2009. július 26., vasárnap

Rántott paprika

Tagadhatatlan, hogy ez az étel nem tartozik a 30-40 perces vasárnapi ebédek közé, de régóta szerettem volna megmutatni mert annyira különleges és sokan soha nem hallottak még róla. És persze az is nagy örömmel tölt el, hogy ezzel a recepttel kapcsolódhatok kedvenc blogomhoz is. Amúgy egy ilyen hosszalmas ebéd elkészítése nem megy segítség nélkül: amíg én készítettem a sokféle finomságot, felnőtt-gyermekrabszolgám megpucolta az ablakokat nekem, szinte örömmel és lelkesen, amit ezúton is nagyon köszönök neki. A lelkesedése abból is fakadt, hogy vadiúj laptopját cipelte magával minden ablakhoz és figyelte, mikor ír neki msn-en a szerelme, amire persze azonnal ugrott válaszolni. :-)


Kétségtelen, hogy a mai vasárnapi ebédünkön a csütörtökön Borinál elköltött ünnepi vacsorám hatása érződik. Az asztalon látható ételek:
  1. csőben sült (gratírozott) burgonya (neve Franciaországban "gratin dauphinois", Amerikában pedig "scalloped potatoes"
  2. házi ketchup
  3. sült zöldségek
  4. rántott csirkemell
  5. tejfölös uborkasaláta
  6. rántott paprika

A rántott paprikával kötött ismeretségem is Borihoz kapcsolódik, ugyanis barátnője, Margó kedveltette meg velem ezt a finom ételt. Elkészítése bár bonyolultnak tűnik, nagyon egyszerű. A jó vastag húsú paprikákat megmostam, beletettem egy sütőpapírral bélelt tepsibe és 200 fokon sütöttem őket addig, amíg mindenhol feketék/barnák nem lettek. A sütési idő közben egyszer megfordítottam a paprikákat. Amikor elkészült, kikaptam őket a sütőből, csak úgy stahllosan, jól megégettem a kezemet, majd picit megsóztam, és letakartam a tepsit egy tiszta konyharuhával.


Erre azért van szükség, hogy a gőzben a paprikák héja kicsit felpuhuljon, ezáltal könnyen (vagy nem) lehúzható. Szerintem azért ez nagyban függ a paprikák fajtájától is, a mostani estemben nem mindegyikről jött le könnyen a héja, de nem szabad feladni, szépen le kell húzni, vagy kaparni a megégett paprikahéjat, majd el kell távolítani a magos részt és a szárat. Ezután nincs más teendő, mint a szokásos módon bepanírozni és forró olajban kisütni.

Egyébként a sültpaprika-saláta készítése onnan folytatható, hogy a paprika héját lehúzzuk, de az majd egy másik bejegyzés témája lesz.


A csőben sült tejszínes krumpli nagyon egyszerűen készült: egy tűzálló tálat kivajaztam, leraktam benne a karikára vágott krumplit, minden réteget sóztam és borsoztam, majd leöntöttem tej és tejszín keverékével. 200 fokon sütöttem 90 percig. Lehetne kis fokhagymával is bolondítani, úgy még finomabb.


Ilyen sült zöldségeket ettem Borinál, csak nekem nem volt itthon cukkinim, ezért azt uborkával pótoltam: egy szál sárgarépát, egy fej lilahagymát és egy szál uborkát gyufaszál vastagságú hasábokra vágtam és olajon megsütöttem, majd amikor elkészült, sóztam-borsoztam. Nem tettem rá semmmi más fűszert, bár nagyon szeretem a fűszernövényeimet, de ezt is mindig Borinál szoktam megtapasztalni, hogy a zöldségek saját, fűszerezetlen íze is mennyire finom tud lenni!


Így nézett ki a mai ebédem: egy kis adag csőben sült krumpli, egy kanálka sült zöldség és egy darab rántott paprika, amihez tejfölös uborkasalátát ettem. Bár nem tűnik soknak, nagyon laktató kaja.


Toma persze rántott csirkemellet kapott, amit vastagon megkenegetett a tegnap készített házi ketchuppal. Meg is érdemelte, nagyon sokat dolgozott ma itthon!


5 megjegyzés:

Bea írta...

Aztaaaa! Már megint valami különlegeset alkottál. :)
Én is nagyon örülök, hogy újra itt vagy.

csincsilla írta...

ez igen! mi volt a desszert? :) remélem, nem csak ennyifélét főztél :)

Ági írta...

Ha vasárnap melózok, mindig olyan eledeleket raksz fel, amitől tisztára lelki beteg leszek, és fel akarom falni még a bejárati ajtó üvegjét is! :-DDDDD

Andi írta...

Csincsilla, pont a te grízes sütidet szerettem volna még hipp-hopp elővarázsolni, de nem volt otthon joghurt. Csak ma reggelre készült el egy nagy befőttesüvegnyi adag, úgyhoy ma előállítom a sütidet őszibarackkal!

Ági, bocsi! :-) Nem 30 perces, de gondoltam, hogy tetszeni fog!

Andi írta...

Köszi Bea! :-)