2008. november 9., vasárnap

Mézes-mustáros sertéskaraj

Vikinek szeretném ajánlani ezt a receptet, nagyon finom remélem elkészíti. Direkt neki kísérleteztem ki, ugyanis valamikor beszélgettünk msn-en és írta, hogy mézes-mustáros csirkét csinált, de nem sikerült. Kérdeztem, mit rontott el, hogy csinálta, mire "bevallotta", hogy zacskós porból készítette a mártást. Na, mindjárt lecsaptam a feladatra, hogy megmutassam Vikinek: igenis lehet nagyon gyorsan, nagyon finom kaját varázsolni midenféle hülye porok nélkül. Amúgy is hadjáratot folytatok családomban a műkaják ellen, de persze csak finoman (alamuszi nyuszi...mak-mak).

Öt szelet szép karajt kilopfoltam (Viki, ha nincs klopfolód, veszek!), sóztam, borsoztam mindkét oldalukat, majd teflonserpenyőben megsütöttem egy kis olivaolaj és vaj keverékén. A vaj jól fog jönni majd a mártáshoz is! Amikor csodás piros lett, kivettem egy kis tálkára és a serpenyőbe öntöttem 2 deci tejszínt, beletettem szűk 2 evőkanál mustárt, 1 evőkanál mézet, csipetnyi gyömbérport (nem fontos!), csipetnyi csilit. Folyamatosan kevergetve kicsit besűrítettem a mártást, és mivel majdnem kifelejtettem, csak ekkor dobtam bele az összezúzott fokhagymát. (Szerintem így még jobb is lett, mint megsütve az olajon). Icipici sót és borsot is szórtam bele és már készen is volt a mártás!

Mielőtt a húsnak nekiálltam volna, természetesen odatettem egy adag sült krumplit is, így majdnem egyszerre lettek készen (illetve nem is, mert a krumplisütés jóval tovább tartott!). Gondoltam, Toma úgysem fog enni a mártásból, ezért csináltam uborkasalátát is a szokásos hús-krumpli pároshoz, de arra nem is volt szükség, mert Toma úgy falta, mintha legalábbis ketchup lenne benne (bocs Toma!).


Ha nem szeretitek a csípőset, a csilit nyugottan ki lehet hagyni belőle, de Ercsi nem bánja ha van benne (itt szeretném megint benyalni magam Ercsinél). Ha csirkemellszeletből készül, nem is kell klopfolni, az úgyse marad rágós!
Van még pár ötletem ezzel a kajával kapcsolatban, olyan például, hogy mielőtt az üres serpenyőbe önteném a tejszínt, lehetne fehérborecetet vagy balzsamecetet megfuttatni benne, de ez egy következő kísérlet lesz.

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

Úúúúúristen mekkora feladat :S! Rágondoltam és olyan érzésem lett, mint amikor egy vizsgára gondolok, vagy egy fontos meccsre :S... nagy a nyomás :D!

Andi írta...

Bocsi! Tudom, hogy meg fogod oldani! Mint a vizsgáidat: kiválóan!

Névtelen írta...

piri

csincsilla írta...

hű, de gymyörű! ez lesz a következő húsétel, amit megcsinálok! annyira jól néz ki, és rég tervezek már valami ilyet, annyit hallom a reklámban:)

Névtelen írta...

Nekem is nagyon tetszik és én is meg szeretném csinálni mihamarabb.... Csak ezen a héten olyan sok leadandó van... Imádom az édes-sós-savanykás-erős összeállítást..

Andi írta...

Nagyon jól sikerült, feltétlen csináljátok meg! Már csak az is mindent elmond, hogy Toma megette...

csincsilla írta...

igen, a gyönyörű képek mellett ez a másik vonzó benne :)

Névtelen írta...

Igen, jelen esetben Toma a legerősebb láncszem....

Andi írta...

Sőt még dicsérte is folyamatosan, hogy mennyire finom! :-))

csincsilla írta...

tudod, hogy nem érdekel! sem az ötösei, sem az osztályfőnöki dícséretei! meg a remek munkája. csak felzaklatod az embert.

Andi írta...

Ja télleg, most mondta, hogy ötöst kapott programozási nyelvből, és számátváltásból (bináris, hexadecimális, oktális)... Ezt még nem is meséltem! :-)))

csincsilla írta...

választhatsz aközött, hogy nem hiszem el, vagy nem állok veled szóba. áruló.

Andi írta...

HAZUDTAM! :-)

csincsilla írta...

rossz vicc volt :(