2010. január 22., péntek

Padlizsántekercsek


A padlizsánnak ez az elkészítési módja már legalább 8 éve izgatja a fantáziámat, amióta Stahl Judit legelső (zöld színű) szakácskönyvét megvettem. Többször nekiálltam már, de a szó szerinti receptet még sosem sikerült betartanom, most sem. Ezért ha valaki kíváncsi az eredetire, lapozzon az "Enni jó" szakácskönyv 82. oldalára, vagy várjon türelmesen, amíg végül sikeresen megoldom majd ezt a feladatot.

Az eredeti hozzávalók között szerepel az olajban eltett aszalt paradicsom. Talán kétszer vettem ilyet életemben, de mindig valami más kajában végezte, viszont emlékszem, egyik évben Csincsillával paradicsomaszaló versenyt tartottunk, én kifejezetten emiatt a kaja miatt vacakoltam az aszalással. Nem tudom felidézni már a részleteket, és sajnálom, hogy akkor még nem írtuk a blogot, de valami olyasmi volt nálam, hogy napokig aszaltam a sütőben a felezett paradicsomokat, majd végül egy részét jól kiszárítottam, egy másik részét az elkészülés pillanatában felfaltam, annyira finom volt (és persze a szárazra aszalt paradicsomokat is mind megettem), míg végül egy kis részét sikerült olajban eltennem, ami pár héten belül megpenészedett. Azóta nem próbálkoztam paradicsomaszalással.


Most azzal kezdtem a padlizsántekercs elkészítését, hogy olyan 5 szem félbevágott koktélparadicsomot betettem a sütőbe 50 fokon, hőlégkavarásra, s amíg aszalódtak a sütőben, felhívtam anyut telefonon. Ajánlatos ennél a kajánál - ha nincs otthon olajban eltett aszalt paradicsom - valakit készenlétben tartani, aki gond nélkül tud egy órát telefonon beszélni.

Szóval: Amikor a paradicsomok valamennyire megroggyantak az egyórás aszalódás után, egy szép padlizsánt megmostam, félbevágtam, majd a fél padlizsánokat 3-3 vékony szeletre vágtam. Sütőpapíros tepsire fektettem őket egymás mellé, megkentem olívaolajjal, sóztam, borsoztam és bedugtam a 190 fokos sütőbe. Mellédobtam még 3 gerezd fokhagymát is héjastól. Olyan 10-15 perc múlva, amikor a padlizsánszeletek szép színt kaptak, kivettem a sütőből a tepsit, megfordítottam a szeleteket, a másik oldalt is sóztam, borsoztam és visszadugtam még 10-15 percre. (Az illatorgia leírhatatlan volt már ekkor!) Az elkészült padlizsánokat kivettem a sütőből, hogy kicsit hűljenek, s amikor már nem égettek meg, tettem minden szeletre egy kis márványsajtot, két féldarab sült paradicsomot, darabka sült fokhagymát, feltekercseltem és jól megettem.


Annyira finom volt, sajnálom, hogy nem sikerül róluk jobb képet csinálni, de az illatok miatt egy percet se tudtam tovább várni az evéssel.



És ha már a finom padlizsántekercsről nem sikerült jó képet készíteni, itt egy gyönyörű felvétel a gyümölcssalátáról jeges eperszemekkel.

7 megjegyzés:

mazsolla írta...

pont most mondtam anyunak h valamit úúúúgy kívánok! mostmár tudom...EZT! :D

Andi írta...

Jaj, de mindet megettem! :-( Most mi lesz?

Marcsi írta...

hűha de szépek!! beteg és éhes vagyok :)

mazsolla írta...

kiengeszteltem magam olvasztott sajtos-paradicsomos-oregánós-bazsalikomos trutyival :)

Andi írta...

tészta nélkül?

mazsolla írta...

NANÁ! :D

Bea írta...

Nekem is épp egy gyümölcssaláta jár a fejemben, kitaláltad a gondolatomat. :)

Ez a padlizsán nagyon ötletes! Szerintem az én tesómnak is tetszene.