2008. július 26., szombat

Rakott tök


Még pilisszentiváni teleknézésünk blogbejegyzésében ígértem, hogy a Marcsi apukájától kapott tökből rakott tököt fogok készíteni Marcsi anyukájának receptje alapján.

De még előbb a telekkel kapcsolatos új hírekről szeretnék beszámolni. Kaptam pár jó tanácsot: pécsi unokabátyám szerint, ha gazdálkodni szeretnék, ne vegyek hegyi telket, mert ott erre nem alkalmas a föld. Értem, de amíg nem vagyok nyugdíjas :-), nem tudok igazán gazdálkodni, mert nem tudok kiköltözni, addig is csak termő gyümölcsfákat és esetleg pár tő befőzőparadicsomot szeretnék... (Amúgy meg nem veszek telket anélkül, hogy ne mutatnám meg neked, Dedi!) Csincsilla tanácsolta, hogy nézzek körül Vác környékén is. A Vác utáni kicsi falvak a Börzsönyben szintén nagyon szépek és kedves nevük van, mint például: Berkenye. És Marcsi is azt gondolja, hogy az a villanyoszlop elég riasztó, azt mondta, majd küld nekem címeket pilisszentiváni eladó telkekről.

Még gyorsan elmondom, milyen telket szeretnék: legyen óriási kertje, rajta sok-sok termő gyümölcsfa; lakjon kint a környéken néhány szomszéd, lehetőleg pont az én szomszédaim; legyen rajta egy kis házikó kőből vagy szigetelt fából; legyen alatta egy nagy, száraz pince, amiben elférnek a boraim és a befőttjeim, és még Tomának is maradjon hely, hogy ott tudjon próbálni az együttesével; a teraszról vagy egy nagy hegyre lássak, vagy egy tóra (lehet az a Balaton is például); legyen rajta víz és villany; valamint legyen a lakásomtól max. félóra távolságra; ja, és ne kerüljön sokkal többe, mint kétmillió forint. Hát csak ennyi. Ha tud valaki ilyet, szóljon, meg van véve!

Jöjjön a rakott tök: a kisebbik tököt a kettőből (csak mert az maradt nekem) megpucolom, felkockázom és sós-ecetes vízben megfőzöm. Amikor megfőtt, leszűröm és hagyom lecsöpögni. Ezalatt darált húsból pörköltet főzök a szokásos módon két evőkanál rizzsel, majd mikor mindezzel elkészültem, a tepsibe alulra vajat kockázok, erre teszek egy sor tököt, erre a darált husit és megint egy sor tököt. A tetejét leöntöm jó sok kaporral elkevert tejföllel:





Évától tanult módon reszelt sajtot is szórtam a tetejére. Kábé 175 fokon sütöttem 20 percig, ezalatt az addig használt összes edényt elmosogattam.


Nagyon finom volt, csak azt nem tudom, nekem miért barnul meg mindig a sajt a kaják tetején, Évának meg miért nem?

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

deizgiiiii:) ha marad egy pöpp megkóstolnám :)

Andi írta...

Marad egy pöpp, de annyira messze laktok, hogy nem tudom hogy jut el hozzád... :-)

Névtelen írta...

már megint csak a kifogások!!!! *durci*

Névtelen írta...

én se értem ezt a megbarnulás dolgot valószínű a sütőtől lehet, mert nekem meg az alja szokott túlbarnulni.. Tanulság: vagy az alja, vagy a teteje lesz barna lehet választani... merthogy mindent nem kaphatunk meg ugyebár...

Andi írta...

Már gimis koromban az angolterem falára is ez volt írva (és életem végéig megjegyeztem bakker): You can't always get what you want. valakitől idézet...

Névtelen írta...

stones teeeeee! ezt nem tudtad!?!?

Andi írta...

Tuttam, tuttam, csak nem sejtettem!

Névtelen írta...

noazé! aszittem feleslegese oktattalak tavaly! :)

Andi írta...

Dehoooogy!