2009. október 22., csütörtök

Almás pite, szilvalekvárral és dióval - és a nagy almatortaverseny eredményhirdetése

Néha kicsit felfüggesztem az almatortagyártást és evészetet, mert eltelek vele, de aztán újult erővel támadok:) Egyszerűen még nincs itt az ideje a csokis, tömény sütiknek, almaszezon van, és kész.
Biztos kicsit hosszú lesz a leírás, de rém egyszerű dologról van szó, alul-felül finom, ropogós pitetészta, közte meg nyers reszelt alma, némi dióval és lekvárral, megcsinálni talán gyorsabb, mint leírni.

Hozzávalók a tésztához:
- 2 csésze liszt
- 20 dkg jéghide vaj, felkockázva
- 2 evőkanál cukor
- csipet só
- kb. 6 evőkanál jéghideg víz

A lisztet, cukrot, sót és a felkockázott vajat az aprítógépbe dobtam, néhány nyomással összemorzsásítottam. Hozzáöntöttem a vizet, és néhány kicsit hosszabb nyomással összedolgoztam (előfordulhat, hogy kell még 1-2 kanál víz hozzá). Enyhén lisztezett deszkára borítottam, gyorsan (az ennyire vajas tésztákat nem szabad kézzel abajgatni, mert felolvad benne a vaj) összegyúrtam, és két cipóra osztottam. Az egyiket akkora téglalappá nyújtottam, hogy ki tudjak bélelni vele egy 20*33 cm-es kivajazott tepsit, úgy, hogy az oldalfalakra is jusson egy kb. kétcentis szegély. A másikat fóliába csomagoltam, és ment mindenki szépen a hűtőbe, legalább egy órára.

Közben meg lehet csinálni a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:
- olyan másfél kilónyi édes alma
- 6-7 evőkanálnyi szilvalekvár (nem számoltam...)
- 3-4 marék dió
- cukor, ízlés szerint
- 1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
- 1 teáskanál vaníliakivonat

Az almát meghámozzuk, csutkátlanítjuk és lereszeljük. Egy-két kanál kristálycukorral elkeverjük, és hagyjuk állni kb. egy órát, meg fog barnulni, és levet enged. (Én a tavaly eltett reszelt almámat használtam hozzá, mert még mindig rengeteg van belőle.) Nagyon alaposan csavarjuk ki, hogy nehogy eláztassa majd a tésztát (ez a legnehezebb része a sütésnek). A teljesen száraz almát tegyük egy nagyobb tálba, és keverjük össze a felaprított dióval és a fűszerekkel (a vanília és az alma fantasztikusan jól állnak egymásnak!!!).
Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Kivesszük a hűtőből a tepsit és a tésztát. A tepsiben lévő tésztát megkenjük vastagon szilvalekvárral (cukormentes sült szilvalekvárt használtam), rákenjük a diós-fűszeres almát. Közben kicsit megpuhult már a cipóban ácsorgó másik tésztadarab, azt kinyújtjuk kb. akkorára, mint a tepsink (nem baj, ha fél-egy centivel nagyobb). Szépen ráfektetjük a töltelék tetejére (a nyújtófára tekerve lehet könnyen átemelni), a széleit picit összenyomkodjuk, de ez el is hagyható. Most lehet kibontakozni és alkotni, valahogy ki kell lyuggatni a tetejét, hogy ki tudjon majd jönni a sütés közben keletkező gőz.


Kb. 45-50 percig sült, ha hamarabb elkezdene pirulni a teteje, akkor takarjuk le egy darab alufóliával, mindenesetre az aljának is át kell sülnie.
Ha kész, hagyjuk egy kicsit kihűlni, de minél hidegebb, annál szebben tudjuk szeletelni.

Nagyon finom lett, vékony, ropogós tészta, sok és finom töltelék. Az alma-dió-szilvalekvár kicsit felidézi a flódnit (a mákot most kihagytuk), de nem annyira tömör és laktató, annál jóval könnyedebb darab. Nem nevezném azért diétásnak, de nincs benne túl sok cukor, a töltelékbe alig kell valamicske, főleg, ha jó édes almát és cukormentes lekvárt választunk. Volt szerencsém kóstolni melegen, langyosan és másnap, teljesen hidegen, mindenhogy nagyon finom!!

Almatortaverseny
Négyen teszteltünk. Kiütéses győzelmet aratott a mandulás almatorta és a Tarte Tatin. Minden összebeszélés nélkül hármunknál (pedig nagyon más a süteményízlésünk:)) ez a kettő lesöpört mindenkit. Azon kicsit hezitáltunk, hogy a harmadik ki legyen, szóba került a Tarte Fine (még tervezem továbbra is egyszer vajból készült vajastésztából), az amerikai almás, meg a normandiai is, de ezeken már gondolkodni kellett, hogy milyen is volt, melyik is volt, és melyik is volt jobb. Negyedik tesztelőnknél egész más eredmény jött ki, nála az elzászi almatorta nyert, nálunk az még szavazatot sem kapott (persze, mindegyik finom volt, de ez pl. kicsit sok volt már) – itt a megjegyzéseknél olvasható a nehéz munkát végző zsűritag igazán dícséretreméltóan pontos tetszési listája, ezúttal is köszönet érte!!!!
Én most így utólag benevezném ezt az almás- szilvalekváros-diós pitét is, és nálam most ez van az első helyen, holtversenyben a Tarte Tatinnal, kiütötte a mandulás almást (pedig az is nagyon finom).

És a bónuszkép. Most, hogy ilyen hideg lett odakint, így lehet vágyakozni a cserépkályha mellé, ha a gonosz gazdi teljes két és fél percre kiküldött minket az udvarra, egy kis egészségügyi sétára. Hogy megszakadjon mindenki szíve, aki bent melegszik.



6 megjegyzés:

mazsolla írta...

Szívtelen! :)

Andi írta...

Baromi finom volt ez a süti, nálam is első helyre került. Isteni volt a szilvalekvár is benne, meg az érezhetően friss dió íze.

Még jó, hogy az ajtóüveg nincs befagyva, akkor már tényleg fájna a látvány. Így is rettenetes, vérzik a szívem szegény kiskutyáért! Mit szólnál, ha neked kéne kimenni a dermesztő hidegbe?

Hedvig írta...

Fú, ez igan!
Sokat ültem a gép előtt, fárad vagyok, mert azt olvastam: "két deci jéghideg vodka", pedig az már a halálos dózis.

Bea írta...

Már vártam ezt a bejegyzést, kiváncsi voltam, melyik süti milyen helyezést ért el. :)

Az a könyörgő kutyaarc! Hihetetlen, mit tudnak produkálni csak hogy a lelkünkre hassanak! Imádnivalóak.

Hédi, nem mindenkinek halálos dózis..Gondolj csak az oroszokra! :)

Andi írta...

Hédi, és mit sikerült 2 deci jéghideg vodkának olvasni? a 6 evőkanál jéghideg vizet? :-) Ez igen! Talán a forralt bor teszi...

Még azt akartam írni, hogy egyszerűen gyönyörű a virágminta a torta tetején! Én is ilyet fogok csinálni!

Marcsi írta...

Csincsilla komolyan mondom beírok a kutyapostába Szűcs Gáborhoz :)a süti most is gyönyörű mint mindig :)