Kisnána, 2009. június 19-21.

Végre megint Kisnána! Azt gondoltam, nem írok róla, mert félek, unalmas lehet, hogy mindig ugyanazt csináljuk: eszünk, iszunk, táncolunk, röhögünk, jókat főzünk, dumálunk, pihenünk, egyszóval kieresztetjük a gőzt. Végül úgy döntöttem, mégis leírom a lehető legtárgyilagosabban, hogy miket ettünk. Ahogy sikerül. :-)

Ez a házunk Kisnánán. A távolabbi végétől kezdve: a "nászutas" lakosztály (5 alvóhely), mellette pingpongterem, aztán tovább, a fakorlátos résznél konyha/fürdőszoba, s itt legelöl, az ajtó 3 szobába nyílik, ahol 2-2-4 alvóhely van. Minden nagyon tiszta és kényelmes.

A bubifrizurás csirke, a kedvencünk

Ez pedig egy csinos gatyás csirke

Bubi sétálgat, vagyis mindig rohan

Na akor az időjárás: pénteken kánikulában érkeztünk, és tudtuk, hogy ki kell használnunk az időt napozásra, tehát jobbra-balra dőltünk, én a függőágyamban ejtőztem az árnyékban, s emiatt nem is mentünk kirándulni, elvégre ez volt a napozós napunk.

Szombaton még kora reggel szép idő volt, de aztán eléggé elkezdett fújni a szél, és estére eleredt az eső is. A kirándulás nem az időjárási viszontagság miatt maradt el, hanem egyéb egészségügyi okból. Ez főleg az én hibám volt.

Vasárnap hol szemerkélt, hol meg nem. Sohasem tudhattuk, hogy előbújik-e végre a nap, vagy jön-e egy minden eddiginél nagyobb eső. (De olyan nagy eső, nem volt, mint hétfőn itthon.)

A háziak hátsó kertje

A kajákról: Péteken érkezéskor bőrös malaccombot ettünk, amit még Micike otthon készített. (Bár elmondta, hogyan készítette, sajnos elfelejtettem, hamarosan pótolom.) Rendkívül finomra sikerült, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy megérte, hogy Micike nem tudott miatta aludni. Egy kiló kenyér és némi pálinka fogyott a finom hideg sült mellé.

Este gulyáslevest főztünk teljes egyetértésben, mindenkinek a javaslatát elfogadva. Nagyon jól sikerült, és még le se égettük! A többi dologról nem mesélek, elég annyi, hogy Ferenk pálinkája nagyon jó hangulatot csinált. :-)

A kert kicsit más szögből: szinte a ház végében kezdődik az erdő. Csak valaki odaépített egy házat. Ettől a kerttől egy patak és sok-sok fa és bokor választja el a mi házigazdáink kertjét.

Szombaton Tomi sütött egy jó adag nagyon finom palacsintát, számomra pont megfelelőt, mert én ilyen édesen és vastagra hagyva szeretem a legjobban. Azt hiszem, kakaó, baracklekvár és eperlekvár volt a töltelék, de nekem csak úgy üresen volt a legfinomabb!

Reggelire mindenféle felvágott, kolbász és szalonna volt, estére pedig paprikás krumplit főztünk bográcsban. Kicsit bizonytalanok voltunk, hogy a nagy szél miatt gyújtsunk-e tüzet, de aztán végül a tűz mellett döntöttünk és csak a legvégére kezdett el szemerkélni az eső. Jó lett volna még a tűz mellett üldögélni egy kicsit, de nagyon hangulatos volt vacsorázni a pingpongteremben is.

Ilyen az utca a ház előtt. Amikor elszaladtam a gépemért, az utca közepén még volt egy szürke-fehér foltos macska. Itt aztán nagyon kicsi a forgalom, szoktunk is morogni, ha óránként egy autó "elszáguld" a ház előtt!

A fekete tyúkot Tomának fényképeztem

Vasárnap, azaz az utolsó napon, megfőztük a szokásos gyógylevesünket, a marhahúslevest. Ezt is bográcsban készítettük, de már csak a gáztűzhelyen, azon könnyebb beállítani a hőmérsékletet. Ilyenkor már senki nem bírna enni semmi mást, annyira kikészülünk a sok kajától. Mondom kajától! Ja igen, el ne felejtsem, hogy reggelire Tomi hagymás tojásrántottát sütött, legnagyobb bánatomra ebből sem bírtam enni, mert legkorábban délután négykor éheztem meg.

A tyúkokat akármeddig el tudnám nézegetni, annyira érdekesek. Ha bedobtunk nekik valamit, ilyen őrült módon rohantak rá a kajára. A kakas viszont sohasem evett, hanem őrizte a tyúkokat, peckesen fel-alá járkált néha belecsípett egy-egy kiscsirke hátába. Egyéb dolgot is művelt, de azt döbbenten bámultam, még fényképezni is elfelejtettem. Hosszú volt a feldolgozási idő, mire megértettem, mi történt...

Édességnek Micike sütött egy riskochot, én pedig egy borwniest. (Jó kis magyar édességek!) Ezeket vittük magunkkal, ott nem szoktunk ilyenekkel szórakozni. Mind a kettő jól sikerült és el is fogyott, de persze kellett az a kis palacsinta-kiegészítés!

Itt Bubi belebámul a kamerába. Ez persze nem belebámulás volt, hanem csak egy pillanat. Állandóan rohan!

Itt pedig a szörnyeteg kakas! Olyan sokat kukorékolt, hogy már-már megértettük azt a híres énekest...

Gyönyörű naplemente a Mátrában! Ezt a szépséget láttuk gulyásfőzés közben.

A háziaktól kaptuk ezt a két csodás vargányát, de nem használtuk fel, mert nem mindenki bízott a házibácsi gombaszakértésében. Micike nyerte meg őket.

Az az igazság, hogy nagyon jól éreztük magunkat, jó volt megint ott lenni, és számoljuk a napokat szeptember végéig!