fokozni az én állandó álmosságomat.

Bea írta...

Ha én lefekszem délután aludni, utána már egyszerűen nem tudok magamhoz térni és lőttek a maradék napnak. Nem kipihentnek, hanem még fáradtabbnak érzem magam olyankor.

Andi írta...

Azért, mert kezdő vagy! :-))))

Andi írta...

Mármint kezdő álomszuszék :-))))