2009. november 26., csütörtök

Mandulás-mákos muffin


Ezekkel a kicsit furcsa külsejű muffinokkal szerettem volna érkezni szombat este Tomi bulijába, de végül ehetetlennek nyilvánítottam, és nem égettem magam velük. A recepttel valószínűleg nincs semmi baj, mert egy héttel ezelőtt tesóm is megsütötte a mandulás-mákos muffint, és nekem az sokkal jobban ízlett, mint általában a muffinok. A recept a Mindmegettéről van, és bár szerintem mindent aranyosan betartottam, mégis Zokni pocakjában kellett végezniük.

Hozzávalók 12 darabhoz:

- 37,5 dkg liszt
- 25 dkg cukor
- 1 teáskanál sütőpor
- 1/2 teáskanál só
- 1,2 dl olaj
- 1,8 dl tej
- 2 tojás
- 1/2 teáskanál mandula aroma
- 2 evőkanál mák
- 12,5 dkg (szeletelt, nem darált) mandula (vagy dió)

Összekevertem a száraz hozzávalókat egy tálban: a lisztet, cukrot, sütőport, sót, szeletelt mandulát és a mákot is, bár a recept a mákot a legvégére írta. Egy másik tálban összekevertem a folyékony hozzávalókat: a tojást, tejet, olajat, mandulaaromát. Ezután összekevertem a kétféle hozzávalót.

Az eredeti recept azt írta: "Keverd a száraz hozzávalokat a nedvesekhez, de csak addig, ameddig egyszer jól elkeverednek. Ha túl sokáig kevered, nehéz lesz a tészta!" Ezen a megjegyzésen mérgelődtem keverés közben, mert nem tudom, mit stresszelnek engem ezzel a túl nehéz tészta rémével!? Hogy lehet nehéz a tészta csupán a keveréstől?

Szóval jól vagy rosszul összekevertem a kétféle hozzávalót, már akkor láttam, hogy nem egy szokásos állagú muffintészta lett, de mindegy, betöltöttem a papírkapszlikba és 180 fokon először 20 percig sütöttem, majd még újabb 20 és újabb 10 percig.


Tesóm szerint elmértem a lisztet, én arra tippelek, hogy az lehetett a baj, hogy nem csak két evőkanál mákot, hanem a dupláját használtam, amúgy meg nyilván nem jól kevertem a tésztát, amiért az bosszúból nehéz lett. Mit nehéz! Olyan volt, mintha kőből lett volna!


Három napig próbáltam küzdeni vele, mert a külső, szép barnára sült kérge nagyon finom volt és mert annyira sajnáltam a drága hozzávalókat, legfőképpen a mandulát, de aztán feladtam és Zokni-kutyának becsomagoltam az összeset, ezzel köszöntve fel drága gazdiját Katalin napján. Boldog névnapot tesó!

20 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez akkor itten a kő máffin! (nem kő leves). Jót szórakoztam a bejegyzésen. :-)) (bocsánat)

Éva írta...

Én voltam a bejegyző. Uf.

csincsilla írta...

szerintem ezt te tudat alatt eleve a zokninak szántad:) boldog névnapot, kedves zokni-gazdi!
muffin: túl sűrű volt a tészta? vagy mi az, hogy nem a szokásos? nyilván kellett volna még hozzá valami folyadék, a képen egyébként kifejezetten jól néz ki. az is lehet, hogy tovább sült, mint kellett volna.

Andi írta...

Bármi lehet. Túl sűrű volt, alig lehetett a kanálról levakarni. A szokásos muffintészta csöppen, ez meg nem csöpögött. És ha kellett volna még folyadék, akkor azt mér nem írta a recept?

Éva, örülök, hogy jót szórakoztál - legalább te! :-)

Éva írta...

Bea, megsütöttem a csőben sült sajtos brokkolit isteni lett, Anna is megette! Köszönjük!!

Andi írta...

Ezt ne ide tessék kommentelni! :-)

Bea írta...

Kommentelheti ide is, mert olvasom ám! :) Örülök nagyon, Éva, köszi, hogy kipróbáltad! :)

Andi, csak akkor tudod meg, hogy valamit te rontottál-e el (dupla adag mák), vagy eleve a recept rossz, ha megcsinálod még egyszer! Tudod, aki leesett a lóról..:)

Bea írta...

Én is boldog névnapot kívánok így utólag is kedves Segebagának! :) Remélem Zokni kutya is felköszöntötte!

Marcsi írta...

nem lehetne evőkanálban megadni mindig a liszt mennyiséget??? nekem a kis mérleg mindig mást mér :))) egyébként nem látszik, hogy nem sikerült, nagyon szép muffinok!

Daisy írta...

Szívesen időzöm nálad, szeretem olvasni, amit írsz, és kedvelem a receptjeidet is.
Ennek szeretném jelét adni, ezért nézz be hozzám, kérlek.

Andi írta...

Bea, köszi, ki fogom még egyszer próbálni, mert amikor tesóm sütötte meg, nagyon ízlett. Már megvettem az újabb adag mandulát is...

Marcsi, köszönöm, és szerintem is a mérleg a hibás!!!! :-)

Andi írta...

Köszönjük Daisy mind a hárman! Nagyon kedves tőled!

Marcsi írta...

Andika, ha újra megsütöd az evőkanalas adagolást írd meg légyszíves, én csak azután próbálokozom :) tudod brownies effekt :)

segebaga írta...

Kedves Csajok! Mindenkinek köszönöm a köszöntést, édesek vagytok!!!! Zokni kutya meg egyáltalán nem panaszkodott a minőségre, inkább a mennyiséggel vót a baj :)

zokni írta...

Vaúú Andi! Köszönöm a muffinokat, szerintem nem vót neki semmi baja, de egyáltalán nem panaszkodom! Sőőőt tessék mindig elrontani és nekem elküldeni, természetesen ez bármillen kosztra érvényes, vaúúúúú.
Szeretném elugatni itt mindenkinek, hogy 3-án lesz a szülinapom (4 v.5 senki sem tudja, én meg nem árulom el). És a fülemet nem ér meghúzni, de ha a tövét simogatjátok helyette, azt nadon-nadon szeretem. De nem vagyok telhetetlen szőrősgyerek, örülök minden kedves szó(sz)nak is (husival).vaúúúúúú

Andi írta...

A legcukibb kommentelőnek boldog szülinapot!

zokni2006 írta...

Nyalnyalnyal, vaúúú !

csincsilla írta...

kedves Zokni!
nagyon boldog, finomságokban gazdag születésnapot kívánok! nőjél nagyra!

zokni írta...

Kedves Csincsilla néni!
Köszönöm szépen, a nagyranövés meg csak széltében megy, de abban éppen mostanság gátol meg a gazdi. Most diétás tápra fogott, még szerencse, egész ehető, de hát össze sem hasonlítható azzal amit küldenek nekem a blogtársak. de azért igyekszem a gazdinak is megfelelni, szerinte már karcsúsodtam ( szerintem lassan tűbe lehet fűzni) és persze azt is tudom, hogy az egészségem miatt csinálja. Hát nem imádnivaló az én gazdám!

Andi írta...

De az! Én is imádom!