2009. január 8., csütörtök

Marcipános csokilepény


Hát nem biztos, hogy le tudom írni, hogyan készül, mert elég rosszul vagyok egy fél szelet elfogyasztása után! Ha ajánlanom kéne valakinek, mindenképpen blogtársam, Csincsilla és unokatesóm, Éva jut egyből eszembe... ők ugyanis sokkal jobban bírják az ilyen halálos töménységű sütiket, mint én.

Ez is egy Stahl-recept, az internetes oldaláról nyomtattam ki még 2007-ben (rajta van a nyomaton a dátum), de csak most kapott el az ihlet. Nem tudom, hogy kell kinéznie, mert fénykép nincs hozzá.

Hozzávalók a tésztához:

- 17,5 dkg finomliszt
- 2,5 dkg őrölt mandula
- 10 dkg hideg vaj, felkockázva
- 1 púpos evőkanál cukor
- 1 tojássárgája
- 1 fiola színtelen keserműmandula-aroma (én nem tettem bele természetesen)
- 3-4 evőkanál hideg tej

Hozzávalók a töltelékhez:

- 3 tojás
- 15 dkg cukor
- 15 dkg barna cukor
- 1 vaníliarúd
- 15 dkg vaj, felolvasztva és langyosra hűtve
- 5 dkg finomliszt
- 5 dkg cukrozatlan kakaópor, átszitálva
- 15 dkg fehér marcipánmassza

- a nyújtáshoz kevés finomliszt
- a kenéshez 1 tojsásfehérje, villával enyhén felverve

Nem szabad megijedni a sok hozzávalótól, igazából nem bonyolult. Az aprítógépemmel porrá őröltem a mandulát, és amikor elkészült, hozzáadtam a lisztet és a felkockázaott vajat, és morzsásra összedolgoztam a tésztát. Ezután áttettem a robotgépem keverőtáljába, majd hozzáadtam a tojássárgáját és a hideg tejet. Van aki kézzel, én a géppel gyorsan összegyúrtam a tésztát, folpackpa csomagoltam és 30 percre betettem a hűtőbe.

(Ezalatt a 30 perc alatt elmosogattam, kivajaztam egy fodros szélű tortaformát, kimértem a krémhez a kétféle cukrot, egy másik tálban szintén kimértem a kakaót és a lisztet, sőt át is szitáltam, felolvasztottam a vajat és félretettem hűlni, kivágtam sütőpapírból egy tortaformába illő kört, s legvégül bemelegítettem a sütőt 200 fokra.)

Amikor letelt a 30 perc, kivettem a tésztát a hűtőből, enyhén lisztes pulton körlappá nyújtottam. Áttettem a kivajazott tortaformába, a túllógó széleket visszahajtottam és hozzá is nyomkodtam a tortaforma pereméhez. A tésztát lefedtem a kivágott sütőpapírral, megszórtam rizzsel, hogy odatapadjon és 10 percig elősütöttem.

(Ezalatt a 10 perc alatt kiteregettem, mert éppen lejárt a mosógép.) Amikor letelt a 10 perc, a tésztát kivettem a sütőből, levettem ról a a sütőpapírt, majd újabb 5 percre még visszatoltam. Amikor ez is megvolt, kivettem a sütőből, rögtön lekentem vékonyan az enyhén felvert tojásfehérjével és megvártam, hogy a fehérje rászikkadjon a tésztára. A sütőt 175 fokra állítottam.

Amíg a tészta az erkélyen hűlt, a marcipánt apró kockákra vágtam. Ezután a tojásokat alaposan felhabosítottam a kétféle cukorral és a vaníliarúd kikapargatott belsejével, aztán a tojáshabhoz hozzákevertem a felolvasztott, kihűlt vajat. Végül fakanállal beleforgattam a lisztet és az átszitált kakaóport, aztán az egészet átöntöttem a marcipánnal megszórt, elősütött tésztába.

A marcipános csokilepényt 30 perc alatt megsütöttem, langyosan szeleteltem. Stahl szerint adhatunk hozzá édes tejszínhabot vagy vaníliafagyit is.

Itt még milyen szelídnek néz ki, nem?


Unokatesómtól, Évától tanultam, hogy a leggyorsabb és legbiztosabb módja a tejszín felverésének, ha egy bögrébe, vagy korsóba, vagyis mindenképpen egy szűk szájú magasabb edénybe öntünk kábé 1 deci tejszínt és ezt elektromos habverővel pillanatok alatt felverjük. Legvégül kell hozzáadni a porcukrot, azzal is még egy kicsit verni kell, de akkor már tényleg betonkemény lesz!


Ha nagyobb adag tejszínt kell felverni, akkor természetesen a tesómtól kapott igen erős robotgépemmel szoktam készíteni, annak még soha, egyetlen tejszín se tudott ellenálni, mindig tökéletesen kemény lett.

Előre gyártott, agyonvegyszerezett, flakonos tejszínt természetesen nem szoktam használni, Micike szavaival élve, mindenkinek megvan a maga kis becsípődése, hát nekem ez (IS)! :-)

6 megjegyzés:

csincsilla írta...

igen, pont ez az, amire vágyom ebben a rémes hidegben! sok-sok tejszínhabbal. iszonyat jól néz ki!

Névtelen írta...

Én is, jó lenne nem csak költői megjegyzéskén szerpelni hanem a VALÓSÁGBAN IS tesztelni. Bruhaha! És kérdem én hol a maradék ha olyan nagyon gejl volt???

csincsilla írta...

hát, egy irtózatosan nagy szelet itt vár az íróasztalomon, hogy ebéd utáni gyenge desszertként végezze:) a sarkát azért megkóstoltam, és mennyei! keserű is, édes is, ropog is meg nem is, szóval mesés!

Andi írta...

Kár, hogy tejszínhabot nem tettem rá neked! Csak féltem, hogy tönkremegy a fűtött kocsiban :-)

Névtelen írta...

Köszönöm szééépen!! Remélem ettől végre már meggyógyulok! :)

Névtelen írta...

Ja és persze nagyon finom :D!!