2009. június 11., csütörtök

Lusta háziasszony cseresznyés rétese

A recept Anyucitól van, pedig ő nem is volt lusta. Élete végéig kézimunkázott, könyveket, újságot olvasott, befőzött, kirándult, nagytakarított :-). [Emlékszem, amikor annyi idős lehetett, mint most én, félévente átrendezte a szobát, a régi nehéz bútorokat egyedül húzogatva egyik faltól a másikig. És később is, amikor már nem rendezte át annyiszor, akkor is rendszeresen kitakarított minden bútor mögött: nem is találtunk nála porcicát még a könyvszekrény mögött sem!] Amikor nagyon elfáradt, pihenésképpen rádiót hallgatott vagy tévét nézett. Tőle tudtuk meg a könyvújdonságokat, amiket feltétlen el kell olvasni, sőt ha ő olvasott valamit először, aláhúzta nekünk a fontosabb gondolatokat. Minden érdekelte a világból, mindenről volt véleménye és mindig határozottan tudta mi a jó és mi a rossz. (Én néha elbizonytalandom.) Ilyen volt ő, s aztán amikor már nem volt hajlandó bekapcsolni a rádiót sem, tudtuk, meg vannak számlálva a napjai.

Anyuci horgolta ezt a szépséges alátétet.
Későn kapcsoltunk Évával, hogy megkérjük anyukáját, horgoljon ilyen szép tányéralátéteket mindkettőnknek, mert kerek asztalainkhoz ritkán lehet szép kerek alátéteket kapni. Biztos boldog lett volna, hogy szükségünk van a keze munkájára! És mi is, hogy ilyen szépségeken ehetünk.


Nem is lehet lusta az a háziasszony (és háziember), aki értékes szabadidejének egy részében szívesen süt-főz szeretteinek. Lustának csak azért nevezem, mert nem én gyúrtam és nyújtottam a rétestésztát, hanem boltban vásároltam. Nem is tervezem a házi készítést, mert nagyon nehéznek tűnik, ráadásul nekem CSAK KEREK ASZTALOM VAN! :-) - azon nem lehet jól kihúzni.


Azzal kezdtem, hogy - mint ahogy Bea bejegyzéseinél megszoktuk - magam elé készítettem az összes hozzávalót: réteslap, olaj, zsemlemorzsa, dió, cukor, gyümölcs, fahéj ... és a recept. Máskor nem szoktam ennyire előkészülni, de a rétesnél ha nem így csinálom, mindig kifelejtek valamit. És bármennyire is ijesztőnek tűnik, én olajjal szoktam megkenni a tésztát, ráadásul olivaolajjal. Még soha senki nem vette ezt észre. Ha valaki mégis idegenkedne tőle, olvasztott vajra cserélheti.


Ezután egy tiszta konyharuhára széthajtogattam a 6 lapos rétestésztát és az alsó két lapot kiterítve hagyva, a fölső négyet újra összehajtogattam és visszatettem a zacskójába, nehogy kiszáradjon, amíg a többivel dolgozom. A (kettőből a) felül lévő lapot teljes széltében és hosszában vékonyan megkentem olajjal. Nem szoktam vizes konyharuhával bajlódni, és semmiképpen sem szoktam minden egyes tésztalapot megkenni olajjal, mindig csak a fölsőt!

Az alsó 10 centis sáv kivételével az olajozott tésztát leheletnyit megszórtam házi zsemlemorzsával, erre egyenletesen egy kis (úgy 2-3 evőkanál) kristálycukrot szórtam és meghintettem aprított dióval. [A diót szorgos kis rabszolgakezek pucolták tavaly Kisnánán. Ne is reménykedjetek, most sem ússzátok meg! :-)]


Ezután kevés magozott cseresznyét osztottam el a cukros-diós felületen. Ha meggyes rétest készítettem volna, ekkor következett volna egy újabb cukrozás, de most ezt a lépést kihagytam és rögtön fahéjjal szórtam meg a gyümölcsöt (Marcsi ezt a lépést kihagyhatja!).


A rétes jobb és bal szélét 1-2 centi szélességben visszahajtottam (mint a banános rétesnél), majd a konyharuha segítségével elkezdtem feltekerni a rétest. (Általában nem szoktam a jobb és bal oldalát visszahajtani, és akkor sem hullik ki belőle a töltelék, de ezt most be akartam mutatni, mert a banános rétes leírásánál Csincsilla nem értette, mi a feladat.)

Ezután a feltekert rétesrúd közelébe helyezem a sütőpapírral letakart sütőlemezt, és egy gyors és határozott mozdulattal átemelem rá a rudat.


Amint a helyére került, azonnal megkentem olajjal nehogy kiszáradjon, és így várakozott arra, hogy a maradék 4 réteslapot is pontosan ezzel a módszerrel feldolgozzam.


Így a 6 lapos réteslapból 3 rúd rétesem lett. Amikor mind a három rúd beolajozva pihent a sütőlapon, betoltam a tepsit a 180 fokra előmelegített sütőbe 12-15 percre.


Amikor elkészült, recés élű kenyérvágó késsel szép szeleteket vágtam és igyekeztem visszafogni magam, nehogy mindet felfaljam még melegen!


Rétesvariációk:

Meggyes rétes: ugyanez az eljárás, csak kicsit több cukrot szoktam használni.

Diós rétes:
Stahl: Büntetlen örömök c. szakácskönyvében szerepel. Bár nem szó szerint követtem a receptet, de az nagyon tetszett benne, hogy a diós tölteléket fellazítja két tojásfehérjéből vert kemény habbal. Ezáltal tényleg nagyon laza diótölteléket kaptam, ráadásul még elhasználtam két tojásfehérjét a mélyhűtőből. Szerintem zseniális ötlet! A diós tölteléket viszont nem az egész felületen kell szétosztani, hanem csak egy 4 cm széles sávban a réteslap egyik oldalával párhuzamosan. Ezután lehet feltekerni.

Mákos rétes:
Igaz, rétesnek nem próbáltam ki a tojásfehérjés máktölteléket, de bejgliben igen, és annak is nagyon jót tett ez a kis újítás.

Csokis-meggyes
, azaz feketeerdő-rétes: Ez ma jutott eszembe, talán a vasárnapi meggyszedés után már ki is próbálom!

Banános rétes
: Leírása itt olvasható.

Mint tudjuk, a variációk száma végtelen, én eddig ezeket próbáltam. A sós rétesek nem vonzanak, de talán egy túrós, vagy egy szilvás rétes még bele fog férni az életembe! :-)


Mivel én nem ismerem a házi rétestésztából készült réteseket, azt mondom, talán nem is éri meg az a sok küszködés a tésztával, merthogy a bolti tésztából készült rétes ugyanolyan finom pedig milyen pici energiabefektetés és időráfordítás szükséges hozzá. Talán félóra az egész hadművelet az elejétől a végéig - és akkor már meg is kóstoltam!



11 megjegyzés:

Éva írta...

Végre itt a rétes-szezon!!
Nagyon finom lehetett (én is pont ezt készítettem) és isteni lett, de nem csak két réteget használtam a rúdhoz hanem mindet! Talán 4 réteg is elég lett volna....
Anyukám is nagyon megdicsérne Andi!!
(Annának nem ízlett)...:-((

Bea írta...

Vitáznom kell veled Andi! Gyönyörű a rétesed és biztos nagyon finom, de én gyerekkoromban, vidéki rokonoknál csak házilag készített rétest ettem, valamint Bee barátnőm is csak saját kezűleg készített tésztából lát el minket rétessel és NAGYON-NAGYON MÁS AZ ÍZE! Én a bolti réteslap ízét nem szeretem. Ez a saját véleményem és hozzá kell tennem, hogy ha rétest akarnék enni, én is csak bolti réteslapból csinálnám az időhiány miatt.

Marcsi írta...

Andikám az én Nagyikám meggyes-túrós és almás-mézes réteseket sütött mindig, a Tidéd van olyan gyönyörű mint az övé volt :)

TheJT írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Andi írta...

Toma gépéről kommentelek, ezért sikerült az előbb Tamás néven írnom. Na tehát:


Éva, én is azon gondolkoztam, hogy mutattad annak idején, 2 vagy 3 réteslap kell-e egy rúdhoz. Ezek szerint egyikünk se találta el jól! :-) Ez nem volt felírva a papírkámra! :-)

Bea, elhiszem, hogy finomabb a házi, de mivel én még nem ettem, nem tudom mi a különbség ... és nem is akarom megtudni, elég sok dologgal "szivatom" már magam itthon a finnyásságom miatt: házi kenyér, joghurt, kefir, stb. stb. :-) Jobb, ha nem tudom meg, milyen a házi rétes!!! :-)

Marcsi, meggyes-túrós és almás-mézes! Mmmm, milyen izgalmas! Ki fogom próbálni! És nagyon köszi a dicséretet! :-)))

Bea írta...

Azért én megkóstolnám a te félig házi rétesedet is! :) És biztos vagyok benne, hogy te még ezt is tökéletesen csinálod!

Emlékszem, Emma néni, anyu nagynénje mindig házi rétessel várt minket. Meggyes, túrós, káposztás..Jaj de finom volt. Sokszor akkor értünk oda, amikor még nyújtotta a tésztát és ilyenkor én is mint gyerek besegítettem. Persze, nekem sikerült mindig szétszakítani. Hű de ideges voltam olyankor már 8-9 évesen is! :)

Hedvig írta...

Jaj, Andi, ennek a bejegyzésnek nagyon megörültem. Ez igazán úgy néz ki, mint a normális házi rétes, és ez alapján úgy érzem, én is normálisan meg tudnám sütni. Gyönyörű! Kedvem is lett ilyet sütni.

csincsilla írta...

köszönöm! irtó alapos! talán ezzel a kis útmutatóval egyszer nekem is összejön!

Andi írta...

Bea, köszi!
Hédi, köszi neked is!
Csincsilla, nem mondok semmit! :-/

Hedvig írta...

Ezt épp most sütöm, még egyszer köszi a leírást.

Hedvig írta...

Finom is lett, nem "bepisilős".