2009. október 7., szerda

Tarte tatin, 1.

Már megint almatorta. A nagy klasszikus. Ez most kivételesen más forrásból, az Életünk a Tatin utcában című könyvből. Azt hiszem, talán ez volt az első gasztroregény, amit olvastam, és nagyon tetszett, érdekelt a történet is, és nagyon ígéretesek voltak a receptek is (és nem csak ígéretesek, hanem eddig minden tökéletes volt, amit főztem belőle). Szóval irtó hepi voltam, hogy micsoda jó kis műfaj, mármint a gasztroregény, de korai volt, mert a következő néhány, amihez volt még szerencsém, hervasztóan unalmas volt. Így aztán nem is olvasok már ilyesmit.
Ezt az almatortát már megsütöttem belőle, pont kétszer. Az első alkalommal nagyon finom volt, abbahagyhatatlanul etette magát. A második alkalommal az éppen ehető kategóriába jutott. És akkor még nem írtam blogot, szóval fogalmam sincs, hogy mit csinálhattam másként, legjobb tudomásom szerint semmit. Szóval ez volt a harmadik kísérletem.
Ez sem lett tökéletes, mert a receptben javasoltnál kisebb serpenyőt használtam (mert csak az volt), és emiatt édesebb és karamellesebb lett a kívánatosnál. Viszont - legalábbis nálam - még így is lesöpörte a többi versenyzőt, abszolút első helyen áll. És az is mellette szól, hogy talán a leggyorsabb az összes között, legalábbis az élőmunka-befektetést tekintve. És egy kis almán kívül alig kell hozzá valami, szóval bármikor előállítható az otthoni készletekből.
Jöjjön akkor a recept:
Hozzávalók a tésztához:
- 20 dkg liszt
- egy nagy csipet tengeri só
- 10 dkg felkockázott vaj
- 5-6 evőkanál hideg víz

Robotgépbe beleszórjuk a száraz hozzávalókat, morzsásítjuk, munkalapra borítjuk, és a vízzel gyorsan összegyúrjuk. Enyhén lisztezett felületen 27 cm-es átmérőjű körlappá nyújtjuk, és egy sütőlemezen vagy egy tálcán, letakarva, betesszük a hűtőbe legalább egy órára. Ezalatt elkészíthetjük a karamellizált almákat.

Hozzávalók a karamellizált almához:
- 30 dkg cukor
- 1/2 vaníliarúd (egy zacskó Bourbon vaníliás cukrot használtam helyette)
- 15 dkg vékony szeletekre vágott hideg vaj
- 2,5 kg félbevágott, meghámozott és kicsutkázott savanykás alma (kicsi jonatán almákat használtam, szerintem savanykásabbal még jobb lett volna)

A cukor egy részét kávédarálóban megőröljük a vaníliarúddal, vagy egyszerűen csak hozzákeverjük a vaníliás cukrot. Keresünk egy nagy, 26 cm áűtmérőjű vastagtalpú serpenyőt, olyat, amit majd a sütőbe is berakhatunk. Egyenletesen terítsük szét az alján a cukrot. Tegyük rá a vajdarabokat a cukorrétegre. És most jó szorosan rakjuk ki a fél almákkal (állítani kell az almákat, nem fektetni:)), körkörösen, vagy máshogy, szóval hogy legyen egy kis formája is, mert ez lesz majd a torta teteje, látszódni fog. Az a cél, hogy minél több almát tuszkoljunk bele, sütés közben kicsit úgyis összeesnek. Nem lehetetlen a feladat, az én kis 20 cm-es serpenyőmbe is sikerült beletömni egy és háromnegyed kilónyi almát.
A serpenyőt mérsékelt lángra tesszük, és fedő nélkül egy órán át pároljuk. Közben néha figyeljünk, nem akar-e megégni, és vegyük kisebbra, ha kell. A cukor szépen karamellizálódik, és összeolvad a vajjal és az almákból kisülő lével, isteni illat lesz tőle a konyhában:) Néha locsolgassuk meg az almák tetejét ezzel a lével. Kb. egy óra alatt szép aranybarnák lesznek az almák.
Előmelegítjük a sütőt 220 fokra. Vegyük le a serpenyőnket a tűzhelyről, vegyük ki a tésztát a hűtőből. Ügyeskedjük rá a fortyogó karamellás almák tetejére a körlapot, a tésztaszéleket dugdossuk körben az almák alá, közben kicsit tuszkoljuk a serpenyő közepe felé az almákat, hogy jó szorosak maradjanak, annak dacára, hogy kicsit összesültek. Nem könnyű feladat, de az apró külalaki hiányosságok nem fogják elrontani a torta ízét.
Tegyük a serpenyőt sütőlemezre, és süssük olyan 25-30 percig, amíg szépen meg nem pirul a tészta teteje. Közben majd valószínűleg kibugyog belőle az almalé és a karamell, de nem baj.
Ha megsült, kivesszük a sütőből, és most jön a legnehezebb feladat, ezt a tűzforró, szörtyögő karamelles cuccot rögtön át kell fordítani egy nagy tálra vagy tányérra (minél határozottabban csináljuk, annál kisebb az esélye annak, hogy karamellel borítjuk be a fél konyhát). Nekem mindig nagyon szépen ki szokott fordulni, azt írja a könyv, hogy ha egy-két almadarab ragaszkodan a serpenyőhöz, akkor azokat ilyenkor még szépen vissza tudjuk operálni a helyére.
Várjuk meg, amíg kihűl.
Esős vagy nem esős őszi délutánokra javaslom, valami finom teával:)

9 megjegyzés:

Éva írta...

Hú de furán néz ki! Olyan lekváros lett az alma... Én is olvastam a könyvet és végigirigykedtem.... innen a vasfüggönyön túlról! Nagyon jó az almás süti verseny is korábban nekem is eszembe jutott hogy meg kéne próbálni az almásokat egymás után .... Aztán arra gondoltam hogy mennyi plusz kilót jelente ez .... és nem valósítottam meg. Örülök, hogy megcsináltad! Bravó!

csincsilla írta...

beáldoztam magamat:) ezt is majdnem egyedül kellet megegyem! de mindent a gasztrooltárra!

Névtelen írta...

Érdekes ötlet serpenyőben sütni a tortát.

Jutka írta...

Nagyon klassz a blogod, majd gyakrabban benézek hozzád. Gartulálok Jutka.

Jutka írta...

Nagyon klassz a blogod, majd gyakrabban benézek hozzád. Gartulálok Jutka.

Bea írta...

Hú, nagyon hosszúnak tűnik így elsőre végigolvasva. Ez is tipikusan egy olyan süti, hogy legalább 5-ször annyi idő előállítani, mint elpusztítani. :) Viszont biztos, hogy nagyon finom, én szívesen vállalom a plusz kilókat, ha főkóstolóra van szükséged! :)

Marcsi írta...

jaj de gyönyörűűűűűűű:)

Andi írta...

Nagyon finom, de nekem nem az első helyen van. A különcsége miatt, mármint amiatt, hogy serpenyőben sül, viszont nem is az utolsó! :-)

Andi írta...

Csincsilla, biztos vagyok benne, hogy meg fogsz lepődni, nálam egész más a sorrend:
1. Elzászi almatorta
2. Normandiai almatorta
3. Nagymama almás pitéje
4. Amerikai almatorta
5. Mandulás almatorta
6. Tarte tatin, 1
7. Almás táska

De én ne vagyok egy Gombóc Artúr, mióta megöregedtem, szóval nem biztos, hogy a legjobb az ízlésem a sütikben. Ettől függetlenül szívesen végigkóstolom mindet még egyszer, ha meg akarsz győzni egy másik sorrendről! De csak a te kedvedért!!!