2009. április 19., vasárnap

Banános-vaníliakrémes pite


Azt hiszem, ezzel a sütivel sikerült az egész családomat kinyírni. Én speciel folyamatosan kúrálom magam egy kis borocskával, de mégsem tudom kiheverni a délutáni sütizést. És az a legnagyobb baj, hogy én nem is vagyok oda az édességekért, ezért hát kár volt beáldozni magam!

Ezt a sütit Csincsilla fordította le nekem egy angol blogról, amikor látta, mennyire el vagyok keseredve a sütikudarcaimtól. Úgy érezte, ez az a süti, amit nem lehet elrontani, de nem ismer még engem! Ami szerinte egy nagyon finom, mindenre felhasználható sütitészta, az nálam egy kőkemény, ízetlen, inkább sós, mint édes szörnyedelem lett, rajta a vaníliás krém pedig annyira édes, hogy még órákkal később is azon kell gondolkoznom, hogy menjek, vagy ne menjek? Igyekszem bent tartani a tortát, és közben letörten megállapítom magamban, hogy én nem szeretem az édességeket, és nagyon utálok sütni!


Ez számomra egy elég bonyolult süti volt, három részből állt, első a pitetészta (22,86 cm-es):

- másfél csésze liszt (18,75 dkg)
- 2 evőkanál cukor (10 dkg)
- 3/4 teáskanál só (Ezt evőkanálnak néztem véletlenül. Úgy kellett kibányásznom a rengeteg sót, amikor észrevettem!)
- 15 dkg hideg vaj, felkockázva
- 2,5 evőkanál nagyon hideg növényi zsiradék (hát nekem nincs itthon margarin, tehát ez a részlet is vaj formájában került a tésztába)
- kb. 1/4 csésze jéghideg víz

A lisztet, a cukrot és a sót robotgépben megforgattam, hogy egynemű legyen, de nem sokáig! Beledobtam a vajat, megint egy-két pillanatra megforgattam a késeket, hogy borsónyi göbökké összeálljon. Hozzáadtam 3 evőkanál vizet, úgy, hogy egy kis víz, nyomás; kis víz, nyomás stb. Aztán egy kicsit hosszabban nyomtam, amíg összeállt a tészta, majd fóliában egy órára a hűtőbe tettem. Amikor letelt az egy óra, kivajaztam a fodros tortaformámat, belenyomkodtam a tésztát, fóliával letakartam és nehezéknek rizst szórtam rá. 200 fokon 25 percig sütöttem, majd amikor levettem róla a fóliát, újabb 10 percig sütöttem. Idő közben lazán rá kellett borítanom újból a fóliát, mert nagyon elkezdett barnulni. A megsült tésztát rácson hagytam kihűlni.

A vaníliás krémhez:

- 2 csésze tej (5 dl)
- 6 nagy tojás sárgája
- fél csésze átszitált barna cukor (10 dkg)
- 1/3 csésze átszitált kukoricaliszt (4 dkg)
- 1/2 teáskanál őrölt fahéj
- 1/8 teáskanál őrölt szerecsendió
- só
- 1 teáskanál vaníliakivonat (1 zacskó vaníliás cukor)
- 3 evőkanál hideg vaj
- 3 érett banán (de még nem puha!)

A tejet felmelegítettem. Ezután gőz fölött összekevertem a tojássárgákat a cukorral, vaníliás cukorral, kukoricaliszttel, fahéjjal, szerecsendióval, sóval, és habverővel addig kevergettem, amíg besűrűsödött. Apránként hozzáadtam a forró tejet, épp úgy, mint a besamel mártásnál: folyamatosan kevergettem, amíg besűrűsödött, ekkor újabb kis adag tejet adtam hozzá és így tovább. Amikor végre elfogyott a tej, sűrű volt a krém, beletettem a vajat is a forró krémbe és addig kevertem, amíg az el nem olvadt. Ezután félretettem hűlni.

Összeállítás:

A kihűlt pitetésztát vékonyan megkentem a vaníliás krémmel, majd másfél banánt rákarikáztam. Ezt betakartam a krémmel és megint másfél banánt rákarikáztam. Ezután a maradék krémet a tetejére öntöttem.

Tálaláskor
1 csésze (2,5 dl) hideg tejszínt felvertem 2 evőkanál cukorral (itt már kihagytam a vaníliás cukrot, de mazohisták tehetnek bele), majd kemény habbá vertem. A végén óvatosan belekevertem egy doboz natúr danon aktiviát direkt Ercsi kedvéért, hogy az "effendisz"-adagja meglegyen (Effendisz a joghurt szelleme!). Az eredeti recept két kanál tejfölt ír. Az egész sütit ezzel a tejszínhabbal takartam be.

Szerintem borzalmas volt, de a családom rendkívül jól nevelt, tehát elfogyott az egész süti, pedig Toma itthon se volt. (Legalább ő életben marad...)

A süti elkészülte után úgy láttam, jobb, ha bebiztosítom a vendégséget egy kis Csincsilla-féle feketeerdő-tekerccsel és az ugyanebből a tésztából készült nyuszibrióssal. A feketeerdő tekercsen annyit változtattam, hogy mivel nekem nem volt se meggyes lekvárom, se ribizlim, ezért a finom tésai ringlószilvából készült pikáns szilvalekvárommal kentem meg a tésztát, és ezután szórtam meg egy 10 dekás tábla felaprított étcsokival. Valami isteni volt!

Habár régen a kelt tészták is az ellenségeim voltak, de amióta Csincsilla receptjeit használom mindig sikerem van velük. Persze hatalmas családom minden tagjának kényes ízlését nehéz eltalálni: azt követelték a szemetek, hogy legközelebb külön csokis tekercset és külön szilvalekváros tekercset csináljak, a szilvalekvárost nem tudom kinek szánják, de ők a csokisra pályáznak...


Évától és Annától kaptam ezt a gyönyörű boglárkacserje-bokrot, amit azonnal elültettünk a kiskertembe, így hát mostantól egy perc nyugtom se lesz, hamarosan bekameráztatom az egész utcafrontot és éjszaka óránként fogok őrjáratot indítani! Ne röhögjetek, a szomszédom virágain ma órási keréknyom virított, nem tudom, hogy túlélik-e ezt a beavatkozást. (Most indul a ma éjszakai első őrjárat: Toma most megy sétálni barátjával, Viktorral.)

Tesóméktól egy csillogó-villogó tésztanyújtó és szélesmetélt-készítő gépet kaptam, amit majd egy külön bejegyzésben fogok megmutatni. Rémlik, mintha tesóm nemrégiben célzott volna rá, hogy jó lenne, ha nagy tételben gyártanék tagliatellét (he-he), mert igen-igen drága a boltban... De ez tényleg csak halványan rémlik, lehet, hogy nem is beszéltünk ilyesmiről! :-)


Ezzel a számomra kedves képpel szeretnék megemlékezni arról is, hogy ma lenne Anyuci 77. szülinapja. Ez a kép 1996-ban készült róla Toma nyolcadik szülinapján a Dembinszky utcában lévő lakásunkban.

24 megjegyzés:

viki írta...

naggggyon finom vóóóóóóót!

Boldog névnapot Andici vihhi!!

Andi írta...

Köszi és nagyon rendes vagy!

mazsolla írta...

nem is Andici hanem ANDREJJA!! vihi
nekem is minden nagyon ízlett, ne keseredj el!

Andi írta...

Gyere ide egy pofonért!
Rád számítottam Mazsi, mert neked mindig minden nagyon ízlik, ezért (is) szeretlek!
A pofonodért azért csak induljál azonnal!

mazsolla írta...

héééj mér csak én??? a viki is vót!!

Andi írta...

Azé me azt nem vettem észre!
Viki! Gyere ide egy pofonért!

viki írta...

naaa az enyém kedvesebb vót! Ercsi meg köszöni az efendix adagját :D!

mazsolla írta...

na így már mingyámás!! lehet ha még a kidobott sütikett is megkóstolhattam vna, és agyondícsérem, még a pofont is megúszom!!
:D

Andi írta...

Az lehet! :-) Te is mindig tudod, hogy mit kell mondani, jómadár!

mazsolla írta...

hisz tudjuk milyen finnyás vagyok! ;)

Andi írta...

Igen tudjuk, kevés kaja van, amit NEM szeretsz! :-)

mazsolla írta...

ami egyben a legnagyobb hibám is!!:D

Éva írta...

Andi anyu ma 77 éves lenne, tudod kéthetes csak, mivel 1932-ben született. A torta nem volt olyan fini (3 szelet mondatja ezt velem, a kelttészta viszont igen igen fini volt de máskor ne rakj bele lekvárt!!!) De azért minden úgy volt jó ahogy volt... Isten életessen Andi és anyu!!

Andi írta...

Köszi, hogy szóltál, javítottam!

csincsilla írta...

sajnálom, ha nem ízlett a torta, ezek szerint menthetetlen vagy. pedig nagyon jól néz ki, nekem bizti ízlett volna:)és nagyon csinos az ajándéknyuszim is, irtó formás kis jószág!

tata írta...

egész pontosan úgy hangzott a mondat, hogy ha egyszer véletlenül toma megcsinálja a tésztanyújtó gépedet, akkor csinálsz nekünk szélesmetéltet a brokkolis és spenótostésztához. lehet, hogy türelmetlen vagyok? :)

Andi írta...

Talán épp csak egy picit...

segebaga írta...

Bódog névnapot Andi!!! Szép vót minden és bittos finom is. Anyuci meg fentról mosolyog apucival karöltve, hogy millen csofás gyerekeik vannak.

Bea írta...

Andi, ez tök jól néz ki, én biztos bevágtam volna belőle pár jó nagy szeletet! :)

Bea írta...

Andi, ez tök jól néz ki, én biztos bevágtam volna belőle pár jó nagy szeletet! :)

Andi írta...

Köszi, Bea, de azután biztosan halálnak halálával haltál volna meg!

tata írta...

tényleg várhattam volna még röpke tíz évet...

Andi írta...

És? Nem érsz rá?

tata írta...

dehogynem. addig se hízok el a sok tésztától. :)