2010. február 15., hétfő

Szilvalekváros bukta, teljes kiőrlésű lisztből

A hétköznapi idegbajt csak több órás hétvégi konyhai játékkal lehet levezetni. Van, aki sonkás girasolét (?, remélem, jól írom) gyárt fél napig, van aki kelt tésztákkal bütyköl. Remek feszültségoldó mindkettő:)
A bukta Peter Reinholt teljes kiőrlésű Szent-Luca sütije alapján készült. Változatlanul elbűvöl ez a tészta, csak teljes kiőrlésű liszt van benne, és mégis puha, foszlós a végeredmény. És az állaga is remek, könnyű, rugalmas, nem ragad, bármilyen formára könnyedén alakítható. Kicsit több vele a munka, mint egy normál, finomlisztből készülő kelt tésztával, de tényleg megéri, nagyon finom és egészséges a végeredmény.

A sütés előtti napon két előtésztát kell gyártani.
Soaker:
- 227 gramm teljes kiőrlésű liszt
- 1/2 teáskanál só
- 3/4 csésze joghurt
Ezeket össze kell keverni egy tálban, gombóccá formálni, fóliával letakarni, és szobahőmérsékleten hagyni 12-24 órát pihenni.
Biga:
- 227 gramm teljes kiőrlésű liszt
- 1/4 teáskanál instant élesztő
- 142 gramm víz
- 1 nagy tojás felverve
A hozzávalókat egy nagy tálban összekeverjük. Két percig nedves kézzel dagasztjuk. Öt percig hagyjuk pihenni. Megint dagasztjuk egy percig. Áttesszük egy tálba, fóliával letakarjuk, és irány a hűtő, minimum 8 órára és maximum 3 napra. A felhasználás előtt két órával vegyük ki a hűtőből.
A kétféle előtészta összesen kb. 20 perc munkát jelent az első nap.
Másnap kellett volna összeállítani a tésztát, de sajnos, a szombat estét átaludtam, szóval minden eltolódott vagy 16 órával (vasárnap délelőttre, hogy ne kelljen számolgatni). Örömmel jelentem, hogy nem ártott meg a soakernek az előírtnál sokkal hosszabb várakozás, semmilyen különbséget nem tapasztaltam az eddigiekhez képest.
Szóval valamikor összeállítjuk a tésztát:
- az összes soaker
- az összes biga
- 113 gramm teljes kiőrlésű liszt
- 5 gramm só
- 7 gramm instant élesztő
- 100 gramm méz
- 50 gramm olvasztott vaj

A soakert is, és a bigát is 12 darabra vágjuk, kicsit megszórjuk liszttel, hogy ne tapadjanak össze.
A összes darabot egy nagy tálba tesszük, hozzáöntjük a többi alkatrészt. Nedves kézzel két percig dagasztjuk.
Liszttel enyhén beszórt felületre kiöntjük. 3-4 percig dagasztjuk, gombócot formálunk belőle, és öt percig békén hagyjuk.
Közben vékonyan kiolajozunk egy tálat.
Újra egy perc dagasztás. A tészta rugalmas, nagyon jó állagú. Megint gombócot formálunk, beletesszük a kiolajozott tálba, körbeforgatjuk, és letakarjuk egy fóliával. Szobahőmérsékleten 45-60 percig pihentetjük, hogy másfélszeresére nőjön.
Ez munkafázis is olyan 20 perc összesen, kb., ha nem sietünk nagyon. És ezután már csak a formázás jön.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkára borítottam, 14 darab 80 grammos gombócra osztottam. Letakartam, és hagytam tíz percig pihenni. Utána a gombócokat egyesével kb. 14 cm átmérőjű körré nyújtottam (gyorsan megy, mert jó a tésztával dolgozni!), a körök közepét alaposan megkentem cukormentes házi szilvalekvárral. Utána buktává hajtogattam, azaz mindkét oldalt behajtottam középre, elfordítottam 90 fokkal, és megint behajtottam a két szárnyat középre. Csinos kis szögletes, hosszúkás buktákat kaptam. (A szokásos módszer talán kicsit egyszerűbb, hogy a tésztát egy nagy lappá nyújtjuk, kockákra vágjuk, és úgy töltjük be, de szerettem volna, ha pont egyformák a kis buktácskák:))
Egy kisebb tepsit kibéleltem sütőpapírral. Megolvasztottam némi vajat, ezzel megkentem a sütőpapírt, szorosan belepakoltam a buktákat, úgy hogy közben egyesével kicsit megkentem az oldalukat és a tetejüket olvasztott vajjal, így majd könnyen szét lehet szedni, ha megsült (2-3 dkg vajat használhattam el).
Letakartam egy terítővel, és még hagytam kelni kb. egy órácskát. 220 fokra előmelegítt sütőben kezdtem sütni, 5-10 perc múlva levettem a hőfokot 180 fokra, és egy alsó rácson addig sütöttem, amíg szép piros lett a teteje.


Még melegen vágtam el, hogy világosban le tudjuk fényképezni, szóval pont a foszlóssága nem látszik a képen, de tényleg az volt:)

És a bónuszkép: az én édes kicsi cicám a déli ablakban sütteti azt a szép kis izmos testét:) Imádják ezt a helyet, mert jó napos, és ha megfordul, pont a madáretetőt látja, mondhatni ez a tévésarkuk:)

És gondolom, kitaláltátok, hogy a szép képeket nem én, hanem Imi csinálta.

6 megjegyzés:

Andi írta...

Jaj de gyönyörű lett a cicád! :-)
És a bukta is nagyon szép, és örülök, hogy egyforma idegbajos cipőben jártunk. A süti tényleg olyan macerásnak tűnik, amilyenre szükségem volt ezzen a hétvégén!

Marcsi írta...

Jaj, lányok - most miért nincs nagy tavasz eleji tésztaverseny???? mindkettőt nagyon szívesen pontoznám :) szilvalekváros bukta, mennyei :)))) a cica viszont +10 pont, annyira édes

Andi írta...

Még várjuk a tavaszt! :-)

Bea írta...

Én is megennék most pár ilyen gyönyörű buktát. De csak úgy, ha valaki megcsinálná nekem. :)

Névtelen írta...

Írígylem a türelmedet! Na de ennyiszer kézbevenni,meggyúrmázni,keményíteni puhítani inkább mást volna kedvem mint a SOAKER-tés a BIGA-t.Lehet ,hogy jön a tavasz? ha ilyen gondolatok járnak az eszembe.

Andi írta...

Éhes disznó makkal álmodik! Domikám, neked ehhez nek kell külön a tavasz... ha jól emlékszem. :-)