2009. november 9., hétfő

Kinder pingui

Már itt a bejegyzés elején a kedves olvasók megnyugtatása végett szeretném leszögezni, hogy nem a boltban kapható Kinder Pingui szeletről ("kedvencem mert olyan hűűűűűs") lesz szó. Bár lehet, hogy sokkal jobb lenne... Ugyanis a kinder pingui nevű süti, első elkészítése után nem lett a kedvencem - ellentétben a bolti verzióval. Nem az ízével van gondom, hanem a hozzávalók összegyűjtésétől kezdve a végeredmény elfogyasztásáig eltelő idővel. Nem beszélve a kettő közti idegbajról, ami engem kerülgetett.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy kedves ismerősömtől mostanában rengeteg receptet kapok továbbított e-mailként. Van hogy egy egész szakácskönyvet küld el nekem. Múlt hét elején viszont megkaptam a "Kinder finomságok" tárgyú levelét, amiben négy nagyon mutatós sütit láthattam, mindegyik valamelyik csoki alapján készült el. Mivel Iminek közelgett a névnapja, nagylelkűen megengedtem neki, válassza ki, melyiket süssem meg hétvégén. Holott tudtam, hogy úgysem olyan lesz a végeredmény mint amit az e-mailben láthatok. A kinder pinguira esett választása.


Tészta hozzávalói (2 laphoz):
- 6 tojás
- 6 evőkanál cukor
- 6 evőkanál meleg víz
- 6 evőkanál liszt
- 2 evőkanál keserű kakaópor
- 1 csomag sütőpor

Innentől kezdve két választása van az embernek: vagy elkészít minden hozzávalót egyben és utána elfelezi, lehetőleg egyformán. Vagy pedig mindent eloszt kettővel és kétszerre keveri ki, süti meg. Az utóbbi verziónál majdnemhogy garantáltan gyönyörűnek kell lennie a sütinek, hiszen minden egyforma rétegben kerül rá. Ezért választottam ezt. :)

Szóval a tészta hozzávalóit elfelezzük.

A tojások sárgáit keverjük fehéredésig a cukorral, apránként adjuk hozzá a vizet, és keverjük bele a sütőporos, szitált lisztet. A végén a kakaóport szitáljuk bele, és lassan elegyítsük el a masszával, így jó sötét színű tésztát kapunk, majd a tojásfehérjék keményre vert habját is óvatosan keverjük hozzá. A tepsi alját egy ecsettel kenjük ki olajjal, béleljük ki sütőpapírral, és azt is kenjük meg olajjal így könnyen le tudjuk majd választani a kisült tésztáról. Öntsük rá a masszát, ügyeljünk arra, hogy egyenletesen terüljön el. Előmelegített sütőben, 200 °C-on süssük ki. Vigyázzunk, mert nagyon hamar megsül, nekem kb. 8 perc volt egy lap!

A tésztával nem is volt gond, futószalagon gyártottam a két lapot, ami nagyon szép lett, nem esett össze és gyönyörűen leesett a sütőpapírról, ahogy egy másik, sütőpapírral bélelt tepsibe átfordítottam, hogy kitegyem a kamrába hűlni. Azt hiszem, ezt az olaj-sütőpapír-olaj variációt máskor is használni fogom.



Itt még csak egy réteg tejszín és csoki van a piskótán.

Tejszínes krém:
- 5 dl tejszín
- 1 evőkanál zselatin (vagy 1 csomag zseléfix, én ezt használtam)
- 1 evőkanál folyékony méz
- 1/2 kávéskanál vanília aroma

A krém hozzávalóit is elfelezzük.
A 2,5 dl tejszínt néhány perc alatt robotgéppel habbá verjük, beleszórjuk a zseléfix felét, majd ezzel tovább keverjük, amíg teljesen kemény lesz. Ekkor belecsorgatjuk a mézet, hozzáadjuk a vaniliaaromát és ezekkel is összekeverjük.

A habkrémet egyenletesen rásimítjuk az egyik kihűlt tortalapra és kis időre a hűtőbe tesszük hűlni.


Eközben elkészítjük a csokiréteget.

Hozzávalók:
- 15 dkg csokoládé
- 10 dkg margarin / vaj
- 1 evőkanál víz
- 2 evőkanál olaj

Gőz fölött olvasszuk fel a csokoládét (pici vizet, vagy tejet is adjunk hozzá, hogy lazább legyen), és amikor már felolvadt, adjuk hozzá a margarint és az olajat, és jó alaposan keverjük el, míg egyneművé válik. Ha kissé lehűlt, terítsük a tejszínes rétegre. Ismét tegyük hűtőbe dermedni!

Amikor a csokis réteg megdermed, keverjük ki a tejszín másik felét, és azt is kenjük rá.

És itt kezdődött a probléma: a második adag tejszínes réteget ugyanazokból a hozzávalókból (hiszen elfeleztem) készítettem mint az elsőt. Szinte percre pontosan addig kevertem, ugyanolyan sorrendben tettem bele az alkotóanyagokat mint az első esetében. Mégis, amikor a vaniliaaromát csöpögtettem bele, szinte elemeire bomlott a hab. Összeesett, csomós lett és egy tejszerű rétegen úszkáltak a kis csomók. Mivel nem volt több tejszínem itthon és a türelmem is fogytán volt, itt gondoltam úgy, hogy kivágom az egészet a szemétbe! Na de ha már ennyit dolgoztam vele... Mentettem a menthetőt, a kis csomókat lehalásztam a tejről, rákentem (amennyire tudtam) a csokirétegre és befedtem az egészet a másik tortalappal. Kicsit megnyomogattam. Nem kellett volna, mert sikerült kipréselnem egy kis tejet az elrontott habrétegből, ami az alsó piskótalap alá folyt. Így hát a feje tetejére fordítottam az egészet. Látható is a képeken, az alsó habréteg sokkal vékonyabb mint a felső.

Ezután megint beküldtem a hűtőbe hűlni az egészet.




És végül elkészítjük a bevonatot ugyanúgy ahogy a köztes csokiréteget.

Hozzávalók:
- 20 dkg étcsokoládé (szerintem elég lett volna 15 dkg is)
- 10 dkg margarin /vaj
- 3 evőkanál olaj
- 1 evőkanál víz
- 1 evőkanál porcukor (jé, most nézem, a nagy felindulásomban kihagytam a porcukrot!)

Ezt a felső tortalapra simítjuk és - milyen meglepő - néhány órára hűtőbe tesszük, hogy dermedjen és összeérjenek az ízek.

Sem a kinézete sem az íze nem olyan lett mint vártam. Igaz, hogy finom és nagyon töményen csokis, de nem is hasonlít a Kinder Pinguira. És bár a hab el lett szúrva éppen elég bele.
Az, hogy hogyan néz ki... Fel sem merem rakni a képet, ami alapján Imi eldöntötte, hogy ez legyen. Sokkal magasabbnak, kb. dupla vastagságú habrétegeknek kellene lenni benne, fele olyan vékony csokiréteggel.
Esztivel beszéltem előtte telefonon és kiderült, hogy egyszer ezt a sütit akarta megcsinálni amikor mentünk hozzájuk. Remélem legközelebb megsüti, és akkor felteszem, hogyan is kellene kinéznie!

19 megjegyzés:

Andi írta...

Istenem, micsoda mörfi hogy természtesen a második adag tejszín szemétkedik, amikor is az első már fel van kenve, nehogy már az egész sütikészítést még idejében félbe lehessen szakítani. És persze nincs otthon több tejszín. Mennyire ismerős!

Egyébként Bea, nagyon jól néz ki, és tudd, hogy én bele se mernék vágni egy ilyen bonyolult sütibe! (Na nem mintha én lennék a mérce sütisütésben.)

Andi írta...

IMINEK NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT! :-)

sheppie írta...

Ettől megjött az étvágyam...nagy kár, hogy épp fogyok... :(

tata írta...

ez a süti teljesen jól néz ki, csak kicsit bonyolult... viszont ennék belőle :)

Bea írta...

Köszi a biztatást lányok! :) Jól esik.

Andi, te még bonyolultabb dolgokat is tök jól meg tudsz oldani!

Tata, van még egy kicsi belőle, ha gondolod... :)

Hedvig írta...

Szerintem ilyen sütit fotóminőségben molett gyurma kék pingvinanyák sütnek ápolt, rendezett, tánc különórákra járó gyermekeiknek.

csincsilla írta...

szerintem nagyon finomnak néz ki:) jól tetted, hogy nem dobtad ki. én is nagyon régóta szemezek ezekkel a kindersütikkel (mondjuk, eredetit még sosem ettem, szóval nem is tudom, milyennek kéne lennie). a házisüti attól bájos, hogy ilyen kis tökéletlen a külseje, de a sok csoki tuti használ neki:) szóval bármikor betolnám a fél tepsivel:)
ja. régebben nekem is voltak gondjaim, de hosszú ideje már nem vajazok/olajozok, hanem a tiszta tepsi alját (oldalát nem!) beterítem sütőpapírral, és rögtön erre öntöm ezeket a piskóta(szerű) tésztákat. Ha kész, rácsra borítom, és még forrón lehúzom a papírt, mindig szépen lejön.

segebaga írta...

Beuskám, csak arra vigyázz nehogy nálad rendeljenek a bótok is :)!! Szerintem szuperűl néz ki és csorog a nyálam!

Bea írta...

Nagyon édesek vagytok, köszi a biztatást, jól jön most a meggyötört lelkemnek. :)

Csincsilla, neked külön köszi a jó tanácsot, legközelebb kipróbálom!

Drága Segebaga, attól nem tartok, hogy mostantól kezdve látástól mikulásig kinder pinguit kell sütnöm. :) Hacsak nem ismersz valakit a csokigyárban és nem akarsz beprotezsálni engem oda...

Mazsolino írta...

Szerintem igenis szép lett! És gratula a kitartásért is! :)
Nekem túl csokis a pingui, már az eredeti is, de a krém, tészta igazán bejött!! De ha csinálnál nekem kinder tejszeletes tortát... ;-) :))

tata írta...

aggyad ide a maradékot! :)
kömben nagyon büszke vagyok rád, hogy egy ilyen baromi nehéz sütinek nekifogsz! asszem én sose tennék ilyent. max, mikor már nagymama leszek és más dolgom se lesz... :)

Andi írta...

Miről beszélsz Tata? Hogy amikor nagymama leszel nem lesz semmi dolgod? Sose lesz időd semmire!!! Rohanás az oviba, suliba, hosszú nyári szünetek alatt a biciklizések, strandolások, nyaralások az unokákkal, télen a mozi, uszoda, és emellett még a munkád is. Ne reménykedj, hogy majd nyugdíjas korodban leszel nagymama, ahhoz túl korán kezdted!

tata írta...

te meg haggyá békén! ppá-ppá-ppá-ppá-ppá-ppá

Bea írta...

Na igen Tata, érthető is a helyzet. Hiszen te még kiscsirke vagy, élvezed az életet, a bulizás fontosabb mint a konyhai teendők. :) Én meg már a megfontolt korba léptem.

tata írta...

te is kiscsirke vagy, csak van türelmed ilyen nehéz sütiket csinálni. én maradok a muffinnál... csip-csip-csip

Andi írta...

Nem hagylak! röf-röf

zokni írta...

ÁLLATOK !!!

Andi írta...

:-)

Moha írta...

Kedves Bea! Nem lett olyan szörnyű a végeredmény, mint a leírás alapján gondoltam. Sajnos a tejszíned egy picivel tovább verted talán, ezért kezdett "alkotóelemeire" szétesni, majdnem vaj+író lett belőle.
Egyébként picit másként- más arányokkal nálam is készült, nézd meg és adj még egy esélyt neki:)
http://mohakonyha.blogspot.com/2010/02/kinder-pingvin-kocka.html