2009. május 12., kedd

Bécs, virágok, After Eight fagyikehely

Első kirándulós bejegyzésemet Béccsel kezdem, ahol most hétvégén 3 napot töltöttem Imivel és Tomival. Nem először jártam a városban, de mindig megfog valamivel és meglep, hogy mennyire más mint Budapest, pedig a Budapest-Bécs távolság nem sokban különbözik Budapest-Debrecen távolságtól. Nem szeretnék senkit részletes élménybeszámolóval fárasztani, inkább csak pár képet osztanék meg veletek. Élménybeszámolót talán hamarosan Imi blogján olvashattok.

Pénteken először is Schönbrunn felé vettük az irányt. Már most gyönyörű a kertje, de később, amikor tele lesz ültetve virággal még szebb lesz.
A Pálmaház szintén Schönbrunnban található. Hatalmas épület, amit itt láttok, az még csak az egyik fele. Jópofák a bokrok és ezen a képen látható, hogy a virágoknak már ki van alakítva a gyepen belül a hely.
Bementünk az állatkertbe is, ami szintén megközelíthető a kastély udvarából. Sokkal kisebbre számítottunk, de pozitív csalódás volt. 3 vagy 4 órát töltöttünk ott, kényelmes tempóban haladva. Hatalmas terület, félig az erdőbe telepítve. Nagyon tetszett, hogy szép nagy kifutókat építettek az állatoknak, nem kell nyomorogniuk. Van pandájuk és koalájuk is! A mókusok úgy szaladgálnak az emberek között, mintha természetes lenne. :)
A szombat délutánt-estét a Praterben, a vidámparkjukban töltöttük. Természetesen ez sem úgy működik, mint nálunk a Vidámparkban, hogy rögtön belépéskor kell fizetni. Ez egy park, ahol sétálhatnak, szórakozhatnak, ehetnek-ihatnak az emberek és csak annál a játéknál kell fizetni, amire fel akarnak ülni.
Még soha nem próbáltam ki az Óriáskereket, de most nem hagyhattam ki! Nem olcsó a belépője, de megérte nagyon. Az árba beletartozott egy kis "múzeumi" látogatás, ahol élet- és korhű maketteken mutatták be az Óriáskerék építésének, pusztulásának majd újraépítésének történetét. Kb. 15-20 perc alatt fordul körbe, ez alatt az idő alatt megcsodálhattuk egész Bécset felülnézetből. Ami viszont a legjobban megdöbbentett: némelyik kabint ki lehet bérelni saját részre (egy egy kabinban kb. 15 ember fér el kényelmesen), például vacsorára. Ezt a saját szememmel láttam. Egy fiatal pár éppen a gyertyafényes vacsoráját költötte el, amikor ott voltunk. Amikor beért az állomásra a kabinjuk, már ment is a pincér leszedni az asztalt, felszolgálni a következő fogást és mehettek tovább. :)
A szállásunk Bécs külvárosában, a bécsi erdő szélén volt egy nyugodt utcában. Pár éve szintén itt laktunk, amikor a városban jártuk. Mindenkinek nagyon szívesen ajánlom! Az Anzengruber Panzió a Knöll család tulajdona. Frau Edit ráadásul magyar, így a magyarokat különösen szívélyesen fogadja. Amikor lefoglaltuk a szállást még úgy volt, hogy csak egy szabad szobájuk van, ezért pótággyal tudtunk volna hárman aludni egy szobában. Nem jelentett problémát, hiszen nem a szálláson akartuk tölteni a nap nagy részét. Aztán amikor odaértünk, kiderült, hogy valaki visszamondta a foglalást az egyik apartmanra, ezért Frau Edit rögtön ebben szállásolt el minket. A szoba áráért! Ez az apartman egy teljesen különálló ház, a nagy vendégház, amiben a szobákat adják ki ettől jobbra található.
Az apartman mindennel fel volt szerelve, semmire nem lehetett panaszunk. Barátságos, kényelmes, világos. Az udvar pedig... Szerintem a következő képek magukért beszélnek.
A nagy vendégház bejárata:
A hortenziákról egyből a tesóm jutott eszembe, ezért ezt a képet neki készítettem:
Virágok mindenhol. Frau Edit szerint ez még semmi, majd csak LESZ szép. Ennél szebb?? A kertben van egy medence is, amit bárki használhat. Fa asztalok, padok a fák környékén, hogy mindenki ki tudjon ülni.
Sehol máshol nem szeretnék megszállni ha legközelebb Bécsben járok.
Mivel ez a bejegyzés csak a kirándulásról szólt, nem tudok semmiféle gasztronómiai vonatkozású képet feltölteni. Igaz, szombaton egy mexikói étteremben vacsoráztunk, de este 10 körül már olyan éhesek voltunk, hogy egyszerűen felfaltuk az ételt, eszembe sem jutott lefényképezni.
Vasárnap az indulás előtt a belvárosban beültünk egy fagyizóba, ezért az ott rendelt After Eight fagyikelyhemmel zárom soraimat. :)

Nem tudom, ki hogy van az After Eight csokival, én nagyon szeretem. Először Balatonon ettem ezzel a csokival készült fagyikelyhet és már akkor tudtam, hogy ez lesz a kedvencem. Nagyon megörültem Bécsben, amikor megláttam, hogy abban a cukrászdában is kapható, amibe beültünk. :) Aztán amikor kihozták... A fiúk azt hitték nem tudok majd megbirkózni ekkora adaggal, de nem nagyon kellett küzdenem! Finom volt nagyon. Alul egy adag tejszínhab, persze abból a fajtából, ami nem túl édes és nem esik össze. Aztán stracciatella fagyi hatalmas csokidarabokkal, a tetején vanília és csoki fagyi és újabb nagy adag tejszínhab. Mindez leöntve mentasziruppal és csokival. Díszítésnek pedig mentalevélke, ostya és egy After Eight csoki. :)

13 megjegyzés:

Hedvig írta...

Nagyon szépek a képek.
Annyira imádom a pálmaházakat, lennél olyan kedves, írnál róla egy kicsit?

Bea írta...

Sajnos a pálmaházba nem mentünk be :( Oda külön jegyet kellett volna vennünk, nem tartozik az állatkerthez és az időnkbe sem fért bele. Olyan hatalmasnak néz ki kívülről, hogy pár órát biztosan ott is el lehet tölteni.
Ezen az oldalon olvashatsz róla pár érdekességet:
http://www.schoenbrunn.at/hu/tudnivalok/a-kastelypark.html

Andi írta...

Akkor legalább a fagyikelyhedről írj egy-két szót!

tata írta...

ki győzött? a fagyikehely vagy te? :) szerintem nagyobb volt nálad, remélem legyőzted! :)
a marcsi mókusa meg megszökött????

Éva írta...

Nem tudom eldönteni, hogy kit csodáljak jobban a fagyikelyhet, vagy téged! Nagyon irigyellek!

Bea írta...

Írtam, Andi! :) Legalább átélhettem újra gondolatban, milyen finom volt.

Tata, ha fagyiról van szó, tudod milyen vagyok... Nincs olyan, ami legyőzhetne engem.

Andi írta...

Köszi! Jó kis leírás volt a fagyiról! :-)

tata írta...

tudomtudom! meg hát nem is a fagyikehely írt, tehát abból is tudnom kellett volna hogy te győztél! :)

csincsilla írta...

Nem rossz a fagyi:) pont megfelelő a mérete:) és ilyenkor mi van a két pici ebbel? ki vigyáz rájuk?

Bea írta...

Nyugi Csincsilla, a két pici eb nem nélkülöz olyankor sem, amikor nem vagyunk otthon. Szomszédainkkal nagyon jóban vagyunk, ők etették őket reggel és este, ráadásul csak drótkerítés választja el a két telket, így bármikor rájuk tudnak nézni.
Van még pár barátunk is, akiket ilyenkor meg tudunk (és meg szoktunk) kérni, hogy segítsenek, valamint tesómék is bevethetők! :)

Azért az a fagyikehely méret becsapós lehet, mert közelről lett fényképezve. :) De tényleg nem volt kicsi.

Névtelen írta...

Tata egy boszi, Misi mókus ma tényleg kiszökött.:)

Marcsi írta...

jaj:)én voltam a névtelelen:) pedig beírtam Marcsi:)

Mazsolino írta...

Majd ha nem fáj és irigykedik a lelkem annyira, majd írok még ide... :)) Most tanulok tovább..........