2008. december 7., vasárnap

A világ legjobb sült csirkéje


A Micikével, Segebagával és Tomival tartott Mikulás-partira ezzel a világ legjobb sült csirkéjével készültem, ami természetesen megint csak egy Stahl-recept, mégpedig az első szakácskönyvéből. Egyszerűen nem lehet elrontani! Illetve de, el lehet, nekem olyankor nem sikerült finomra, amikor másfél kilósnál kisebb vagy nagyobb csirkét sütöttem. Szerintem ez a recept azzal működik a legjobban!


Tehát, egy másfél kilós csirkét kívül-belül jól megmostam, megszárítgattam, majd mindenhol alaposan bekentem 10 deka jócskán sózott és borsozott puha vajjal. Úgy próbáltam belemasszírozni a vajat a csirkébe, hogy a mellénél és a combjánál a bőre alá is betömködtem annyi vajat, amennyit csak bírtam. A hasába begyömöszöltem egy kis fej hagymát, egy fél citromot, de annak előtte a levét jól belefacsartam, és egy elmorzsolt húsleveskockát is. Ezután hústűvel összetűztem a nyílást és az egész csirkét körbe-körbe (még a szárnyacskája alatt is) jól megborsoztam. Ez elég nehéz feladat egyedül, de valahogy megoldottam. A hátával fölfelé állított csirkét a tepsihez tartozó rácsra tettem, és a tepsit betoltam a 200 fokra előmelegített sütőbe kétszer 45 percre. Amikor az első 45 perc letelt, a csirkét is és a rácsot is picit megemeltem és bedobáltam 1 fej gerezdekre szedett, de nem megpucolt fokhagymát a finom szaftba, még le is öntöttem egy kis olivaolajjal, majd megfordítottam a csirkét és most már a mellével fölfelé nézve sütöttem újabb 45 percig. Az illatánál csak az íze finomabb!

Mivel Segebaga és Tomi kicsit később értek a buliba, az a feladat várt ránk Micikével, hogy ne faljuk fel az egész csirkét egy ültő helyünkben. Ez igen nehezen, de sikerült! Csakhogy a későnjövők nem vacsoráztak, tehát teljesen fölösleges volt az önfeláldozás :-). Szerencsére Segebaga hajnalban valamikor azért csak megkóstolt egy szárnyat - nagy örömömre! A finom csontokat pedig elvitte Zokni-kutyának, így hát ő is a Mikulás-party vendége volt!


Egy darabig jól bírtuk mikulássapkáinkban, de miután néhányszor koccintottunk a barátságra, őszinteségre, megbízhatóságra és egyéb elavult hülyeségekre, amik nekünk fontosak, elég melegünk lett. Én Mazsit is képviseltem a koccintásokkor, mert ő sajnos nem tudott jelen lenni, így hát azt nem tudom, hogy ma hogy leszek képes dolgozni... :-)

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Köszi Andi, tudtam, hogy száthatok rád!! ;)

Andi írta...

Nincmit! Bármikor!

Névtelen írta...

Drága tesókám! Nagyon köszönöm az estét!!! Nagyon finom vót a csirke meg a csiga és bájosak voltak a mikulás-lányok!!!Szóval klassz kis esténk volt, bár Mazsit és az édesanyját nagyon hiányoltam! És természetesen Dzsozef meg Viki és ercsi is jól jött volna, na meg a csippendélkukta :) A csiga reggel életmentő volt, dupla köszönet!

Névtelen írta...

vaúvaúvaú és megint csak vaúúúúúúúúú!!!!

Névtelen írta...

MIIIILYEEEEEN CSIIIIIGAAAAA??? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Andi írta...

kakaós csigaaaa!

Andi írta...

Szívesen tesó!

Névtelen írta...

húúúúú! má megijedtem! :)