2010. január 29., péntek

Almás pite, szilvalekvárral, dióval és mákkal

Ez a süti a szilvalekváros-diós almás pite megreformált (fehérliszt- és szinte teljesen cukormentes) és megmákosított változata. Kaptam az egyik blogszerzőtársamtól egy levelet, a mák fantasztikus élettani hatásairól (remélem, erről ír majd a blogba is!!!!), és ugyan eddig is volt rá hajlandóságom, hogy mákot egyek mákkal (hogy mást ne mondjak, minden reggelt egy erősen mákos zsemlével indítok), ezentúl már merő kötelességből is össze fogok mindent mákozni.
Ez az almatorta már hozza a flódni összes ízét, annak a súlyossága nélkül, mivel jóval kevesebb benne a tészta, szinte csak töltelék az egész. Az Ezékiel-lisztből ugyanolyan finom lett az omlós tészta, mint a fehérből, sőt, talán még finomabb, és az alig édesített szilvalekvár-mák-alma-dió töltelék remek kombináció.

Hozzávalók a tésztához:
- 2 csésze Ezékiel-liszt
- 20 dkg jéghideg, fagyos vaj
- 1 evőkanál fruktóz
- csipet só
- 7 evőkanál jéghideg víz

Az aprítógépemben két részletben morzsásítottam a lisztet a vajjal és a sóval. Deszkára borítottam, és a vízzel gyorsan összegyúrtam. Két majdnem egyforma cipóra osztottam a tésztát. A kicsit nagyobból akkora kört nyújtottam, amivel ki tudtam bélelni a nagy, kivajazott piteformát (az oldalát is, természetesen). A másik cipót is kinyújtottam, picit nagyobbra, mint a piteforma (ez lesz majd felül). Az alsó tésztalapra rátettem egy sütőpapírt, erre átraktam a második tésztakarikámat, és mehetett a hűtőbe, legalább fél órára, de még jobb, ha több órán át hűl. Már hosszú ideje így csinálom az omlós tésztákat, lehetőleg kinyújtva teszem el őket a hűtőbe, mert ha cipóban, akkor amikor előveszem, a hideg vajtól nyújthatatlanul kemény.

Hozzávalók a töltelékhez:
- néhány kanál cukormentes szilvalekvár
- kb. 10 dkg darált mák és némi tej
- kb. 15 dkg durvára vágott dió
- kb. másfél kiló alma lereszelve és kinyomkodva
- egy kávéskanál vaníliakivonat
- őrölt fahéj
- tetszés szerinti édesítőszer

Amíg hűl a tészta, össze lehet állítani a töltelékeket. A szilvalekvárral nincs dolgunk. A mákot kis tejben felfőzzük (mint a bejglihez), édesítjük tetszés szerint, én egy teáskanál fruktózt és egy teáskanál repcemézet tettem hozzá. A reszelt, kinyomkodott almát összekeverjük a dióval, az őrölt fahéjjal, a vaníliával, és szintén tetszés szerint édesítjük, én egy teáskanál fruktózt és néhány csepp szíviát tettem hozzá.

Összeállítás és sütés:
Kivesszük a hűtőből a tésztákat, a felső tésztaréteget félretesszük. A piteformában lévő alsó tésztalapot megkenjük szilvalekvárral (vagy mással, elhasználható minden maradék, én a felét somlekvárral kentem meg), rásimítjuk a kihűlt máktölteléket, ennek a tetejére jöhet a diós alma. Ráemeljük a felső körlapot. A széleit összenyomkodjuk. A tészta tetejét pedig jó sok helyen bevagdossuk, kilyuggatjuk, hogy a sülés közben keletkező gőzök itt jöjjenek ki, ne tetszőlegesen megválasztott helyen törjenek át:) Nekem még így is egy kicsit megrepedt itt-ott. Ha van kéznél, akkor kenjük meg felvert tojással a tetejét, és 200 fokra előmelegített sütőben süssük szép pirosra, valamelyik alsó rácson.
Akkor lehet szépen szeletelni, ha teljesen kihűlt. Nagyon finom, nagyon szép és nagyon kiadós.



7 megjegyzés:

Moha írta...

Ez mesés lehetett! Már viszem is a receptet.

Hedvig írta...

Csincsilla, segíts kérlek! Csodás ez a recept, de tudatlan vagyok. Mi fán terem az Ezékiel-liszt?

Andi írta...

Hédi, ne aggódj, senki se tudja mi lehet az Ezékiel-liszt! :-)

Köszönöm a kóstolót, és ajánlom mindenkinek ezt a sütit, mert isteni finom volt! Köszönöm a kóstolót!

Marcsi írta...

Én is megkóstoltam Andiéból, isteni volt!!!! sokkal jobb mint a daubnerben, pedig ők is jól csinálják :)

Bea írta...

Hédi, Andi, a mákos palacsintánál írtam egy kommentet az Ezékiel-lisztről. :) Felkeltette az én érdeklődésemet is.

Nagyon jó, hogy szinte csak töltelék az egész süti és mégsem esik szét amikor felszeleteled. Nekem biztos szétesne :(

segebaga írta...

Tőlem is jelest kapsz érte, mindjárt duplán: minőség+kostoló hozás :) Nagyon finom volt, köszönöm szépen!

csincsilla írta...

örülök, hogy tetszett és ízlett:) akkor már nem írok az Ezékiel-lisztről:)És pont az a fantasztikus benne, hogy nem esik szét, fogalmam sincs, hogy mért nem, szerintem nem nagyon lehet elrontani:)