2008. augusztus 27., szerda

Tócsni


Lapcsánka, tócsni, vagy éppen tócsi, ahogy Csopakon mondták és írták az étlapon. Muszáj volt megcsinálnom, annyiszor botlottam bele mostanában. A strandbüfében nem mertem megkóstolni és már ott gondoltam, hogy majd valamikor elkészítem magamnak, és szabi után másik kedvenc főzős blogomat olvasva pont ezzel a recepttel találkoztam, aztán később a saját receptjeimet néztem át, hogy valamit újítsak a blogba, amikor azok között váratlanul megint felbukkant ez a recept. Így hát megcsináltam ma este.

Hozzávalók 4 személyre:
  • 1 kg krumpli,
  • 1 fej hagyma,
  • 3-4 ek. liszt
  • aludttej (vagy 4-5 szem krumplinként 1 tojás)
  • só, bors

Azért is érdekelt ez a recept, mert előfordul, hogy kicsit több tejet veszek a tehenészetben, vagy nem fogy annyi, amennyi szokott és olyankor talán csinálhatnék aludttejet belőle, majd ezt a krumplilepénykét... Na de előbb próba a gyereken!

Egy fej vöröshagymát pici olivaolajon megdinszteltem, és amíg hűlt, lereszeltem a nyers krumplit azzal a reszelővel, amelyik hosszú pálcikákat csinál belőle. A lereszelt krumpliból jól kinyomtam a levét, majd visszatettem a tálba és adtam hozzá 1 tojást, (pici tejet is), 4 evőkanál lisztet, sót, borsot és végül a kihűlt hagymát. Jól összekevertem és hagytam kicsit állni. Nem ilyennek képzeltem a tésztát, de folytattam...

A serpenyőben egy kevés olajat forrósítottam, erre tettem kanalanként a masszát, majd a kanál hátlapjával kilapítottam a lepénykéket. Lassú tűzön sütöttem piros-ropogósra mindkét oldalát.

Melegen kell enni, és fokhagymával vagy snidlinggel ízesített tejfölt vagy joghurtot, esetleg reszelt (füstölt) sajtot lehet adni hozzá. Én persze pulykamellszeleteket sütöttem mellé, mert féltem, hogy éhes marad a fiam ... és milyen igazam lett! Naná, hogy nem ízlett neki: ez ugyanis elég olcsó és egyszerű étel, na ezt köszöni szépen, nem kéri! Hát rendes volt, legalább megkóstolta.


Nekem különben nincs vele semmi bajom, sőt ízlik is, spórolós napokon különösen jól el tudom képzelni vacsorára, vagy például egy jó kis borozgatás közben :-) Még próbálkozom vele, főleg az aludttejes verzióval, hátha hígabb lesz a tészta és ezáltal vékonyabbra tudnám sütni.

Egyébként egy ilyen korongot (csak persze jóval kisebbet) 100 forintért adtak a strandon, úgyhogy ma kerestem elméletben 600 Ft-ot pár szem krumplival.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

jajjj de tetsziiiiiiiiiiiiiiiiiiiik!!!!!!!
(ez asszem célzás volt...hihi)

csincsilla írta...

Na, rendkívül ármányos módon sikerült két darabhoz hozzájutni.
Megmelegítettem, és egy pohár borral felfaltam, és ISTENI volt!!! Szerintem nem volt vastag, pont tökéletes volt mindenféle irányban. Jöhet máskor is.

Andi írta...

Juj de jó, akkor ennek ilyennek kell lennie? Sose ettem még, nem tudtam még azt sem, hogy mi a cél külsőleg/belsőleg! :-)

csincsilla írta...

Sztem a tócsni pont olyan, mint a kenyér (meg mint majdnem a lecsó). Irtó sokféle van, és azon belül két ág, a finom és a nem finom. Ez a finom ágazatba tartozott!

Andi írta...

Dejó! hát boldog vagyok! :-))

Névtelen írta...

sziasztok, múltkor én is megcsináltam ezt a műremeket, melyet gyermekem undorral tolt félre h köszöni ő nem kéri. Az én receptemben nem kellett a hagymát elődinsztelni, hanem a többi hozzávalóval együtt lereszelni.. és direkt nagy lyulú reszelőt irtak ami szerintem előnytelenül befolyásolta az eredményt. Magyarul vacak lett... azért megettem. Ja és muffinsütőben sütöttem hogy kevesebb olajat szívjon magába. (így írták) Nehéz lett és ütős....

Andi írta...

Uhhh, hát muffinsütőben, az tényleg érdekes lehetett. Én most megettem melegítve a maradék kettőt Csincsilla bíztatására, de szerintem inkább a pohár bor volt finom, mint a tócsni. (Különben tényleg nem volt rossz, de hát levárfőzés előtt gyorsan állva bekapva mi tud igazán finom lenni?)

Andi írta...

megnéztem a szótárban, mert gyanús volt: biztatására!
és lekvárfőzés (szótár nélkül).