Csokis tatyó

Semmi újdonságot vagy különlegességet nem főztem ezen a hétvégén, pedig terveztem! Csak sajnos nem jött össze, mert az előző néhány betegeskedős hétvége után sok bepótolnivalóm volt, és még mindig nem vagyok az igazi, ezért sokat pihentem is a dolgok között.

Ezt a csokis táskát is csupán ötletnek teszem fel, nem egy nagy durranás. Csak azért sütöttem, mert az itthon található maradék Nutellát akartam elhasználni. Fiam már nem hajlandó csokis zsömlét reggelizni, mert most lett elege belőle, én viszont nem vagyok hajlandó tovább elviselni a szekrényemben a fél üveg Nutellát. Én nem szeretem, pedig még az összetevőket se olvastam el soha. Nem mertem...

A süti úgy készült, hogy mirelit leveles tésztát kinyújtottam, 10 x 10 cm-es négyzeteket vágtam, egy evőkanál Nutellát halmoztam a közepükre (kicsit túl sok lett!), bevizeztem a szélét, majd szép háromszöget hajtogattam a négyzetekből. Villával lenyomkodtam, tojásfehérjével megkentem és 190 fokos sütőben 15 percig sütöttem. Néhány darabot házi baracklekvárommal töltöttem meg, de azt nem tudtam lefényképezni, mert minden lekvárt kifolyt, még a sütőbe is jutott belőle. Nem baj, így is el fog fogyni, csak legfeljebb kiskanállal. :-) (Már el is fogyott, amíg írtam!)

Sütöttem még leveles tésztába göngyölt virslit és a jövő heti szendvicsekhez megismételtem a múlt heti sajtos stanglit, de volt Stahl-féle finom "Világ legjobb sült csirkéje" végre édeskés, krumpliízű sült krumplival és ropogós jégsalátával. Legnagyobb döbbenetemre Toma másfél csirkemellet felfalt, pedig eddig nem volt hajlandó még csak megkóstolni sem ezt az ételt. Meg egyiket sem, aminek valamilyen állathoz hasonló formája van. Azt hiszem, tesómtól örökölte ezt a hülyeséget :-)

Jó lett volna még valami levest is főzni, vagy legalább feltenni unokatesóm vagy tesóm paradicsomlevesét, ugyanis mindketten ezt ebédelték tegnap. Elfelejtettem szólni, hogy fényképezzék le...