2010. április 10., szombat

Pénteki tésztavacsora


Gondolom, más is annyira várja a péntek délutánt, mint én. Ekkora már kialakul minden tervem hétvégére és általában túltervezem magam. Pénteken hiába tudok eljönni hamarabb a melóból, általában ugyanakkor érek haza, mint más napokon, és persze farkas éhes vagyok, mert rendszerint a rövid munkanap miatt nem viszek magammal rendes kaját, csak valami szendvicset. Nagy önbecsapás ám! Így hát péntek este nagggyon gyorsan kell előállnia a vacsorának, mert különben kő kövön nem marad nálunk!!!


Amikor rádöbbentem, hogy - szép magyarosan fejezzem ki magam - majdnem éhen vagyok halva, kábé öt percem volt arra, hogy kitaláljam, mit is fogok enni. Még ennél gyorsabb kaját is elő tudtam volna állítani magamnak, de tudtam, hogy Toma későn jön haza és majd enni akar. (Persze nem evett.)

Így hát gyorsan elővettem a hűtőből egy fél csirkemellet, egy deci maradék tejszínt, 3 gerezd fokhagymát, parmezánt, a szekrényből pedig egy hámozottparadicsom-konzervet és egy zacskó pennét. Olivaolaj és csilis olivaolaj keverékén megfuttattam az összenyomott fokhagymát, erre rádobtam egy maradék fél paradicsomot felkockázva (ez persze elhagyható, nem mindenhol van maradék paradicsom). Amíg ezek összesültek, addig felcsíkoztam a fél csirkemellet, sóztam, borsoztam és mehetett ez is a serpenyőbe. Jól megsütöttem, ráöntöttem a paradicsomkonzervet, a tejszínt és összefőztem a ragut. Amíg a tésztát kifőztem, sűrű kóstolgatás mellett még sóztam, borsoztam, picikét cukroztam, megszórtam finom szárított bazsalikommal. A leszűrt tésztát végül belekevertem a raguba, alaposan összekevertem és jó sok parmezánnal tálaltam.


Azért hagytam ilyen hígra ezt a ragut, mert számítottam rá, hogy a tészta pillanatok alatt minden szaftot be fog szívni, és azt akartam, hogy éjszakára még finom szaftos legyen Tomának. De mint már említettem, hajnalban hazajött, a finom illatokat megérezve "eltántorgott" a konyháig, belepillantott a serpenyőbe, majd elvonult aludni. Amúgy nagyon finom volt még másnap melegítve is!

5 megjegyzés:

Bea írta...

A rögtönzött kaják a legfinomabbak. Én akármilyen álmos lettem volna, biztos felfaltam volna!

Andi írta...

Ööööö... nem álmos volt...

Bea írta...

De gondolom, álmos IS volt olyan későn/korán. :)

Andi írta...

Hát igen.

csincsilla írta...

nagyon szeretem az ilyen tésztákat, ha fokhagyma, paradicsom meg néhány fűszer kerül bele, akkor csak finom lehet, az összes többi belevaló már csak ráadás. és úgy tűnik, szinte mindegy, hogy kit és mikor, ha néhány alapszabályt betartunk (pl. ne égessük szénné a fokhagymát).