Egyik fontos újévi fogadalmamat megtartva (miszerint többet fogok kirándulni és kevesebbet aludni), ma délután kirándultunk kicsit Évával, Annával és Tomával. A visszafelé út felénél teljesen ránksötétedett, és én alig vártam már, hogy kiérjünk a sűrű, sötét erdőből, miközben Toma és Éva versenyt ijesztgettek, a kutyák a környéken ugattak, és mindenféle zörejeket hallottam a hátam mögött, mintha követtek volna. Nem szoktam horrofilmeket vagy egyéb szörnyűségeket nézni, de elég sok ijesztő jelenet jutott eszembe utunk alatt. Na, ezután nekem már nem maradt energiám semmiféle itthoni tevékenységhez, viszont a kirándulásra felkészülve tegnap Tomának főztem Milánói makarónit, magamnak pedig bulgurt csináltam, plusz volt még egy kis maradék leves itthon. Kérdem én: másoknak hogy fér bele minden az életükbe?
Éva viszont hiányolta a 90 fokos meredekségű emelkedőket, a nyolcórás, kimerítő teljesítménytúrát a jeges-havas erdőben és az ingadozó, roskatag kilátókba való felmászást, így hát rengeteg energiája maradt, hogy a kirándulás után megsüsse ezt a finom máktortát, aminek a receptjét még anyukája írta le.
Hozzávalók:
- 5 tojás
- 17 dkg kristálycukor
- 14 dkg Ráma
- 14 dkg darált mák
- 1 evőkanál darált dió
- mokkáskanál fahéj
- kis mazsola
- fél citrom héja
Nem én felejtettem ki, tényleg nincs benne liszt! :-)
Az 5 tojás sárgáját a 17 dkg kristálycukorral és 14 dkg Rámával (vagy vajjal) jól ki kell keverni, majd belekeverni 14 dkg darált mákot és egy evőkanál darált diót, mokkáskanál fahéjat, kis mazsolát, fél citrom héját. Végül gyengéden bele kell keverni a kemány habbá vert öt tojásfehérjét. Vagy kivajazott-kilsztezett, vagy sütőpapírral kibélelt 19 x 25,8 cm-es tepsiben 40-50 percig kell sütni közepes lángon.
Ha holnap esetleg képes leszek megsütni ezt a máktortát, akkor a sajátomról készült fényképet is felteszem.
3 megjegyzés:
és merre jártatok?
A Farkasréti temető Sasadi úti bejáratánál találkoztunk, onnan még mentünk egy icipicit kocsival és egyszercsak egy erdőben voltunk, egy nagyon lájtos, színte végig vízszintes túraútvonalon, aminek a végén a Normafa alatti víztoronynál kötöttünk ki.
Toma napok óta nem tudta elmagyarázni, hogy a Jazz Garden előtt merre járt a barátjával bulizni: végig azt mondta, hogy 90-es busszal mentek, és ott volt a fogaskerekű vagy az úttörővasút is,de hogy hol volt, nem tudja, valami erdő mellett. Na, amikor kibukkantunk az erdőből, szemünk elé tárult a Csúcs Büfé nevű hely, Toma felkiáltott: Itt voltunk! :-)
Persze: szinte!!!
Megjegyzés küldése