2009. október 3., szombat

Almás táska

Aznap, amikor Csincsilla felrakta a tarte fine receptjét, elhatároztam, hogy hétvégén én is megsütöm, mondván, hogy már hónapok óta gondolkodom, mit is csinálhatnék azzal az egy doboznyi leveles tésztával, ami a mélyhűtőben várt sorára.

Az ötletem akkor fulladt kudarcba, amikor kibontottam a dobozt és megláttam, hogy a fél kilónyi tészta nekem nem egy tömbben van, nem is szépen kinyújtva, hanem hat egyforma, lapos téglalapra vágva.

Így hát a tarte fine-ból almás táska lett.

Hozzávalók:
- fél kg leveles tészta
- 1 kg alma
- cukor
- 1 csomag vaniliáscukor
- fahéj
- tojás

Az almát megpucoljuk, lereszeljük, megszórjuk cukorral - ízlés szerint, attól függ, mennyire édes az alma - és állni hagyjuk. Közben a leveles tésztát kinyújtjuk és elosztjuk 8 felé. Mivel nekem 6 lapom volt, nem vágtam kisebb darabokra, viszont picit még nyújtottam mindegyiken. A lapok egyik felét párhuzamos csíkokkal bevagdossuk.

Az almát kicsavarjuk és egy lábasban pár percig pároljuk. A levében elkeverünk egy csomag vanilia ízű pudingport. Nekem nem volt itthon 1 kilónyi almám, féltem is, hogy kevés lesz, de végül még maradt is a töltelékből. A lényeg, hogy mivel kevesebb volt az alma, így a leve is túl kevés lett egy zacskónyi pudingporhoz. Rögtönöztem és egy kis tejjel egészítettem ki.
A keveréket hozzáöntöttem az almához, megszórtam fahéjjal, vaniliás cukorral és addig főztem, amíg besűrűsödött.

Kicsit kihűtöttem, majd a hat tésztalapra egy-egy nagy halmot kanalaztam. A tészták oldalait megkentem tojással, majd összehajtottam úgy, hogy a rácsos tető legyen felül és a széleit jól összenyomkodtam.
Átemeltem sütőpapírral bélelt sütőlapra (egyre ráfért mind a 6), a tetejüket szintén megkentem tojással és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 10-12 perc alatt ropogósra sütöttem.

Lehet, hogy legközelebb kisebb darabokra vágom, mert így akkorák lettek, mint a pékségekben kapható almás/meggyes/túrós táskák, piciben biztos még szebbek lennének.
Nagyon finom és egyszerű süti, eteti magát. A leveles tésztákkal csak az a bajom, hogy nagyon gyorsan elfogynak nálunk. :) Ha másnak is szeretnék adni belőle vagy egyszerűen csak vendégek jönnek, biztos nem fél kilóval állnék neki a sütésnek.

Itt pedig az látható, hogy Vilma és Frakk hogyan készül a hideg, sötét őszi és téli estékre:


5 megjegyzés:

Andi írta...

Ez az almás táska is nagyon jó ötlet, egyszer biztosan megvalósítom én is! De ez a két kutya a párnácskáján - szenzációs!

Mazsolino írta...

Te ilyen fantasztikusan képernyőn keresztül is illatos, fantasztikusan finom sütiket is tudsz??? És ilyen sokáig titkoltad??????? 8-O :)

viki írta...

Frakk sötétebb lett??? :D Nagyon gusztusos süti. :)

csincsilla írta...

irtó édesek!!! indulhatnának a szinkronalvás világbajnokságán. és szerintem meg is nyernék. tökéletes gyakorlat. és köszi, hogy kicsit átvetted az almáscuccgyártás, most hétvégén nem értem rá:) istenien néznek ki!

Bea írta...

Tesókám, nem titkoltam én, csak ööö....elfelejtettem mondani. :)

Viki, szerintem Frakkot kevésbé érte a vaku mint Vilmát. :) Ezért láthatod sötétebbnek.

Csincsilla, igazán nem akartam elvenni a munkádat és a dicsőséget, de látod, rákényszerültem, hogy kitaláljak valami mást, megszívattak a levelestészta-gyártók és -dobozolók! :)
Frakkék tüköralvásban is indulhatnának, előfordul, hogy ugyanezt a csigapózt veszik fel mindketten, de egymással pontosan szemben.